A dzsaina és a szikh vallás

Az új mozgalmak addig nem is sejtett szellemi utakat nyitottak meg az emberek előtt, és végül olyan vallások lettek belőlük, amelyeknek követői mára már több milliónyian vannak.

Mahavira élete és tettei

Mahavira, a Dzsina, akit „A Győzedelmes” néven is ismernek, körülbelül Buddhával egy időben, a Krisztus előtti 6. században élt. Eredetileg herceg volt, de elhagyta a családját, hogy aszkéta legyen. Több mint harmincévnyi önmegtartóztató élet után végül elérte a megvilágosodást, és hetvenkét évesen hosszú böjt után halt meg. Egész életét annak szentelte, hogy lelki tapasztalatait terjessze Indiában, és hogy szerzetesi közösséget alapítson, amelyben szigorú fegyelem, önfegyelem és minden erőszak visszautasítása a legfőbb szabály.

A karmától való megszabadulás

A dzsaina vallás hívei nem hisznek felsőbb lényben: úgy gondolják, hogy a lélek szabadulását erőfeszítésekkel és fegyelemmel lehet elérni. Minden lélek eredetileg tisztának születik, de megszámlálhatatlanul sok reinkarnációja során beszennyeződik, megtelik a karmának nevezett anyaggal. A karma apró részecskék alakjában mindenhol megtalálható, és az érzelmi kitörések és erőszakos cselekvések során kerül az emberbe. A karmától úgy lehet megszabadulni, hogy aszketikus gyakorlatokat végzünk, például bűnbánatot gyakorolunk vagy böjtölünk, és pontosan teljesítjük az öt nagy fogadalmat.

A dzsaina-hívő öt fogadalma

A Mahavira alapította vallás, amely egyébként nem ismer teremtő istent, követői számára öt fogadalmat ír elő, amelyeket ha betart a hívő, akkor megszabadulhat a karmától: – nem szabad hazudni – nem szabad lopni – nem szabad rosszat tenni semmilyen élőlénnyel – nem szabad hagyni, hogy a földi javak gúzsba kössenek – és nem szabad átengedni magunkat a szexuális tisztátalanságnak A dzsaina híveinek nem csak az emberi, hanem az állati életet is tisztelniük kell, legyen az egy hangyáé vagy egy elefánté. Éppen ezért vegetáriánusok, és azon vannak, hogy semmilyen élőlényt ne bántsanak.  

Nanak élete és tettei

A szikh vallás alapítója a 15. században született az India északi részén található Pandzsab nevű tartományban. Már egészen fiatalon elhagyta a családi vallást, a hindut, egyben visszautasította az iszlámot is. Húszévesen misztikus megvilágosodásban volt része: ezután kijelentette, hogy „Isten nem hindu és nem muzulmán”, majd kidolgozott egy új tanítást, ami a kereszténység, a hinduizmus és az iszlám elemeit vegyítette. Felemelte szavát a kasztrendszer és a politeizmus ellen, az emberek egyenlőségét és egyetlen isten létezését hirdette.

Az öt „K”

A muzulmán fejedelmekkel a 17. században vívott durva összetűzések miatt Har Gobind guru azzal lelkesítette a szikheket, hogy katonai erényeiket a Kalsa-testvériségbe lépve fejlesszék. A férfi tagok a testvériségben a singh (oroszlán), a nők pedig a kaur (hercegnő) nevet kapták. A tagokat arról lehetett megismerni, hogy kötelezően magukon viselték az „öt K” jeleit: – a kest, azaz a hosszú hajat – a kripant, azaz kardot – a kanghát, a fésűt – a kancsot, azaz rövid nadrágot – és a karát, az acélkarkötőt. Har Gobind így végül hatalmas hadvezér lett, és innentől a szikheket félelmetes harcosnak tartották.

Egyistenhit és egyenlőség

A Nanak alapította vallás nyíltan visszautasítja a kasztrendszert, a szentképek imádását, az aszketizmust és a jógát. Elfogadja azonban a karma törvényeit és a reinkarnációt, valamint követeli az emberek egyenlőségét és a felebaráti szeretetet.  A szikhek szerint mindenki egyenlő az Isten előtt, ezért a kasztok szükségtelenek. A megváltás eléréséhez a szikheknek követniük kell a guruk tanácsait, Isten nevét kell ismételgetniük magukban, himnuszokat kell énekelniük, és szentnek tartott emberekhez kell csatlakozniuk.

A cikk A világ vallásainak atlasza című könyv alapján készült További információ: Holló és Társa Könyvkiadó