A kabbalah tanításai és a londoni Kabbalah Centre működése dióhéjban

A cikket Tóth Erika, a londoni Kabbalah Centre tagja írta. Ezúton is szeretnénk megköszönni a közreműködését!

A kabbalah alaptételei:

1.) Az ember viszonya Istennel / Fény A kabbalah szerint az ember testből és lélekből áll. A lélek talán „isteni szikra”- ként fordítható a leghelyesebben (Spark of the Creator), de a kabbalisták igazából szikla-hasonlattal magyarázzák: úgy kell elképzelni, hogy ha Isten egy nagy kőszikla, akkor az emberi lélek, egy róla lepattogzott kődarab. Ugyanabból az anyagból van, ugyanaz a természete, csak kisebb, és ami még fontosabb: elszakadt az eredetitől, a forrástól. A kabbalisták Istenre/az Isteni erőre általában a „Fény” szóval utalnak, ami a „Lightforce of the Creator” kifejezésből ered, és innen lett egyszerűen „Light”. A kabbalisták szerint az élet körforgása a három oszlopos rendszerre épül. – Jobb oldali oszlop: adás, valaminek a megosztása másokkal. (Pl. adakozunk a rászorulóknak, időt szánunk barátainkra, amikor szükségük van ránk, ajándékot adunk, szeretetet adunk stb. Ide tartozik az is, amikor a tudásunkat osztjuk meg valakivel pl. a munkahelyen, azaz dolgozunk.) – Bal oldali oszlop: befogadás, kapás. (Pl. materiális javakat kapunk, amikor törődést vagy fizetést kapunk.) – Középső oszlop: „Receiving for the sake of sharing”, vagyis befogadás azzal a céllal, hogy adjunk. (Pl. az alapítványi munkás pénzt nyújt a rászorulóknak, a főnök nagyobb keretet akar kiharcolni az osztályának a munkahelyen, hogy több jusson neki, és a beosztottjainak üzleti utakra, vagy amikor a tanár elolvas egy szakkönyvet, hogy még több információt tudjon a diákjainak adni, és ilyen az is, amikor a lázadó tinédzser parfümöt lop az üzletben az édesanyja születésnapjára. Istennek nincsen sem Középső, sem Bal oszlopa. Isten teljes egészében Jobb Oszlop. Ami azt jelenti, hogy neki nem tudsz adni semmit, mert ő nem képes befogadni. Ha az ember logikusan belegondol, nem is lehet, hiszen Isten nem egy felhőn ülő szakállas öregember. Isten = Minden, ami létezik, és így eleve ki van zárva, hogy barmit is tudjon kapni. Az ember úgy lesz hasonló Istenhez, hogy megpróbálja kicsinyíteni a Bal oszlopát, és erősíteni a Középső oszlopot. Leegyszerűsítve: minél többet adsz (érdek nélkül), segítesz másokon, és minél kevesebbet vársz el az univerzumtól vagy más embertől, annál hasonlóbb vagy Istenhez. Minél hasonlóbbá válik az ember Istenhez, annál jobb neki, ami már a második fontos tétel:

2.) Ok és okozat

Mindennek, ami történik, oka és következménye van. Semmi sem igazságtalan az életben. Ha valakivel tragédia történik, az szomorú, de nem igazságtalan. Ha valaki gazdag és sikeres, még ha úgy látszik a külső szemlélőnek, hogy nem érdemli meg, akkor sincs így – az az ember megérdemli azt, ahogy él. Itt merül fel a következő fogalom: „Big Picture” – azaz „A teljes kép”. Az ember mindig csak egy részletét látja a világnak. És ugyancsak egy részletét annak, ami történik. (Egyszerű, mindennapi példa: ingerült autós bevág a belső sávba, és majdnem összeütközik a másikkal. A másik szidja, és káromkodik, elmondja mindennek, mert ő csak annyit lát, hogy az első autós nem megfelelően viselkedett. De, lehet, hogy annak az autósnak a felesége éppen szül, és a kórházba igyekszik. Lehet, hogy a beteg nagyszülője van a hátsó ülésen. Ugyanígy lehet, hogy csak rossz napja volt és minden vágya hogy hazaérjen. Kidobta a barátja/barátnője. Fáj a feje. Nem lehet tudni, hogy mi az oka annak, hogy így viselkedett. Eközben a kettes számú autós ingerült, szitkozódik, nem figyel, és ő maga is bevág valaki elé figyelmetlenségből. És kész a láncreakció.) A teljes képet sosem látja az ember. Nem is kell konfliktusról beszélni: Ha kinéz az ablakon, látja az embereket menni a dolguk után, de a gondolataikat, az előző két órájukat, a terveiket nem. Mert csak a fizikai világot látjuk, az érzékszerveink azonban limitáltak. Ezért van az, hogy sokszor nem látjuk az ok és okozat közötti kapcsolatot. A másik ok, hogy nem látjuk, az idő. A kabbalisták szerint az idő az, ami hátráltat minket a lelki fejlődésben, mert eltereli a figyelmünket az okról és az okozatról. Tegyük fel a hasonlat kedvéért, hogy létezik egy univerzális szabály, miszerint: amikor egy apa valamilyen módon bántja a fiát, a negativitást azon nyomban visszakapja az élettől. Megpofozza reggel, majd egy lépést tesz előre, ám azonnal belelép egy szögbe. Másnap leszidja a fiát telefonon, majd leteszi a kagylót, és a főnöke néhány perccel később kirúgja. Amennyiben ez megismétlődik háromszor-négyszer, az apa előbb-utóbb abbahagyja a fia bántalmazását, mert rádöbben az ok-okozat összefüggésére. Sajnos azonban a világ nem így működik, mert közbeszól az idő. Tehát ha az apa megpofozza a fiát, annak a kozmikus világban következménye lesz – mindent amit adsz, visszakapod. De nem rögtön. Lehet hogy az apa belelép a szögbe másnap. Vagy hat év múlva. És akkor már nem fogja tudni, hogy a negativitás, ami őt érte, az annak a pofonnak a következménye. (Megint itt a Big Picture). Ugyanez a helyzet, ha valami jót tesz az ember. Tegyük fel, hogy az apa feláldozza a barataival való sörözést azért, hogy a fiával játsszon. Meglehet, hogy erre az univerzum válasza az lesz, hogy kap ezer font jutalmat a munkahelyén. Lehet, hogy másnap, lehet hogy jövő évben. És itt jön elő a szabad akarat. Ha az apa tudná, hogy minden alkalommal, amikor ad valamit a fiának, kap ezer font jutalmat a munkahelyén, akkor vajon milyen gyakran adna? Minden adandó alkalommal! De nem tudja, mert az idő késlelteti az univerzum reakcióját.

A kabbalisták lelki fejlődése abban mutatkozik meg, hogy milyen szinten értik meg ezt az univerzális törvényt, miszerint minél több „jót” cselekedsz, annal több jót kapsz. Az igazi kabbalisták felül tudnak kerekedni azon, hogy az idő „beleszól” a folyamatba, és tudják, hogy mik a tetteik következményei. A kabbalista, egyáltalán nem önzetlen módon, mindig felteszi a kérdést: „Ebben mi a jó nekem?” A kabbalista nem (csak) azért ad a rászorulóknak, segít másokon, stb. mert olyan „szentéletű”, és a legkevésbé sem azért, mert egy könyv vagy könyvek, Isten, pap, rabbi, vagy bárki más azt mondta hogy segítsen. Hanem azért, mert tudja és hiszi, hogy ettől neki (is) jobb lesz. Mi azt valljuk, hogy minden mindennel kapcsolatban van, és mindennek oka és célja van. Isten nem büntet vagy jutalmaz, az ember magát bünteti vagy jutalmazza. Ha valami nagy öröm éri az embert, az nem azért van, mert Istennek jó napja volt. Hanem azért, mert az az ember valahol, valamikor ezt kiérdemelte. Saját magának okozta. Ugyanez a helyzet a negativitással. Sokszor egyértelmű az ok és okozat, még akkor is, ha idő választja el őket egymástól (pl. ha az ember sokat tanul egy vizsgára, akkor valószinűleg jó jegyet fog kapni; ha nem öltözik fel rendesen, akkor valószínűleg megfázik.) Sokszor azonban az ok-okozat összefüggése egyáltan nem kikövetkeztethető. (pl. az ember sokat tanul a vizsgájára, ezért elkezd romlani a szeme. Kap egy szemüveget, elmegy Olaszországba nyaralni, ahol elveszíti a szemüvegét, keresés közben azonban megismerkedik egy jóképű olasszal, akiről kiderül hogy a lelki társa. Összeházasodnak, és gyermekeik lesznek stb…) Erre azt mondja a kabbalah, hogy „It””s all from the Light” – tehát hogy minden a teremtő „akarata” szerint van. Ez átsegíti az embert a rossz élményeken és a nehézségeken, valamint amikor öröm éri, segíti abban, hogy alázattal fogadja, és ne vegye magától értetődőnek.

3.) A két világ

A kabbalah szerint két világ letezik, az egyik az anyagi világ, amelyet 1% – os világnak hívunk, a másik a spirituális világ, amely a fennmaradó 99% – ot jelenti. Ez azt jelenti, hogy a valósagnak mindig csak a töredékét, jelentéktelen kis részét látjuk, és ami igazán lényeges, az gyakran láthatatlan, érzekszervekkel nem észlelhető. 4.) Sátán / klippot A kabbalah azt tartja, hogy ahogyan Isten nem egy „felhőn ülő szakállas öregember”, úgy a sátán sem egy vörös színű pokolbeli teremtmény. A tanítók szerint, a sátán a negativitás, ami mindenkiben és mindenhol jelen van, különböző mértékben. Feladatunk, hogy ezt a mértéket minél inkább lecsökkentsük a saját életünkben és mások életében is. A klippot szó szerint rétegeket, „héjakat” jelent (akárcsak egy kagylóhéj), amelyek ránk vannak rakva. Minden alkalommal, amikor a „jó” énünk kerekedik felül, amikor a jó cselekedetet tesszük meg, holott választhattuk volna a kevésbé jót is, amikor erőnkön felül segítünk másokon, akkor feltörünk egy ilyen klippa-t (klippot a klippa többes száma, héberül). A cél az, hogy ezeket teljesen eltütessük (Istenhez hasonlóvá váljunk). 5.) Kapcsolat a zsidósággal A kabbalah a zsidóság előtt is létezett már. Ádám, Éva, Noé, és az összes bibliai ősfigura a kabbalista elvek szerint élt. Ábrahám nem született zsidónak, de ő volt az első zsidó, ő alapította a zsidóságot – és a kabbalah előtte is létezett. A zsidósag a kabbalán alapul, és nem fordítva. Ezért van az, hogy ha valaki egy péntek esti kabbalista shabbatra eljön, akkor néha úgy tűnhet, mintha egy ortodox zsinagógában lenne (azzal a kivétellel, hogy a miénk közelebb áll egy hangos partihoz, mint egy halkszavú imádkozós estéhez). A kabbalah nem vallásfüggő, és a tanulóinknak kb. a fele nem zsidó – vannak keresztények, muszlimok, sőt még ateisták is! 6.) Tanulás A kabalah center többféle tanulási formát biztosít az érdeklődőknek. A londoni székházban van a Student Support, ami az Európai tanulókkal tartja telefonon a kapcsolatot – van pár magyar tanítvány is, igaz, nem sok. A londoni center épületében vannak kezdő és haladó osztályok, speciális kurzusok, külsős előadások, és persze a rengeteg könyv és online anyag. Minden tanulónak privát tanára van, aki személyesen követi a fejlődését, és segít a tanulásban. Vannak külön nők számára készült tanfolyamok is, tehát a kínalat elég változatos. Akinek problémát jelent, hogy a kurzusok árát kifizesse, egy un Scholarship program keretén belül ingyen tanulhat. A tanuláson kívül minden héten van Shabbat – péntek esti vacsora, szombat délelőtt tora olvasás, szombat ebéd és délutáni connection), és minden hónapban tanulással és partival ünnepeljük a lunáris hónap kezdetét (Rosh Chodesh), a tradícionális zsidó ünnepeket, úgy mint Rosh Hashanah, Pesach, Chanukah stb. Ezek mind spirituális jelentőséggel bírnak, és lehetőséget adnak a tanulónak arra, hogy fejlessze magát, és emellet energiát, erőt merítsen a kozmoszból, ezáltal kellemesebbé, boldogabbá tegye a saját és mások életét. További információ: www.kabbalah.com www.kabbalahcentre.co.uk Kapcsolódó könyvek: Michael Berg: A Titok Yehuda Berg: A Kabbalah Ereje