Egyre nő a kereslet az ördögűzők iránt!

Többnyire keresztény lelkipásztorok, papok (sőt, néhány forrásból kiderül, hogy pár éve a Vatikánban maga a pápa hozott létre egy öttagú ördögűző testületet!) Egyébként akkora a kereslet az ördögűzés iránt, hogy művelőjükből állandó hiány van, sokszor ennyien is folyamatosan kapnának munkát! Főleg azért, mert sok a vaklárma. A párizsi egyházkerület hivatalos ördögűzője a Paris Match tudósítójának arra panaszkodott, hogy az esetek kilencven százalékában nem ördögről van szó, hanem valamilyen betegségről, így hát minden tíz ügyfélből kilenc fölöslegesen fordul hozzájuk. Ám ez azt is jelenti, hogy az esetek tíz százalékában valódi ördöggel került szembe a delikvens, illetve az ördögűző. Hihetetlen, ugye? De az ezzel foglalkozó szakírók – maguk is katolikus papok és ördögűzők is – azt állítják, a lakosság tíz százalékát megérintette már a „Rossz”, sőt, van, akit folyamatosan meglátogat. Van olyan ördögűző pap olasz és francia földön, akinél az ügyfelek sorban állnak! Morand plébános püspöki engedély birtokában űzi az ördögöt. Azt állítja: az ördög természetesen nem valami fekete, piros nyelvű, patás állat. Nincs szarva, és nem hány tüzet, és a kénszagról szóló történetek is csak a mesék világában léteznek. Mindazonáltal létezése mégis reális, és a veszély elsősorban azt fenyegeti – legalább is a papok szerint – aki átadja magát a fehér vagy fekete mágiának, a spiritizmusnak, a jóslásnak és más efféle titkos praktikáknak, ők ugyanis elveszejtik az ember lelkét. Senki sem tudja, hányan jelentkeznek az „ördög” tüneteivel az elmegyógyászati rendeléseken és kórházi osztályokon, és hányan kerülnek olyan tünettel, amely nem azonos a betegséggel, csak annak látszik? A kétféle baj tünetei ugyanis gyakran megegyeznek, vagy nagyon hasonlóak. A megszállottság külső jegyeit igen nehéz egymástól elválasztani, megkülönböztetni. Az orvos biztosan a saját esetének tekinti azt, aki ilyen fura állapotban jelentkezik nála.

Mik a tünetek?

Az ördögűző ismerősnek tekinti, ha a páciens egy, addig általa soha nem ismert nyelven beszél, vagy meglepő fizikai erőről tesz tanúbizonyságot, ismer addig nem tudott múltbeli történéseket, és előre lát meg jövőbeni eseményeket. És biztosan az ördög lakozik abban – teszik hozzá -, aki irtózik a szenteltvíztől és a szentek képmásától. Abban egyetértenek a pszichiáterek, az ördögűzők és a parapszichológusok, hogy ha valaki nagyon depressziós, ha olyan érzése van, hogy semmit sem tehet önmagáért, a sorsa jobbra forditásáért, mi több: úgy érzi: valaki, egy idegen erő lakozik benne -, akkor eljött az ő idejük, merthogy szükség van rájuk, de nagyon! Sok társadalomban hitték régebben – és részben hiszik ma is -, hogy az őrültek, epilepsziások, vallási eksztázisban szenvedők, transzba esők, mi több, még a költői ihlettől megáldottak is éppen valami ilyesmit élnek át. Idegen erő vagy lény költözik beléjük, ilyenkor nem is önmaguk. Még a legtöbb nyelv is követte ezt a gondolatsort, így született az efféle kifejezés: valaki „megszállott”, nincs magánál, „belebújt az ördög.” Richard Cavendish A mágia, okkultizmus és parapszichológia lexikonja című alapművében mindenféle belső pszichikai kényszert a megszállottság kategóriájába sorol, bár maga is elismeri, hogy „ez sok tudósnak és sarlatánnak ad kenyeret”. Amikor tizegynéhány évvel ezelőtt az Ördögűző című filmet bemutatták (később sok hasonló követte), rengetegen jelentkeztek orvosuknál, hogy tapasztalták magukon is a filmbeli tünetek egy részét. Fejfájás, álmatlanság, túlérzékenység, hiperaktivitás, hirtelen harag, étvágytalanság – csak úgy sorjáztak a filmben is említett jelek. Persze, nem kell azt hinni, hogy a film nyomán az „ördög” is hiperaktív lett, és tömegesen szállta meg a mit sem sejtő embereket.  Kapcsolódó cikkek: Ördögűzés a 21. században >>>