Kevesebben hiszünk a túlvilágban, mint ahányan reménykedünk benne. Az egyházak és a szekták nem tudják becsalogatni az embereket a templomba, a világ pedig egyre lelketlenebbé válik – hacsak nem teszünk ez ellen valamit.
Hisznek-e Istenben az európaiak? Erre a kérdésre keresett választ a Reader’s Digest a közelmúltban közzétett felmérésében, s ebből kiderül, hogy az emberek döntő többsége szerint kell lennie valakinek, aki a világért „felelős”. Mint ahogyan túlvilágnak is ennie kell. Magyarországon száz emberből hetvenhárom hisz Istenben, Lengyelországban kilencven. De amikor a templomjárók körére tekintünk, kiderül, az emberek nemigen kötődnek a különböző felekezetekhez, sőt többségük nagy ívben elkerüli a templomot. A túlvilágot sokkal kevesebben remélik, de azért sokan gondolják azt, hogy létezik mennyország és létezik pokol. Az említett felmérés szerint különösen az idősebb korosztály és a nemek közül a nők hisznek inkább a túlvilágban és vélik Isten közelségét, ám a maguk módján közelítenek felé. Időnként kiábrándulnak belőle, máskor mindennapjaik részévé válik az élet utáni „jövőbe tekintés”. Vajon mi az oka mindennek? Dr. Goják János egyetemi professzor, római katolikus pap szerint ezen nincs semmi csodálni való. Az istenhit az emberi természet lényege. Szeretne mindent megtudni az őt körülvevő világról, ám ez a kielégíthetetlen kíváncsisága lépten-nyomon akadályokba ütközik. Hogyan keletkezett a világ? Mi a lélek? Igen ám, de az ember a szűkös ismereteivel nem megy semmire. Így aztán óhatatlanul arra a következtetésre jut, hogy kell lennie valaminek, valakinek a létező világon túl is. A professzor szerint a nagy történelmi egyházak többsége elöregedett, szerkezetében és működésében nem tudja naprakészen követni a világ fejlődését – csupán szeretné. Az istenhívő emberek egy része számára mindaz kevés, amit ezek az egyházak nyújtanak. Sőt a lépten-nyomon szaporodó egyházak, szekták sem igen tudják becsalogatni őket a templomba. Goják János úgy véli, az egyházak legnagyobb kihívása ma, hogy miként tudják az embereket megnyerni. Tomka Miklós vallásszociológus sokszor leírta: Magyarországon körülbelül ugyanannyi ateista lehet, mint vallásgyakorló. Ám a lakosság több mint fele nem vallásos, de nem is ateista. Szerintük az élet olyan bonyolult, hogy abba akár az is belefér, hogy van Isten. A magyar társadalom zömét meglepte, hogy 1989-1990 után hirtelen milyen sokan mondták magukat vallásosnak. Ma pedig már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy akár egyetlen országon belül is számos, alapjában különböző típusa lehet a vallásosságnak.
Templomba járók
Egy tavalyi felmérés szerint Magyarországon a vallásos emberek egynegyede soha nem jár templomba. A vallásosak fele évente legfeljebb négyszer, a nagyobb ünnepeken indul útnak, a heti rendszerességgel templomba járók aránya pedig csak 15 százalék.
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
