Keresztelő: út a mennyek felé

Felemelő érzés volt keresztanyává válni. Mert ezzel azt vállaltam, hogy a szülei helyett is vigyázni fogok rá, amíg csak élek, és mindenkor a keresztény hitre nevelem. A keresztelőt sokan kihagyják, feleslegesnek tartják, vagy csak divatból csinálják. Ám igazi, mély emléket hagyó élményt csak annak nyújt, aki tudja, mi miért történik, és mi is a jelentősége.

Mi történik a szertartáson?

A szülők és keresztszülők a gyerekkel az oltár elé állnak. A lelkész felolvassa a Bibliából az úgynevezett „szereztetési igéket”. Azért nevezzük így, mert Jézus ezekkel a szavakkal rendelte el a keresztséget tanítványainak. A szereztetési igéket Máté evangéliumában olvashatjuk. Jézus mennybemenetele előtt ezt mondta tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18-20) Ezután a szülők és a keresztszülők hitükről tesznek tanúságot a Kr. u. 4. században megfogalmazott Apostoli Hitvallás szavaival: „Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben, hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.” Ezután a lelkész kérdéseket intéz a szülőkhöz és keresztszülőkhöz: Lelkész: Akarjátok-e, hogy ez a gyermek a szent keresztségben részesüljön, ezzel Isten gyermeke, és Krisztus egyházának tagja legyen? Szülők és keresztszülők: Akarjuk. Lelkész: Vállaljátok-e, hogy gondoskodtok e gyermek hívő kereszténnyé neveléséről? Szülők és keresztszülők: Vállaljuk. Ezután a lelkész és a keresztanya a gyermekkel a karján a keresztelő medencéhez lép, ahol a lelkész megkérdezi, mi a gyermek neve. A keresztanya válaszol, a lelkész pedig három csepp vizet önt a gyerek homlokára „az Atya, Fiú, Szentlélek nevében”, majd áldást mond rá. Természetesen a különböző keresztény vallások egyes elemeiben eltérhetnek a fenti példától, de lényegében ugyanez történik a protestáns, az evangélikus vagy a katolikus keresztelőkön is. Régebben szokás volt, hogy a gyerekeket azonnal születésük után megkeresztelték, mert ha tragédia történne, és a kisbaba meghalna, nehogy keresztség nélkül maradjon. A fiatal anya addig el sem hagyta a házat, amíg gyermeke nem részesült a szentségben. Ezért a kereszteléshez kapcsolódik egy olyan szertartás is, amelynek során az édesanya hálát ad Istennek újszülött gyermekéért, a keresztségért, és azért, hogy a sok fájdalom és aggodalom közt őt magát is megsegítette.

Honnan ered a keresztelés?

Az első keresztelő Szent János volt. Izaiás próféta szavai szerint az Úr a következőkkel bízta meg őt Jézus érkezése előtt: „Íme elküldöm előtted követemet, Hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!” János a pusztában keresztelt és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Judea és Jeruzsálem minden lakója és bűneiket megvallva megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban – olvasható Márk evangéliumában. János így hirdette Jézus eljövetelét: „Utánam jön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő azonban Szentlélekkel fog megkeresztelni.” Az Újszövetség tanúsága szerint Jézus is eljött Jánoshoz megkeresztelkedni a Jordánban. Amint feljött a vízből, megnyílt az ég, és a Lélek galamb képében rászállt. A mennyből pedig ez a szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik lelkem.”

János barlangja

Shimon Gibson tudós és csapata öt éve kutat Jeruzsálem környékén olyan vallási helyeket, amelyeket egykoron az első keresztények használhattak. Az 1999-ben felfedeztek egy mészkőhegységben megbújó, huszonkét méter hosszú, négy méter széles, és négy méter mély barlangot, mely négy kilométerre található János szülőhelyétől, Ein Kerem-től. A barlang belsejét évszázadokon keresztül több méter vastag sár és üledék borította. A barlang falára több ábrát is véstek: ezeken többek között egy hosszú hajú, tunikát viselő, Jánosra emlékeztető férfi látható, kezében pálcával – írja a BBC Online. A rajzok alapján a férfi állatbőr ruhát visel. Az evangéliumok szerint János teveszőrből készült ruhát hordott, csípője körül pedig bőrövet. Gibson és kutatócsapata mintegy több tízezer cserépdarabot talált a barlangban, amelyek a feltételezések szerint a keresztelések során használt edényekből származnak.

Népi hagyományok

A múlt század végéig általános gyakorlat volt, hogy idegent választottak keresztszülőnek, vagyis nem rokont. Leggyakrabban az apa vagy anya ifjúkori barátját választották, vagyis olyan személyt, akiben megbíztak. A keresztszülőséget illett viszonozni. Mikor időszerű lett, a másik fél visszahívta őket keresztszülőnek. Elterjedt volt az is, hogy szegényebb családok módos gazdát tiszteltek meg a felkéréssel. Volt, ahol a komaság öröklődött, azaz a szülők saját keresztszüleik gyermekei (kereszttestvérek) közül választottak. Gyakoribb az volt, hogy házaspár kereszteltetett. Ha még nem volt házas, akit kiszemeltek, átmenetileg annak közeli rokonságából helyettesíthette valaki a másik félt. Századunkban gazdasági és társadalmi okokból mind gyakoribbá vált, hogy a közvetlen rokonságból választják a keresztszülőket. Mindkét szülő hozzátartozói számba jönnek.

Miért volt fontos megkeresztelkedni?

A hagyományok szerint nemhogy fontos, de sürgős is volt a keresztelő. Egyrészt, hogy megrövidítsék azon időszakot, amikor a gyermeket leginkább fenyegetik a mágikus ártalmak, másrészt nagy szerencsétlenségnek tartották, ha a keresztség felvétele nélkül hal meg a csecsemő. Ha ez történt, úgy tartották, nem lesz belőle angyalka, és nem kerülhet a mennyországba, hanem a tisztítótűzbe. Régi leírások szerint a kereszteletlen csecsemő sírja körül hétévenként éjfélkor gyermeksírást véltek hallani, ritkábban fellángoló tüzet láttak. Mindez addig ismétlődött, amíg egy arra járó el nem mondta a keresztelési szövegformulát, kibővítve olyanformán, hogy „ha gyerek vagy, legyél Ádám, ha leány vagy, legyél Éva”. Szokás volt az is, hogy az illető valamilyen (lehetőleg fehér színű) ruhadarabját a hang irányába dobta. Túlvilági nyugalma érdekében, ha félő volt, hogy az újszülött nem marad életben, mindjárt szaladtak vele a paphoz, vagy végszükségben a bába megkeresztelte (ezt nevezték bábakeresztségnek vagy szárazkeresztelőnek.)

Keresztelő babonák

A keresztelés is alkalmul szolgált a gyermek jövőjével kapcsolatos hiedelmekhez, szokásokhoz.

• Számított, hogy jövet, menet kivel találkoznak. Ha a templomban felsírt a csecsemő, úgy tartották, nem él sokáig. (Ez elég furcsa, mert ahány keresztelőn voltam, amikor lelocsolták, mindig felsírt a baba, még az én gyerekem is, mégse lett egyiküknek se semmi baja.)
• A Dél-Alföldön a templomból kijövet, vagy hazaérkezvén, a keresztanya cukorkát szórt szét, hogy amint azt kapkodják a bámészkodó gyerekek, olyan kapós leány, legény legyen az újszülöttből. Másutt hasonló indoklással hét-nyolc cifra selyemkendőt terítettek a kislány pólyájára templomba menet.
• Ezen a napon a keresztszülőknek nem volt szabad elmenniük hazulról, mert ellenkező esetben csavargó válik a gyermekből.

Forrás: www.mek.oszk.hu, www.geographic.hu