Aura Soma – I. rész

Egyszer régen, valahol Angliában, egy kislány született. Hetedik gyermeke volt az anyjának. Aztán neki is születtek gyerekei, a hetedik szintén egy kislány. Amikor Vicky először felsírt, az édesanyja elmosolyodott: bizonyára varázslatos sors vár rá, hiszen egy hetedik szülött hetedik gyermeke lett.

Szomorkás gyerekkor

Vicky Wall élete, ha varázslatos nem is lett, az ezotériához mégiscsak kötődött. Azért mondom, hogy nem volt varázslatos, mert szinte minden szerencsétlenség, ami emberrel megeshet, megtörtént vele. Édesanyja korán meghalt, és Vickynek mostohaanyja lett. Amikor a kamaszodó lány egyszer az arcába vágta a kritikus mondatot, hogy „Te nem vagy az anyám…”, kapcsolatuk megromlott. Vicky édesapjához menekült a feleség testi-lelki agresszivitása elől, aki fokozatosan átadta neki minden tudását, amit a növények, füvek gyógyító hatásáról tudott. Vicky megismerte, megszerette a természetet, alázattal tisztelte gyógyító erejét.

Hangokat hallott éjszakánként

Vicky nagyon érzékeny kislány volt. Éjszakánként látomások, víziók vették körül, és embertársai körül is, mintha színeket látott volna. Számára mindez természetes volt. De a második világháború szörnyűségei az embereket is megkeményítették, társai kicsúfolták a kislányt különc látomásai miatt. Az apja akkor így szólt hozzá: „Minden szín amit látsz, számomra is látható. A nagyapád és a dédnagyapád is látta ezeket. Legyen ez a mi titkunk addig, míg a világ éretté nem válik arra, hogy megértse, becsülje a tudásodat.” Vicky – mostohaanyjától menekülve – tizenhat évesen elköltözött otthonról. Egy patikushoz állt be, ahol jól hasznosíthatta a füvekről szerzett tudását, és egyben tanulhatott is a mestertől, és lányától. Itt döbbent rá arra, hogy a kezével gyógyítani képes, és nem sokra rá az emberek egymásnak adták a kilincset, gyógyulásukat remélve a lánytól. De nem soká tartott a békés, boldog állapot: a patikus ugyanis meghalt. Lányának és Vickynek nem volt megfelelő végzettsége ahhoz, hogy a gyógyszertárat vezessék, így be kellett zárniuk a boltot. Búcsút mondtak egymásnak tehát, és Vicky továbbállt. Továbbra is szépítő- és gyógyhatású krémeket készített: ezekből és a gyógyításból tartotta fenn magát. A hatvanas évek elejére már igazi kis rendelője is volt a „kedves gyógyítónak”, így ismerte meg Margaret Cockbain-t, aki csontkovácsként működött mellette.

„Tragédiák gyümölcse”

De a Sors újra csak akadályt állított Vicky boldogulása útjába. Sorra döntötték le lábáról a betegségek. Először a cukorbetegség, majd egy szívroham. Később – a cukorbaj folyományaként – a látása is romlani kezdett. Vicky tudta, hogy betegségei felkiáltójelek a sorstól: valamit rosszul csinál, nem a megfelelő úton jár, meg kell keresnie az igazi feladatát. Így ahelyett, hogy elhagyta volna magát, meditálni kezdett, így kutatva az új irányt. De ekkor újabb csapás érte. Egy rosz üzleti döntés folytán elveszítette otthonát és a rendelőt, amiben Margaret-tel dolgozott. Ott álltak a csupasz ég alatt egy fillér nélkül – mégis tele hittel. Egykori takarítónőjüknél húzták meg magukat. Vicky továbbra is csinálta szépítő, nyugtató krémeit. És ekkor – egy hirtelen ötlettől vezérelve, csaknem vakon – színesre festette őket. Hétféle szín készült. Ezek lettek a máig népszerű szivárvány tinktúra krémek prototípusai. Vicky továbbra is álmatlanságban, ugyanakkor fizikai sötétségben élte napjait, éjszakáit. Egy ilyen álmatlan éjszakán azonban a szokásosnál is erősebben hallott egy hangot: „Menj, és válaszd szét a vizeket”. Először nem vette komolyan, de amikor többedszerre is hallotta, felkelt az éjszaka közepén, és a laborba ment, hogy kövesse a hang utasítását. Ő maga így írja le a történteket: „Kezeim tudták melyik alapanyagból mennyit kell töltenem. Én csak álltam, és asszisztáltam egy szer születéséhez, melyet talán az égiek szántak a kis üvegbe.” Reggel aztán Margaret meglepődve csodálta a színes kis üvegeket, melyekben két, egymástól élesen elkülönülő színű folyadék volt látható.

A nagy áttörés

Nemsokára vásárra vitték portékáikat a hölgyek, a színes üvegeket pedig dekorációként a pultra helyezték. Vicky a pult mögül figyelte megerősödött belső látásával az eseményeket. Meglepődve tapasztalta, hogy különböző szomorúsággal, lelki válsággal érkező emberek egyre csak az üvegcsék után érdeklődnek. Ezzel kezdődött az igazi munka. Vicky megfigyelte milyen lelki problémára milyen színek nyújtanak gyógyírt. Ezzel megteremtette az Aura Soma rendszerét.

Mi az az Aura Soma?

Az Aura Soma a növények minden titkát felölelő rendkívüli erejű, ősi terápia. Leegyszerűsítve nevezhetjük színterápiának is: a színek keltette rezgések képesek összhangba kerülni a test elektromágneses mezőivel, a harmónia újbóli megteremtésével helyreállítják a természetes rendet, s mindig ott fejtik ki hatásukat, ahol arra a legnagyobb szükség van. És ez nem elsősorban a fizikai testre értendő: ugyanígy oldják az energiaáramlás lelki, érzelmi és szellemi blokkjait is. További információ >>> Kapcsolódó cikkek: Milyen színű az életerőd? >>> Virágokban a gyógyerő >>>