Bizonyítható valamilyen módszerrel ennek a rejtélyes energiának a léte?
Bár a tudományos álláspont kizárja ennek lehetőségét, mégis sokan tartják hatékonynak a különféle bioenergetikai kezeléseket.
A harmadik évezred elején az energia fogalma több területen is meghatározóvá vált. Miközben azonban a világgazdaság problémái a klasszikus energiatermelés körül csoportosulnak, az elméleti fizika és a biológia anomáliáit vizsgáló határtudományok egy nem is annyira új fogalmat igyekeznek tudományos módszerekkel megragadni és leírni: az úgynevezett bioenergiát.
Bio és energia. Az ebből képzett összetett szót nevezhetnénk éppen életenergiának – vis vitalis-nak – is, ám e fogalmak definiálatlansága és filozófiailag zavaros tartalma nem visz közelebb a bioenergia szabatosabb megnevezéséhez. Az elmúlt pár évtized hazai természetgyógyászati fellendülése ugyanakkor széles körben ismertté tette ezt a tudományosan még éppen csak feltételezett jelenséget, összekötve a többezer éves – elsősorban a keleti filozófiákból és gyógyítási módszerekből ismert – aura- és csakraelméletekkel. De vajon mit tudunk valójában a bioenergiáról a szó tudományos értelmében is fogalmazva?
Előre bocsájtva, nem sokat. Az ehhez a fogalomhoz kapcsolható hatások éppen arról híresek, hogy – hasonlóképp a parapszichológiai jelenségekhez – fizikai hordozóik ismeretlenek. A bioenergia – bár nem tartozik a szigorúan tudományos parapszichológia kutatási területeihez – így mégis pszi jelenségnek tekinthető abban a definitív értelemben, miszerint az élőlény és környezete közötti olyan kölcsönhatásokhoz sorolható, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek. Természetesen, ha egy jelenség léte a mai fizika szerint nem értelmezhető, az nem kizáró a létét tekintve, ugyanis ha mással nem magyarázható és objektíven mérhető hatásokkal rendelkezik, akkor tényként kell, hogy elfogadjuk.
Mielőtt azonban a bioenergia lehetséges mérési módszereire koncentrálnánk, nézzünk meg egy-két olyan természetgyógyászati kezelési módszert, amelyek a bioenergia elméletére épülnek. A – már említetten nagyon régóta létező – alternatív orvoslási irányzatok többsége úgy tartja, hogy az emberi test állapotát láthatatlan energiaáramlások is meghatározzák, amiben ugyanúgy fontos szerepe van a testen belüli bioenergetikai folyamatoknak, mint a testet az ún. kozmikus- vagy univerzális energiával összekötő kapcsolatoknak.
A csakra és auraelméletek szerint testünket hagymahéjszerűen burkolják az aura rétegei, amelyek a testtől távolodva egyre kevésbé „fizikálisak”, egyre kevesebb „anyagi és finomanyagi” összetevőt tartalmaznak, így a külső rétegek már szinte pusztán „információból” állnak. (A kényszerű macskakörmözést írásomon belül azért alkalmazom, mert bár ezek a kifejezések a természetgyógyászatban jobbára elfogadottak, a klasszikus tudomány számára még nem lettek saját, tudományos igényeinek megfelelően bizonyítva illetve definiálva.)
A bioenergetikai kezelések ugyanakkor éppen az aurarétegek és a csakrák működését hivatottak befolyásolni, az „energetikai viszonyok” harmonizálásával, beállításával. Jellemző módszer a bioenergia átadása, amit a gyógyítók vagy saját energiájukkal vagy a kozmikus energiával tudnak véghezvinni. A beteg bioenergetikai állapotát többnyire radiesztéziai eszközökkel mérik fel, bár vannak olyan gyógyítók, akik például az aurát „látják” vagy más módon „érzékelni” tudják.
A radiesztéziai mérések azonban – ingázás, pálcázás stb – egyrészről tudományos feltételek között sajnos ritkán adnak egybehangzó diagnózist, másrészről pedig elméletileg elképzelhető az is, hogy ilyenkor a kísérletileg már sokkal megnyugtatóbb módon bebizonyított érzékszerveken túli észlelés (ESP) lép működésbe, ami a bioenergia eszmerendszerének szimbólumain keresztül fogalmazódik meg és kerül áttételes kijelzésre. Nyilvánvaló az a természettudományos igény, ami a bioenergetikai folyamatokat – a hatást egyértelműen bizonyító és egyben legegyszerűbb – elméleti modellel kívánja összevetni. Az aura fotózásának a „szubjektív” radiesztéziai módszerekkel szemben már sokkal láthatóbb eredményei születtek.
Az ún. Kirlián módszerrel, vagyis – például egy falevelet – nagyfrekvenciás térben fotózva, a levél kontúrjai körül ún. koronakisülés figyelhető meg. Bár ez az auraszerű fényjelenség sokak számára már bizonyítéknak tűnik, valójában a valódi rejtélyt nem ez jelenti. Ha ugyanis a felvételt úgy ismétlik meg, hogy előtte a levél egy – akár komolyabb – részét eltávolítják, a nem túl nagy időbeli különbséggel készített felvételen a levél eredeti kontúrját rajzolják ki a koronakisülés fénysugarai. Mindez azt sejteti, hogy a levél körül létezik valamilyen lassabban lebomló információs hatás, ami a felvételt befolyásolja.
A néhai Szovjetunióban állítólag készültek olyan felvételek is, amelyeken az élőlények körüli aura egyfajta óriási szappanbuborékként vált láthatóvá, azonban a közismerten titkolódzó szovjet hozzáállás miatt erről nemzetközileg hozzáférhető tudományos hivatkozások nem állnak rendelkezésre. Az aurafotózás szolgáltatásjellegű verziója pedig nem az aurát jeleníti meg, hanem biofeedback mérésből származó adatok alapján azt egy program a képre vetíti. De van-e ezekenkívül más mérési módszere a bioenergiának? Erről, vagyis az általam is vizsgált Egely féle vitalitásmérőről a cikk következő részében olvashatunk.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
