Depresszió: a kineziológus szemével – II. rész

Sorozatunk befejező részében Pfeffer Zita kineziológus világítja meg a depresszió gyökereit, hátterét, és osztja meg velünk tapasztalatait a betegség kezelésének kineziológiai lehetőségeivel kapcsolatban: – A depresszió életuntság, élettagadás, amikor valaki nem tudja felfedezni, megélni az örömet. Fizikai szinten az endorfin-hormon termelődésének hiánya. A lélekben nem jelenik meg a boldogság, így a testben sem termelődnek a megfelelő kémiai anyagok. A depresszió sokszor azzal is összefügg, hogy az embernek nincs életcélja, nem azt csinálja, amit szeretne, akár a hivatásában, akár a magánéletében, de a probléma egyszerre több síkon is jelentkezhet. A depresszió sajnos rengeteg embert érint. Nyilván szerepet játszik a hajlam is, amit a családból hozunk. De valamilyen szinten minden ember átéli a melankóliát, amikor nincs kedve semmihez. Mindenki átéli bizonyos élethelyzetben, hogy nincs kiút, minden reménytelen. Az ember ilyenkor nem találja a célját. Ez a depresszió enyhe formája. Ennek lehetnek külső és belső okai is. Sokszor előfordul, hogy valakinek mindene megvan, mégsem érzi jól magát. Ilyenkor az áll a háttérben, hogy az illető önmagával nincs jóban, önelfogadási, önszeretet-problémái vannak. Az is gyakori, hogy az élet hoz problémás helyzetet: nincs megfelelő munkalehetőség, kapcsolat. A mai világban nehéz megtalálni a harmóniát, mert mindenütt bizonytalanság és teljesítménykényszer uralkodik. Nem mutathatjuk azt sem, hogy rosszul érezzük magunkat, hogy problémáink vannak. Ebből rengeteg elfojtás keletkezik, ami felhalmozódik, és egyszercsak kibukik. Vannak olyan eseteim is, amikor nem tudok segíteni, mert a lélek „nem mer belemenni” a háttérben álló konfliktusokba, félelmekbe. A változáshoz pedig kellenek kisebb-nagyobb katarzisok, le kell szállni a lélek bugyraiba. Hallottam olyan esetről is, amikor elhúzódó testi fájdalmak idézték elő a depressziót, a reménytelenséget. Persze a testi tünetek mögött is lelki gubancok állnak, de olyan mélyen elásva, hogy csak betegség által tudnak jelezni, megnyilvánulni. Például egy asztmásnak, aki ráadásul esetleg kommunikációs menedzser vagy kereskedő, és látszólag nincsenek kommunikációs problémái, nagyon nehéz szembenéznie azzal, hogy valójában mégis gond van ezen a területen. Lehet, hogy ilyenkor nem is a másokkal való érintkezéssel vannak problémák, hanem az illető saját maga felé nem tudja kommunikálni a vágyait, igényeit, azt, hogy valamit nagyon szeretne, de nem meri megtenni. A testi tünetek figyelmeztetnek olyankor, ha nem fordítunk magunkra elég időt, mert elfoglaltak vagyunk, és éppen önmagunkra nem érünk rá. Le kell ülni, és átgondolni, hogy egy-egy érzés mögött milyen problémák lapulnak meg. Egyszerűbb bevenni egy pirulát, mint szembenézni a démonainkkal. A kineziológia ilyenkor sokat tud segíteni, de az is fontos, hogy az illető önmaga is változni akarjon. Sokszor bizony kényelmesebb benne maradni egy problémás helyzetben. A változástól való félelem nagyon erős lehet. Sokan inkább választják a biztos rosszat, mint hogy kilépjenek a bizonytalanba. Ez valószínűleg azért van, mert a világ ma amúgy is nagyon változékony, instabil, és ez rémisztő. A biztosat – még ha kedvezőtlen is – legalább már ismerjük. A kineziológia lényege, hogy megnézzük, sejtszinten mi van bekódolva. Ez lehet generációs dolog is: magunkkal hozzuk a hajlamot, vagy mondjuk gyerekkorban programozódik belénk. Aztán történik valami az életünkben, ami ezt előhozza. A kineziológia módszerével fájdalommentesen megállapítható, hogy mi történt, milyen blokkok vannak a lélekben. Aztán elvégezzük a korrekciót, az oldást, és ezután, ha hasonló helyzetbe kerülünk, már nem a régi, rossz minta alapján viselkedünk, hanem a korrigált minta szerint. Ez persze még nagyon friss, ezért megerősítő gyakorlatokra van szükség. Változó, hogy kinél milyen hosszú a folyamat, hogy már ne a rossz beidegződések szerint viselkedjen, hanem aszerint, amilyen önmaga valójában.A téli hónapokban több a depressziós, amikor kevés a napsütés, a fény, akkor hajlamosabbak vagyunk a melankóliára. Nyáron, amikor a levegő is tele van melegséggel és vidámsággal, sokkal könnyebb elfogadnunk magunkat. A késő kamaszkor is hajlamosító időszak, amikor az ember már nem gyerek, de még nem felnőtt. A szülés utáni depresszió is gyakori, amikor a nőiesség „csorbát szenved”, az anyaság élményét pedig még nem sikerült feldolgozni. Persze ennek hormonális összetevői is vannak. De ilyenkor derülhet ki, hogy valaki tudatosan ugyan nagyon vágyik az anyaságra, mégis feldolgozatlan félelmei, elfogadási problémái vannak ezzel kapcsolatban. Általánosságban is igaz, hogy amire nagyon vágyunk, attól nagyon félünk is egyúttal. Ennek egyik magyarázata, hogy könnyebb fantáziavilágban élni, mint lemondani az álmokról a megvalósulás kedvéért. A másik magyarázat az, hogy múltbeli blokkok, rossz tapasztalatok, negatív családi, szülői minták állnak a háttérben. A depressziós beteg gyógyulása csak részben függ a kineziológustól. A végeredmény azon múlik, hogy ő maga mennyire hajlandó változni. Nálam a kezelés egyórás beszélgetéssel indul, hogy kiderítsük a probléma hátterét, azután következik a félórás kineziológiai oldás. Felderítem a családi hátteret, hogy az illető mennyire szereti élni az életét, úgy él-e, ahogy eltervezte, ahogy szeretne. A kezelés során az izomteszttel kiderítjük, hogy hol vannak a blokkok, melyik életkorban mi és hogyan történt, azután korrigáljuk ezeket. Nagyon súlyos esetben hetente találkozunk, de általában elég 2-3 hetente jönni. Egy depresszióból kimozdulni nem könnyű, így több alkalomra van szükség. A gyógyulási idő általában 3-4 hónaptól 1 évig terjed. De ennek során a javulás folyamatosan jelentkezik. Az a nehezebb időszak, míg az ember ráveszi magát, hogy tegyen valamit. Mert a depressziónak épp az a lényege, hogy az érintett belesüpped és nincs kedve semmihez. Ennek van fizikai oldala is: az izmok annyira blokkolva vannak, hogy az illető tényleg képtelen felkelni az ágyból. A stresszre a szervezet úgy válaszol, hogy begörcsölnek az izmok, a sérülésveszély elkerülése érdekében pedig az agy „lekapcsolja” őket. Fontos, hogy ilyenkor vitaminokkal, nyomelemekkel, ásványi anyagokkal tápláljuk a szervezetet. Sokat segít a mozgás is, a fizikai erőfeszítés. A depresszió ugyan érzésben nyilvánul meg, mégis a túlgondolkodás áll mögötte. Ezáltal felborul az egyensúly, amit a mozgás helyrebillenthet. Erre szolgál a mozgásterápia. A lelki oldal gyógyítása is többféleképpen történhet: kineziológiával, NLP-vel, pszichológiával. Ha a testet és a lelket helyezzük a figyelem középpontjába, a szellemi tevékenység csökkenni kezd, és abbamarad az „agyalás”, a problémákon való rágódás. Nehéz élethelyzetek – szakítás, munkahely elvesztése, családtag halála – léteznek, ezeken nem tudunk változtatni, a hozzáállásunkon viszont igen. Az elengedés képességén kell dolgozni. Sokszor azért nehéz ez, mert addig túlságosan a másikra figyeltünk, ő volt a középpontban, magunkat pedig elhanyagoltuk. Az élet azonban megy tovább, meg kell tanulni betölteni az űrt. Persze a gyásznak megvan az ideje, egy nap alatt nem lehet feldolgozni a veszteséget, de fokozatosan hozzá kell szoktatnunk magunkat az új helyzethez. A munkanélküliség problémája sem egyszerű, hiszen ott rajtunk kívülálló körülmények is szerepet játszanak. Ugyanakkor sok esetben az a baj, hogy önmagunkat nem tartjuk elég jónak az állásra, és a felvételi beszélgetésen ezt a bizonytalanságot, szorongást sugározzuk, amit mindenki megérez, a személyzeti szakemberek pedig különösen. A depresszió elleni küzdelem egyik legfontosabb eleme tehát az önelfogadás, az önszeretet. Ezen kell dolgoznunk.