Keleti kontra nyugati gyógymódok

Az akupunktúrát általában olyan betegségek kezelésére alkalmazzák, amelyekkel szemben a hagyományos nyugati gyógyítás tehetetlen.

Igaz, elsősorban megelőzésre való, s talán épp ezért ütközött olyan nagy ellenállásba Európában, ahol a medicina inkább gyógyít, mint megelőz. Ebből a kulturális különbségből kiindulva hatását kétféleképpen magyarázzák. Az egyik hagyományos kínai filozófia – a taoizmus – azt tanítja, hogy a jó egészség feltétele az ellentétes erők (a jin és a jang) egyensúlya. Ha ez megbomlik, rosszul érezzük magunkat. Ahhoz, hogy az energia szabadon áramolhasson, a gátakat kell feloldani. Az akupunktúrás pontok megszúrása a csatornák feloldását teszik lehetővé. Az akupunktúra európai és amerikai művelői a természettudományos gondolkodásba jobban beilleszthető fogalmakkal, az idegélettan törvényeivel magyarázzák az akupunktúra hatását. A bőr alatt futó legfontosabb idegek menete azonos azokéval a meridiánokéval, amelyeken a legtöbb akupunktúrás pont található. Az idegek egyik feladata, hogy közvetítsék a szervezet állapotáról hírt adó üzeneteket. Ha károsodott szervből érkezik, az idegvégződések vészjelzést adnak, amit fájdalomként érzékelünk. A fájdalom nem feltétlenül ott jelentkezik, ahol a baj fészkel. Így például a gyomor fájdalma a has felső részének és a hátnak a bőrébe sugározhat. A betegség forrása és a fájdalmas terület között az idegek teremtenek kapcsolatot. A testen mintegy ezer akupunktúrás pontot tartanak nyilván, a fő meridiánok száma 12, ezek mindegyike egy-egy szervhez tartozik. A meridiánok áthaladnak a főbb testtájakon és valamelyik kéz vagy lábujjon végződnek. Akupunktúrával sokféle betegséget és panaszt kezelnek: fejfájást, reumás fájdalmakat, emésztési zavarokat, asztmát, magas vérnyomást, alvászavarokat, szorongást, sőt a meddőség bizonyos fajtáit is. Még szülés vagy nyitott szívműtét során is sikerrel csillapítható vele a fájdalom. De nem ajánlják azoknak, akik szteroid szedése miatt könnyen megfertőződhetnek, és még kevésbé a véralvadási zavarban, például hemofíliában szenvedőknek. Az akupresszúra vagy siacu Csak gyakorlott terapeuta alkalmazhatja biztonságosan, de vannak otthoni használatra való változatai is. Az akupresszúrát kínai masszázsnak, a japánok siacu-nak nevezik. (si =ujj, acu=nyomás). E módszer azoknál si alkalmazható, akiknél az akupunktúrás tűszúrást ellenzik az orvosok. A módszernek az a lényege, hogy a terapeuta meghatározott módokon nyomást gyakorol a beteg testének bizonyos pontjaira. A kezelési pontok távol is lehetnek a kezelendő testrésztől – akárcsak az akupunktúránál. A fejfájást például a kéz hüvelykujja alatt, vagy a lábfejen haladó egyik meridián pontjainak ingerlésével kezelik. A siacut Keleten sokféle panasz enyhítésére használják, a hátfájástól a migrénig, szénanátháig számos olyan esetben, amire a nyugati orvoslásnak nincs hatásos ellenszere. Sőt, még olyan súlyos betegségeknél is, amiket a nyugati felfogás súlyosnak minősít. A siacu persze nem helyettesíti a „hivatalos” gyógymódot, inkább arra szolgál, hogy helyreállítsa a szervezet egyensúlyát. Tehát kiegészíti a hagyományos kezelést. Súlyosabb betegségek esetében előbb mindig orvossal kell konzultálni, s azután jól képzett siacu-terapeutát kell választani. Apróbb rendellenességek azonban felületes tudás birtokában is eredményesen kezelhetők. A könyvesboltokban kapható fényképekkel illusztrált kiadványokból bárki megtanulhatja, holy találhatóak az úgynevezett cubók, vagyis azok a pontok, amelyeket különböző erősséggel megnyomva enyhíthető a fogfájás, a fejfájás, vagy csökkenthető a stressz miatti feszültség. A reflexológia A talpmasszázs alighanem a siacu egyik „mellékága”. Gyökerei a több ezer éves keleti orvosi hagyományokig nyúlnak vissza. Művelői szerint a test részei, szervei megfelelnek a lábfej, kézfej és a fűl egyes részeinek. E területeket masszázzsal serkentve javítható az általános egészségi állapot, helyreállítható az egyensúly, támogathatók az öngyógyító erők. A reflexológia fejlődése a XX. Század elején kezdődött, amikor William Fitzgerald, a londoni Szent Tamás Kórház orvosa érdeklődni kezdett az akupunktúra és más, azzal összefüggő gyógymódok iránt. Fitzgerald doktor fektette le a mai reflexológia alapjait. Munkássága hamarosan követőkre talált, elsősorban az Egyesült Államokban. A kezelés látszólag egyszerű. A terapeuta lábat, lábfejet, talpat masszírozva a bőr alatti csomókat keresi. A csomók kristálylerakódások, amelyek megfelelő testrészben – például valamely mirigyben vagy más, a helyi reflexszel összefüggő szervben – kialakult egyensúlyzavar jelei. A talpnak ezek a pontjai érzékenyek, s ha erős nyomás éri őket, fájhatnak is. A terapeuta mindkét talp teljes felületén elvégzi a kezelést, közben fokozatosan figyel az érzékeny pontokra, hiszen a cél a csomók eloszlatása. Egy kezelés általában 20-60 percig tart, és rendszerint több kezelésből álló kúrára van szükség az eredmény eléréséhez. Van, aki úgy véli – miként a kínaiak – a megelőzés a fontos, tehát azért jár refelexológushoz, hogy a mindennapi élet stresszhatásait mérsékelje, és erősítse a betegségekkel szemben természetes védekezőképességet.