Az analízisparalízis, mint összetett kifejezés, csupán néhány évtizede került a fogalomtárunkba, ugyanakkor egy nagyon is valós, sokunk által megtapasztalt és boldogulásunk szempontjából rendkívül kártékony jelenséget ír le.
Az analízisparalízis a logikai úton történő túlelemzés állapota. A döntéshozó túl sokat gondolkodik, a lehetséges opciókat és döntésének vélt következményeit próbálja minden irányból teljeskörűen kielemezni, ezáltal pedig választásra képtelenné válik.
A fejében végtelen számú alternativát kreál, amik közül végül nem tud választani. Ahelyett, hogy vállalná a felelősséget, és érzelmeit a racionalitásával összekapcsolva választana, gyakran a döntés elmarad, hiszen minden opció mögött komoly érvek és ellenérvek húzódnak meg egyszerre. Leginkább attól tart, hogy nem a lehető legjobb lehetőséget választja.
Ez a viselkedésminta az impulzív, ösztönös késztetései alapján döntő személyiségtípussal teljesen ellentétes.
Mit tehetünk, ha felismerjük magunkban az analízisparalízis jegyeit?
A hosszú időn át fennálló döntésképtelenség és határozatlanság nemcsak az egyénre, hanem a környezetére is súlyos terhet ró.
A kiváltó ok hátterében nemcsak instabil énkép, önbizalomhiány és kockázatkerülő magatartás állhat, hanem túlzott kontrollmánia és maximalizmus is.
Néhány tanáccsal és praktikával segítünk kilábalni a túlanalizálás ördögi köréből.
1. Fogadjuk el, hogy nincs tökéletes döntés és eredmény
Az élet legfontosabb eleme a tapasztalatok általi folyamatos fejlődés. Bíznunk kell abban, hogy a döntéshozatal pillanatában rendelkezésünkre álló információmennyiség éppen elegendő a választáshoz, és aktuális szellemi fejlettségi szintünknek megfelelően dönthetünk.
Ne gondoljuk, hogy később már nem lesz módunk korrigálni, ha helytelen utat választunk, hiszen kellő önbizalommal minden probléma megoldható!
2. Szabjunk magunknak határidőt!
Szükséges felállítanunk magunknak egy keretrendszert, amihez tartjuk magunkat.
Bármennyi kusza, kaotikus gondolat legyen is a fejünkben, ki kell szabnunk magunknak egy határidőt a döntéshozatalra.
Ennek betartása segít csökkenteni a döntéskényszer általi nyomást, erősíti az önbecsülésünket, és megszabadíthat a nem-döntés következtében kialakuló későbbi önvádtól is.
3. Hívjuk be érzelmeinket és intuíciónkat a döntésbe
Mikor elménk túlműködése miatt a lehetséges alternativák között tobzódunk, engedjünk teret érzelmeinknek, megérzéseinknek is.
Figyeljük meg, hogy szívünk és lelkünk hogyan reagál érzelmileg egy elképzelt szituációra, kapcsoljuk össze tudatunkat a tudatalatti világunkkal. Ebben nagy segítségünkre lehet a meditáció is.
4. Vonjunk be a helyzetelemzésbe egy kontrollszemélyt
Beszéljük át helyzetünket egy olyan, hozzánk közelálló személlyel, akiről tudjuk, hogy ismeri valódi lényünket, és nem érdekelt/részrehajló az ügyben.
Felkereshetünk olyan szakembert is, akivel bizalmi és lelkileg intim kapcsolatot tudunk kialakítani.
Nemcsak a szituáció komplex elemzésében és az összefüggések felismerésében segíthet mindez, hanem saját felelősségünk elfogadásában és önismeretünk fejlesztésében is.
Fontos felismernünk, hogy más nem dönthet helyettünk, de rávezethet bennünket a lehető legönazonosabb útra.
Külső szemlélő által objektívebb képet kaphatunk a helyzetünkről, amire mi magunk kavargó érzelmeink és gondolataink miatt nem látunk rá reálisan.
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
