Mit rejt az ivóvizünk?

Ivóvíznek általában a vezetékes vizet használják, amely ritkán táplálkozik megfelelő forrásból, és a szervezet számára szükséges létfontosságú makro- és mikroelemeket általában nem tartalmazza. (Ilyen például egy felszíni víztározó vagy a folyóvizek és bányavizek ivóvízként való hasznosítása). Az egyre nagyobb mértékben szennyezett természetes víz körforgásába kapcsolódik be az emberi vízfogyasztás körforgása. Kútjainkkal a talajból vételezünk vizet, majd használat után visszajuttatjuk tavainkba, folyóinkba, a természetes körforgásba – ám sajnos ez a folyamat nem steril körülmények között zajlik. – A természetes eredetű víz gyakran tartalmaz olyan nemkívánatos szennyeződéseket, amelyek a humán célú felhasználást egészségvédelmi vagy higiéniai okokból akadályozzák. – Az ivóvíz rossz minőségének másik oka, hogy sok iont tartalmaz (például karbonátot), de nem azokat, amelyekre a szervezetnek szüksége van. Ilyen az alföldi ivóvizek jelentős része. Itt gyakori az egészségre ártalmas, túl sok arzént tartalmazó víz. – Sok esetben a víz bakteriológiailag szennyezett, ezért klórozni kell. A klór köztudottan rendkívül agresszív, különösen a túlklórozott víz, ami nemcsak kellemetlen ízű, szagú, de huzamos fogyasztása káros a szervezetre. Míg az elmúlt évtizedekben az ember egyetlen gondja a vízzel kapcsolatban „csak” a házhoz szállítása volt, ma már nagyon fontos a megfelelő tisztítása. Egyre többen döntenek amellett, hogy teljesen tiszta, baktérium-, vírus- és vegyszermentes víz kerüljön a pohárba, hiszen a szükséges természetes sókat, vitaminokat máshogyan is lehet pótolni.

Tisztítási lehetőségek

Forralásnál sajnos csak a baktériumok pusztulnak el, a vírusok és a vegyi anyagok, a nehézfémek (a kor egyik népbetegségének, a candida albicansnak egyik fő tápláléka) a vízben maradnak. A klórozás fertőtlenít, de amellett, hogy kellemetlen ízű és szagú lesz a víz, az emberi szervezetre gyakorolt hatása is nagyon káros.  A desztillációs folyamatok, vagy az ismerten tiszta víz recirkulációja (visszaforgatása) két olyan megközelítés, amely valószínűleg folyamatos vízellátást nyújthatna. A fordított ozmózis elvén működő víztisztító (Amerikában és Nyugat-Európában a legjobb minősítést kapta) egy lépésben eltávolítja a vírusokat, baktériumokat, vegyszereket, még a radioaktív részecskéket is kiszűri – míg az egyszerű átfolyó rendszerű szűrés a káros anyagoknak csak egy részét távolítja el.

Ivóvíz okozta betegségek

A folyadékfogyasztás, ezen belül is a legősibb és legtermészetesebb folyadék, a víz fogyasztása csak az utóbbi időben került a figyelem középpontjába. Talán civilizációs betegségnek is tarthatnánk az Egyesült Államokban megfigyelt megdöbbentő jelenséget, hogy az amerikai gyerekek hetven százaléka egyáltalán nem fogyaszt vizet. (Helyette cukros üdítőket és gyümölcsleveket isznak, melyek csak közvetve, a szervezetet feleslegesen terhelve alkalmasak folyadékpótlásra.) További megfigyelés szerint, amennyiben a gyermekeknél az első három évben ezt a szokást alakítjuk ki, úgy nagyon valószínű, hogy egyfajta függőség jön létre és a gyermek a későbbiekben már nem is hajlandó vizet inni.

Az ivóvíz ugyan több olyan ásványi anyagot – kis mennyiségű fluor (Franciaországban és Ausztráliában már nem engedélyezett), jód, ásványi sók – tartalmaz, amire az emberi szervezetnek szüksége van, ám néhány anyag csak minimális – egészségügyi határérték alatti – mennyiségben, vagy egyáltalán nem lehet jelen. Ilyen például a szulfid, az ammónium, az arzén, az ólom, a cink és a többi nehézfém, a növényvédő szerek. Az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró ivóvízszennyező anyag a nitrát. Csecsemőknél az úgynevezett kék betegséget (methaemoglobinaemia) okozza.

Víziány

A szervezetnek folyadékra van szüksége, ám a szomjúság jelzi a legkevésbé, hogy ez így van. Általában akkor lesz valaki szomjas, ha már fél liter hiányzik a szervezetéből. Egy átlagos felnőttnek hat-nyolc pohár víz a minium naponta (sok szakember szerint testsúlykilogrammonként 30-40 ml), de melegben, koffein- és alkoholfogyasztáskor, kevés zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó étrendnél ennél jóval több, három-négy liter is lehet a napi vízszükséglet. A folyadékot egész nap, arányosan elosztva kell bevinni a szervezetbe és érdemes az asztalon vagy a kocsiban is egy-egy üveg vizet tartani emlékeztetőnek. Sőt, célszerű lenne papíron vezetni a naponta elfogyasztott folyadékmennyiséget (a legjobb lenne, ha vizet). Így egyértelműen kiderül, hogy a testsúlynak megfelő vagy kevesebb éltető nedű kerül-e a szervezetbe. A kávé, a tea és az alkohol vizelethajtó hatású, ezért ezek fogyasztása mellett még nagyobb folyadékbevitelre van szükség. Vízre szüksége van a szervezetnek * a légzéshez – a víz párásítja a levegőt, amit belélegzünk * a testhőmérséklet szabályozásához * a sejtekhez – a víz szállítja hozzájuk a tápanyagokat A víz * segíti a tápanyagok felszívódását és átalakítását energiává * eltávolítja az anyagcsere során keletkezett felesleges termékeket * rugalmassá teszi az ízületeket a csontok összekapcsolásához * alkotja a legfontosabb szerveinket védő rugalmas burkot