A társfüggőség fogalmáról valamennyien hallottunk már, melynek legfőbb jellemzője egy kapcsolat bármi áron való fenntartása. A társfüggőség hátterében is az egyedülléttől való félelem áll, ugyanakkor az eremofóbia ennél sokkal komplexebb jelenség.
Az ember eredendően társas lény, és teljesen természetes, hogy szívesen töltjük az időnket másokkal együtt, kellemes közegben. De ha mindenáron – akár komoly lelki-anyagi károk vagy önelvesztés ellenére is fent akarunk tartani egy párkapcsolatot, annak hátterében gyakran eremofóbia áll.
Honnan ismerhetjük fel?
Az eremofóbiás személy olyannyira retteg az egyedül töltött idő gondolatától is, hogy azt minden létező módon megpróbálja minimalizálni.
Bár az egyén tudja, hogy fizikailag biztonságban van, állandó félelmek kínozzák: támadástól és idegenektől való rettegés, magánytól és elhagyatottságtól való félelem, illetve hogy rendkívüli helyzetekben, vészhelyzetben magára marad segítség nélkül.
Egyesek visszahúzódóvá válnak, és a környezetükben élő 1-2 bizalmi kapcsolatba – akár szülőbe, testvérbe – kapaszkodnak, állandó jelleggel.
Képtelenek egyedül élni, vagy akár rövid ideig más személy jelenléte nélkül egy lakásban tartózkodni. Az eremofóbia ebben az esetben depresszióval, komoly pánikbetegséggel is társul, és abszolút észrevehető a környezet számára.
Van azonban egy külső szemlélők számára kevésbé felismerhető megjelenési formája is.
Az egyén látszólag szociálisan igen aktív, folyamatos pörgés, belső nyugtalanság és másokkal való kapcsolatteremtési kényszer jellemzi az életét.
Az eremofóbiás kapcsolatait azonban nem a mély lelki tartalom és minőségi együtt töltött idő jellemzi, hanem a „bárkivel jobb, mint egyedül” szlogen.
Az egyén folyamatosan találkozókat, vagy online kapcsolattartást kezdeményez, esetenként irreális mennyiségű felszínes ismerőse, „haverja” van.
Ha akár csak 10 percre is egyedül marad „saját magával”, szinte pánikszerű szorongás fogja el.
Mit tehetünk a minőségibb élet érdekében?
Nélkülözhetetlen az önszeretet kialakítása és az önmagunkba vetett bizalom – a félelmeink legyőzése a határok fokozatos kitolásával érhető el.
A legfontosabb cél, hogy minőségi pillanatokat egyedül is képesek legyünk és akarjunk átélni. Első lépésként a meditáció elsajátítása hozhat komoly változást.
Sokan egy hitrendszerrel, vagy az univerzális energiákkal való kapcsolódás következtében kezdik azt érezni, hogy „fentről vigyáznak rájuk”. Ha ez az érzés egyszer kialakul, utána minden könnyebbé válik. Ezt követően segítséget jelenthet az olvasás, filmnézés, zenehallgatás, és a kognitív viselkedésterápia, pszichoterápia is rengeteget javíthat a helyzeten.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
