Gyakorlatok a mindennapokra: így fejleszthető a belső béke a sztoikusok szerint

Hogyan érhető el a sztoikus nyugalom?

• Gyakorlással – mint egy izom, ez is fejleszthető. Naponta kis lépésekben végezhetőek a sztoikus gyakorlatok, például reggeli szándékállítással, esti önreflexióval.
• Önuralommal – nem elfojtással, hanem tudatos reakciókkal. Mielőtt válaszolsz, lélegezz. Mielőtt ítélsz, értsd meg.
• Megértéssel – szét kell tudni választani, hogy mire van ráhatásunk és mire nincs.
• Emlékeztetőkkel – például: „Ez nem rajtam múlik. vagy „Ami múlik rajtam, azt tisztán és bátran teszem meg.”
• Tanulással – tanulmányozzuk az ókori bölcsek gondolatait, és építsük be őket a mindennapjainkba.

A lelki edzés eszközei – napi gyakorlatok

• Reggeli szándékállítás: „Ma bármi történjen is, nyugodt és higgadt maradok.”
• Események vizualizálása előre (premeditatio malorum): elképzelték a nap során felmerülő eseményeket, esetleges nehézségeket, hogy felkészülten érjék őket.
• Este önvizsgálat: végiggondolták, hogyan viselkedtek aznap, hűek voltak-e az erényekhez.
• Egyszerűség gyakorlása: lemondtak a fölösleges luxusról, hogy ne váljanak azok rabjává.
• Halálra emlékezés: nem morbid célból, hanem azért, hogy az élet értékét tudatosítsák.

Miért aktuális ma is?

Alkalmazható stressz kezelésére, önismeretre, vezetői döntésekhez vagy épp spirituális elmélyülésre. A sztoikus nem azt kérdezi, hogy „Miért történik ez velem?”, hanem azt: „Mit kezdhetek ezzel a helyzettel, hogy jobbá, erényesebb emberré váljak?”

A modern sztoikus nem fásult vagy érzelemmentes – hanem tudatos, jelenlévő és belső tartással él. A sztoikus hozzáállás nem elfordulás a világtól, hanem fegyelmezett, méltósággal teli részvétel benne.

Az igazi szabadság és boldogság nem kívül, hanem belül van. A nyugodt lélek többet ér minden földi kincsnél. Tanításaik évszázadok óta ugyanazt üzenik: nem az számít, mi történik velünk, hanem az, hogy hogyan viszonyulunk hozzá.

Ha napjainkban valaki valódi lelki békére, egyensúlyra és tisztánlátásra vágyik, nem kell feltétlenül új tanokat keresnie – elég, ha visszanyúl az időtálló sztoikus bölcsességhez, és elkezdi azt a maga életében megélni. A lelki nyugalom ugyanis nem misztikum – hanem tudatos gyakorlat kérdése. És ebben a sztoikusok a legjobb mestereink lehetnek, lásd Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius.