Sokan rendelkeznek mindazzal, amire egykor vágytak, mégsem boldogok. Mások szerényebb körülmények között élnek, és mégis hálával, békével és örömmel tekintenek a világra. A hála ereje – ez az egyik legfontosabb faktor a boldogságban!
„Inkább tudjam értékelni azt, amit nem kaphatok meg, mint birtokoljam azt, amit nem tudok értékelni.” Elbert Hubbard (1856–1915) amerikai író, lapszerkesztő, kiadó és művész.
Az ember gyakran azt hiszi, hogy a boldogság a megszerzésben rejlik. Ha megkapja azt a munkát, azt a házat, azt a társat, azt a lehetőséget vagy azt az összeget, amire vágyik, akkor végre elégedett lesz. Életünk jelentős részét ezért a „még egy kicsit” hajszolásában töltjük.
Mégis különös jelenség figyelhető meg körülöttünk. Van, aki szerény körülmények közt boldog és béke tölti meg a szívét, más pedig hiába gazdag, mégis boldogtalan.

Mi a különbség? Az, hogy mennyire tudod értékelni!
Nem az, hogy kinek mennyije van. Hanem az, hogy ki mennyire képes értékelni azt, amije van. Az emberi elme hajlamos arra, hogy a hiányra fókuszáljon. A figyelmünk ösztönösen arra irányul, ami még nincs, amit elvesztettünk, vagy amit mások birtokolnak. Ez a működés evolúciós szempontból érthető, de ha tudattalanul élünk, akkor könnyen a boldogtalanság forrásává válik.
Aki mindig a hiányt nézi, annak a világ soha nem lesz elég. Aki viszont megtanulja értékelni azt, ami van, annak a világ fokozatosan gazdagabbá válik.
A „Légy boldog!” program egyik központi gondolata a Középpont. A Középpontból szemlélve az életet rájövünk, hogy a valódi gazdagság nem a birtoklásból születik, hanem a tudatos jelenlétből. Mert lehet egy gyönyörű házunk, amelyet már észre sem veszünk. Lehetnek szerető családtagjaink, akiket természetesnek veszünk. Lehet egészségünk, amelynek értékét csak akkor ismerjük fel, amikor veszélybe kerül. Lehet időnk, szabadságunk, lehetőségeink, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk.
A hála ereje: megtanít igazán látni
A hála nem azért fontos, mert erkölcsi kötelesség. Azért fontos, mert megnyitja a szemünket. Megtanít meglátni azt, ami már most is jelen van az életünkben.
Az érett ember nemcsak a birtokolt dolgokat tudja értékelni, hanem azokat is, amelyeket soha nem fog megszerezni. Tud örülni mások sikerének. Tud gyönyörködni egy táj szépségében anélkül, hogy birtokolnia kellene. Tud szeretni anélkül, hogy uralni akarna. Tud csodálni anélkül, hogy megszerezni akarna.
Ez a szabadság egyik legmagasabb formája. Amikor már nem a birtoklás adja az örömöt, hanem maga a kapcsolódás az élethez.
A boldogság tanulható.
És talán az egyik legfontosabb lépés ezen az úton az, amikor megtanuljuk értékelni azt, ami körülvesz bennünket. Amikor ráébredünk, hogy a hiány érzése gyakran nem a valóságból, hanem a figyelmünk irányából születik.
Aki mindig többet akar, annak kevés lesz a világ. Aki megtanul értékelni, annak a világ napról napra gazdagabbá válik.
Légy boldog! Nem attól, amid van. Hanem attól, hogy képes vagy meglátni az értéket abban, ami már most is az életed része.
A boldogság nem a megszerzés pillanatában születik meg, hanem abban a képességben, hogy észrevegyük és értékeljük azt, ami már jelen van.
Ezek is érdekelhetnek

