Húsvét mellett az egyik legjelentősebb keresztény emléknapnak tekinthető, melynek dátuma minden évben más napra esik: nagyszombat után 40, Pünkösd előtt 10 nappal ünnepeljük.
A 4. századik Jézus mennybemenetele összeforrt pünkösd napjával, azt követően azonban elkülönült egymástól, és pünkösdkor már csak a Szentlélek lángnyelvek formájában való alászállására emlékezünk.
Az Áldozócsütörtök nevét onnan kapta, hogy a hívők számára kötelező évi egyszeri gyónást és szentáldozást legkésőbb eddig kellett elvégezni, ez volt annak végső határnapja. A Szentírás szerint Jézus nagypénteki keresztre feszítése és halála után 3 nappal, húsvét vasárnapra virradóan feltámadt, de ezt követően mennybemenetele előtt még 40 napig a földön maradt- több alkalommal is megjelenve apostolai előtt.
A Biblia, Márk és Lukács evangéliumában többször is utal minderre, az „Apostolok Cselekedetei” pedig a következőképpen említi : „Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról”.
Sokféle népszokás is fűződik hozzá
A 12. századtól áldozócsütörtökön és az azt megelőző 3 napban ( melyet keresztjáró napoknak neveztek ) hosszú körmeneteket tartottak, meglátogatva a környéken fellelhető nagyobb feszületeket. A középkori és újkori Magyarországon szokás volt, hogy az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot vagy egy méretes keresztes kötelekkel felhúztak a templom mennyezetéig.
Ez is érdekelhet
Az Isteni Kegyelem angyala védelmez minket május 6. és 10. között
Aladiah, az Isteni Kegyelem angyala a május 6. és 10. között született Bikák őrangyala, és ennek a néhány napos időszaknak a védelmezője.
Az egyik leghíresebb áldozócsütörtöki himnusz az „Ascendit Christus” , mely egy ismeretlen szerző által írt latin nyelvű ének, amit már számtalanszor feldolgoztak az idők során.
Sok esetben a gyermekek első áldozását is erre a dátumra időzítették, és számos helyen kenyérszentelést tartottak: a keresztény közösségek imákkal vagy papok segítségével megáldották a kenyereket, ennek a rítusnak erős közösségösszetartó ereje volt.
Egyes magyar vidékeken, például Torockón, jellegzetes szokás volt az örömtűz gyújtása. A tűz jelképezte a megtisztulást, újjászületést, valamint a tavasz éltető energiáját.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
