Így kezeld helyesen a kritikát!

Szlovák Eszter
spirituális tanácsadó
RÉSZLETEK

Mindannyian vágyunk a külvilágból származó pozitív visszajelzésekre és a dícséretre, de valljuk be, mindennapjainkat ehelyett inkább tarkítják kisebb szemrehányások és kritikák. Azonban, ha megtanuljuk helyesen kezelni a kellemetlen visszajelzéseket, valóban építő jellegűvé válhatnak.

Hasznos tanácsok

1. Vizsgáljuk meg a kritika forrását

A legelső lépés annak vizsgálata, hogy a kritikát megfogalmazó személy ki is valójában, és milyen nexust ápolunk vele. Amennyiben egy jó baráttól, vagy egy hozzánk közelálló családtagtól érkezik a szemrehányás, érdemes elgondolkodnunk annak valóságtartalmán. Minél inkább ismer bennünket valaki, annál jobban figyelembe kell vennünk a velünk kapcsolatos meglátásait.

Ez ellenkező esetben is igaz: minél felszínesebben ismer bennünket valaki, annál inkább kétkedve fogadjuk a negatív visszajelzéseit- hiszen a kritika mögött állhat irigység, szimpla rosszindulat vagy komoly rivalizálás. Amennyiben szakmai kritikáról van szó, nézzük meg, az illető szakmai előmenetele , státusza és szaktudása valóban alkalmassá, hitelessé teszi- e a véleményének erőteljes, kritikus közléséhez, és el kell – e azt fogadnunk objektív igazságként.

2. Ne veszítsük el az önbizalmunkat

Az építő jellegű kritika sohasem a személy alaptulajdonságait vagy egyedi testi- szellemi tulajdonságait célozza, hanem bizonyos cselekedetek miatti szemrehányást tapasztal az érintett.

Éppen ezért a személyeskedő, cinikus és szarkasztikus piszkálódásokat hagyjuk figyelmen kívül, hiszen azok semmiképpen sem jóindulatból fakadnak. Jelezzük is nyugodtan, hogy a bántó szavak nem érintenek meg bennünket, akár viccesen le is reagálhatjuk a történéseket.

3. Javítsuk ki a hibáinkat, amennyiben azok valósak

Attól, hogy tévedtünk, félreértettünk valamit, vagy helytelenül végeztünk el egy feladatot, még nem vagyunk általánosságban rossz szakemberek, buták vagy alkalmatlanok a munkánkra. Engedjük meg magunknak a tévedés lehetőségét, és próbáljuk meg másodszorra jobban megoldani a feladatot.

Amennyiben a magánéletünkben tapasztaljuk meg társunk, barátunk folyamatos elégedetlenségét velünk szemben, asszertív kommunikációval kérdezzük meg, a „hibáink” miért zavarják őt, és hogyan változtassunk a viselkedésünkön a probléma megszüntetésének érdekében?
Ha nem kapunk egyértelmű válaszokat, csak a vádaskodás folytatódik szüntelenül, nem biztos, hogy a hiba (csak) bennünk van.

4. Ne dimenzionáljuk túl a helyzetet, maradjunk nyugodtak

A kritikát hallva ne hárítsunk azonnal: ne mentegetőzzünk, ne kiabáljunk, és ne sértődjünk meg. Attól, hogy bizonyos hibáinkat valaki érzékeli, még nem jelent katasztrófát: ne gondoljunk rögtön elbocsájtásra, szakításra vagy megromlott családi viszonyokra. Impulzív, meggondolatlan reakcióinkkal komoly lavinát indíthatunk el, melyek sokkal nagyobb károkat okozhatnak egy talán nem is annyira bántó véleménynyilvánításnál.

Nem minden kritika vehető támadásnak, meg kell tanulnunk helyén kezelni mások megnyilvánulásait. Ha a másik fél agresszív érzelmi reakciókat tanúsít vádaskodás közben, sokszor Ő maga nagyítja fel a problémákat a düh hevében.

5. Díjazzuk mások észrevételeit és őszinteségüket

Barátaink, családtagjaink sokszor nekünk akarnak jót, amikor szóvá teszik esetleg előnytelen ruházatunkat, stílusunkat vagy nem megfelelő viselkedésünket.

Ha felismerjük, hogy a kritika mögött szeretet és jószándékú törődés áll, köszönjük meg mások észrevételeit, és mindenképpen tegyünk egy próbát egy- két dolog megváltoztatására. Könnyen lehet, hamarosan beigazolódik a kritika valós alapja, és nem csupán környezetünk, hanem mi magunk is örülünk majd az átalakulásunknak.