A jóság fogalma nehezen definiálható és igen sokrétű. Az enciklopédikus és erkölcsi meghatározások ezt a szót a kedvességgel és az irgalommal, az önzetlenséggel és az önfeláldozással teszik egyenértékűvé.
Ezen személyiségjegyek inkább a másokhoz való viszonyulásunkról szólnak, a jóságnak azonban van egy belső aspektusa is. Ez egyben egy olyan állapot, amelynek jellemzője a tiszta boldogság és belső béke érzése, függetlenül a környező anyagi világtól.
Ha ennyire komplex a jóság fogalma, mégis mik azok a belső tulajdonságok és kifelé irányuló viselkedésminták, amik leginkább megmutatják e szó valódi jelentését?
1. Jelenlét az adott pillanatban
Azok az emberek rendelkeznek a legpozitívabb kisugárzással, vagyis érezhető jósággal, akik az adott pillanatot élvezve, belefeledkezve aktuális élethelyzetükbe, mosolyogva járnak életük útján.
Élvezik a munkájukat, mindennapi feladataikat jókedvvel és alázattal végzik, nem csak távoli célokra, hanem az éppen zajló folyamatokra koncentrálnak.
Aki a saját élete iránt képes hálát érezni, annak a külvilághoz való viszonyulása is motiváló, építő jellegű, vagyis JÓ.
2. Önfejlesztés és folyamatos tanulás
Az élet halálunk pillanatáig tartó folyamatos tanulás és szellemi fejlődés. Ezt nem csupán saját érdekünkben kell elfogadnunk, hanem a közösség számára is így leszünk igazán hasznosak.
Mindig legyünk nyitottak a tudás befogadására, és tanuljunk a tapasztaltabb, érettebb személyektől.
Ismerjük be, ha egyes területeken még fejletlenek vagyunk, ugyanakkor legjobb megszerezett tudásunk szerint segítsük kevésbé tapasztalt embertársainkat.
3. Felismerni jelen életünk céljait és fő feladatainkat
Egyeseknek könnyebb és küzdelemmentesebb, másoknak nehezebb és komplikáltabb sorsfeladatok jutnak osztályrészül az életükben.
A különböző sorsok, és saját szerepünk elfogadása a világban az egyik legfontosabb pillére a belső békének. Ha ezt elsajátítjuk, mentesek leszünk az irigységtől, állandó kritikától, a folytonos elégedetlenségtől és a „ rossz világ” szemléletmódtól. Ezáltal beleolvadunk az egészbe, és értékes egységet képezve a világ jobbá tételét segítjük elő.
4. Ellenőrzés alatt tartani a féktelen szenvedélyeket és vágyakat
Örömforrásokra és élvezetekre mindannyiunknak szüksége van, hiszen ez tölti fel pozitív energiával a „boldogságtankunkat”. Adni is akkor tudunk igazán másoknak, ha a mi „ tárunk” tele van, ugyanakkor a túlzásba vitt szenvedélyek hajszolása és állandó élményvágy csak kiégéshez és egyfajta szellemi rabsághoz, pusztító függőséghez vezet. Még egy mértéktartó személy is produkálhat olykor kisebb kilengéseket, a lényeg a mindennapokban alkalmazott alapelv: az öröm és élvezetes pillanatok megélése szükséges és természetes, de ha rabjává válunk, elveszítjük a lelki szabadságunkat és a nehezen megszerzett emberi értékeinket.
5. Felállni a kudarcok után
Az egyik legpozitívabb tulajdonság, és a legnemesebb, legtisztább lélek ismérve a következő bibliai alapelven nyugszik: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.”
Személyiségünk erejét, és lelkünk romlatlanságát talán az mutatja meg leginkább, hogyan viselkedünk és milyen emberré válunk kudarcaink, fájdalmas tapasztalataink kapcsán.
Aki megkeseredik, elveszíti a hitét és elidegenedik az élettől, lelkileg megkövül, adásra és befogadásra képtelenné válik. Sőt, sokszor a saját fájdalmait sorozatosan át is adja a külvilágnak – egy megfertőzött lélek, amely tovább fertőzi környezetét.
Azok az emberek, akik a kudarcokban tanítást látnak, a szenvedés által megtisztulnak és szerényebb, bölcsebb, alázatosabb, de pszichésen hipererős és szeretetre képes lényekké válnak. A legnagyobb emberi erényünk és legtiszteletreméltóbb tulajdonságunk, ha főnixmadárként megújulva, eredendő jóságunkat nem feledve magunk mögött hagyjuk a fájdalmas múltbéli emlékeket.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
