Paulinyi Tamás cikkében a csend lélektani jelentéséről és hatásairól olvashatunk, kiterjesztve mindezt a pszi jelenségek kutatásának területeire is.
Mint ahogy a cikk első részében is olvashattuk a „csendet” modern világunk high-tech eszközei is segíthetik. Lássuk hát az izolációs tank csodáját, ami új dimenziókat nyit a benne fekvők számára. Az újabban szamádhi kádnak, vagy csendfürdőnek is nevezett speciális készülékek ugyanis az érzékszervi világtól szinte valóban teljesen képesek elszigetelni a bennük fekvőket. Az izolációs tankok felépítése és működése a következőképp írható le. Egy körülbelül másfélszer két és félméteres belső alapterületű kádat tömény – a tengervízhez hasonló összetételű – sóoldattal töltenek fel, amire azért van szükség, hogy a benne fekvőt a Holt tenger nagyfajsúlyú vizéhez hasonlóan, úszó mozdulatok nélkül is biztonságosan fenntartsa. Ez az oldat ráadásul testhőmérsékletű, így az ember sem hideget sem meleget nem érzékel benne. A nagyméretű kád fedele tökéletesen kizárja a hangot és a fényt, így a lebegő alany szinte az összes érzékszervi ingertől megfosztva valóban a tökéletes csend birodalmában találja magát.
Az így átélt élmények sokfélék, ám sokban közösek. A csend egy idő után már nem süket és a sötétség már nem vak. Tudatunk lemeztelenedett birodalmában a testi valóság zajainak megszűntével függönyök hullanak le, az érzékszervek kapuinak bezárulásával egyidejűleg más kapuk nyílnak ki. Belső lényünk tért és időt feledve saját szimbólumvilágában találja magát, ahol az álomhoz hasonló kulisszák között éber tudattal tapasztal. Ezek az élmények terápiás értékűek is lehetnek, sokak számára egy újkori beavatás élményét is nyújtva.
Az érzékszervi izolációnak egy sajátos technikáját ugyanakkor a tudományos parapszichológia is évtizedek óta használja kísérleteiben. Az általunk is alkalmazott úgynevezett Ganzfeld módszert Charles Honorton pszi kutató dolgozta ki Princetonban. A lényeg itt is a befelé fordulás, ami a telepátia kísérletekben segíti a vevőt a pszi információk felismerésében. Ennél a módszernél a kényelmesen fekvő vevő szemére félbevágott ping-pong labdákat vagy más áttetsző diffúz szemüveget helyeznek, amit vörös fénnyel világítanak meg, fejhallgatójába pedig vízesésmorajhoz hasonló, úgynevezett „fehér zajt” játszanak be, aminek szerepe a tompa vörös fényével azonos.
Mindkét esetben – ugyan az előzőkhöz képest aktívan –, a külvilág értelmezhető jeleit zárják ki a fő érzékszervek egyidejű inger-telítésével. A vevő pár perc után ebben a vörös ködben „lelki szemeivel” jobban „lát”, mintha sötétben lenne, a sustorgásban jobban „hall”, mintha teljes lenne a csend. Az eredmények a technika hatásosságát igazolják mind a nemzetközi, mind a saját kutatásokban.
Tudatunk bizonyos működéseinek tehát határozottan kedvez hétköznapi, éber valóságunk ingerözönének háttérbe szorítása vagy kizárása. Az elalvás mindennapos folyamatából jól ismerjük a pillanatot, amikor a fáradt elme fittyet hányva a környezet zajainak, megteremti a maga csendjét, akár egy zakatoló vonaton, vagy harsogó hangszórók között is, amikor mindentől elfordulva egyszerűen álomba merül.
Ezt a belső csendet pedig nemcsak az alvás kegyelme teremtheti meg. A meditációs és más szellemi-lelki gyakorlatok elvezethetnek minket a csend misztikusabb birodalmába is, ahol ez a szó már szavak nélküli szándékot, odafigyelést, türelmes várakozást is jelenthet. Ha az imént fizikailag „fehér zajról” szóltam, most líraian a „fehér csendet” idézném, ami néma, de nem süket. Ha valaki állt már egyedül lélegzetvisszafojtva egy kora délutáni hómezőn, érezhette. Nem a halál csendjét, hanem az időét, ami olyan, mint egy sóhaj után a ráérő pillanat. A csend, pszichológiáján és egyéb jelentésein túl számunkra akár a költészet egyik legszebb fogalmává is válhat, olyanná, mint tudatunk kavargó világán túl az eredet és a megérkezés, olyanná, amiről csak hallgatni tudunk, mert szavakba foglalni nem lehet.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
