Paulinyi Tamás pszi-kutató a kábítószeres utazás témáját járta körbe!
Drog, másnéven kábítószer. Izgalmas, egyben csábító és ijesztő fogalom, van, akit vonz, van, akit taszít. Bár a kábítószer használathoz többnyire hozzátartozik a bűnözés és az illegalitás, valamint gyakran kísérője a betegség és a halál, mégis, még a kívülállókat is borzongó kíváncsisággal tölti el a hallucinációk és a módosult tudatállapotok ismeretlen birodalma. Castaneda Don Juan-ja, a sámánok utazása és a beavatottak „szent” növényei ezoterikus körökben is felvetik a kérdést, – vajon a drogok tényleg magasabb dimenziókat nyitnak meg? És ha igen, – vajon milyen áron?
Mindennapi drogjaink
A droghasználat valójában egyidősnek tekinthető az emberiséggel, mi több – például az alkohol esetében – fogyasztása általános és mindennapos, szinte minden kultúrában. Bár a droghasználatnak igen sok oka és okozata lehet, ezek vizsgálata előtt tekintsük meg, mit is nevezhetünk drogfogyasztásnak, vagyis kábítószerezésnek.
A drog szó több jelentéssel bír, ezek közül az egyik a gyógynövényt, illetve az annak hatóanyagot tartalmazó szárított növényi részét jelenti, míg a másik – számunkra lényeges – jelentés nyilván a kábítószerre vonatkozik, tehát olyan, akár természetes eredetű, akár szintetikus anyagra, ami a tudatállapotot módosítja, befolyásolja. Bármilyen meglepő, ilyen értelemben drognak tekinthető a tea, a kávé, a kóla vagy a cigaretta is, noha a köztudatban ezeket nem így kezeljük.
A különböző nyugtató és élénkítő hatású gyógyszerek esetében persze legtöbbünkben már felmerül a kétely, mégis jobbára a drog vagy kábítószer kifejezést az illegális anyagok esetében használjuk. Éppen emiatt kerülhet ki a kábítószer problémaköréből az egyik legelterjedtebb és világszerte a legtöbb gondot okozó „kemény” drog, az alkohol. Amennyire például a tea vagy kávéfogyasztás tekintetében nemigen beszélhetünk elzüllött életekről, szétesett családokról és karrierekről, olyannyira látni kell, hogy az alkoholfogyasztás – több illegális drogfélét messze felülmúlva – az említett problémákban igencsak közrejátszik.
Az alkohol használatának ismert fokozataiból az is nyilvánvaló lehet, hogy a különböző tudatmódosító anyagok megítélése is nyilván a használat módjától függhet. Bár a tiltást szorgalmazó jogszabályok ezt nemigen veszik figyelembe, kórosságról, ön- vagy közveszélyes cselekedetekről a tiltott drogok fogyasztásakor sem lehet minden esetben beszélni. Tény, hogy a beszerzés illegalitása és az „anyagok” szélsőséges és alkalmasint öntudatlansághoz vezető vagy agresszív hatása a bűnözésnek is táptalajt nyújt, de ugyanakkor tudatállapotaink megválasztásának szabadságát tekintve már egy teljesen más jellegű emberjogi területre tévedhetnénk.
Szakrális vagy profán?
De vajon létezhet-e józan kábítószer használat, beszélhetünk-e egészséges megfontolásról mérgező anyagok bevitelekor? Ha a bevezetőben idézett szakrálisabb példákat tekintjük – úgy gondolom – igen. Ahhoz viszont, hogy ez az elsőre meredeknek tűnő vélemény érthetőbb legyen, éles különbséget kell tegyünk az úgynevezett „szakrális” és „profán” droghasználat között.
A különböző vallási és spirituális rituálék droghasználatának szakralitását, talán leginkább azokban a sámánista kultúrákban vehetjük szemügyre, amelyek – minden földrészen ősidőktől megtalálhatóan – a drogokat éppen a tudati dimenziókban való utazások eszközeként használták. A magyar őstörténet táltosai között csakúgy láthatunk példát különböző hallucinogén gombák és növények fogyasztására, mint az észak- és dél amerikai indián kultúrákban, vagy Ázsia és Afrika törzsi közösségeiben is. A különbségeken túl a cél azonban ugyanaz volt, kilépni a mindennapok tudatállapotaiból, kapcsolatot teremteni magasabb valóságokkal. Ez a kapcsolat ráadásul mindig közösségi célú kellett legyen, hiszen a sámán dolga a gyógyítás, a jóslás és a törzset érintő környezeti feltételek „mágikus” biztosítása volt. Miután ezeket a feladatokat a sámán csak a „szellemvilágokba” való átjárással tudta megoldani, értelemszerűen az ehhez szükséges „mágikus” tudati állapotba kellett kerülnie.
A módosult tudatállapotba jutásnak – beleértve a „mágikus” utakat is – természetesen nemcsak a drogfogyasztás volt, illetve maradt az egyetlen módszere. Az imént említett hagyományokban helyenként egyáltalán nem használtak kábítószereket, ahol pedig igen, ott általában azt más hatásokkal is kiegészítették. A sámán dobja-csörgője a hipnotikus hanghatások eszköze volt, illetve az extázis eléréséhez más technikákat is használtak (böjt, virrasztás, tánc stb.), esetünkben azonban mégis a sámán drogok okozta tudati változásai és azok megélésének megértése lehet tanulságosabb.
De mi is a transz? Mit jelentenek valójában a markánsan módosult tudatállapotok? Tudatunk – drogoktól független állapotában – jobbára a normálisnak nevezett, az esetek többségében racionálisnak tűnő gondolatai között érhető tetten működésében és figyelmében. Az éber tudat a pszichológia fogalmai szerint objektíven és kontrolláltan követi környezete változásait és önnön tudati folyamatait. Ezzel a felfogással kapcsolatosan persze azonnal felvetődhet a definíciók vitathatósága, tételesen az objektivitás és az önnön tudati folyamatok átláthatóságát illetően. Bármilyen meglepő azonban a módosult tudatállapotok is objektívek a pszichében, sőt magasabb valóságokba is betekintést engedhetnek. Hogy a pszichedelikus élmények miért is tudattágítóak, arról az írás második részében olvashatunk.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
