Sértődékenység vagy túlzott érzékenység?

Valamennyien találkoztunk már rendkívül sértődékeny, könnyen megbántódó, a legkisebb kritikára is érzékenyen reagáló embertípussal. Sőt, sokszor saját magunkban is felfedezhetjük, hogy a külvilág visszajelzéseire és hatásaira mi magunk is eltúlzott negatív reakciókat tanúsítunk.

Egy sértődékeny ember közelében folyton úgy érezhetjük, hogy szinte tojáshéjakon lépkedünk, és legnagyobb odafigyelésünk ellenére sem mindig kerülhető el a másik fél eltúlzott, tüskés reakciója. Na de vajon mi állhat a hátterében?

1. „Megsértődtem, tehát igazam van”

A sértődött személy tudatosan vagy öntudatlanul, de meg van győződve saját igazáról, és azt objektív ténynek tekinti. A sértődés kimutatása után általában azt várja el, hogy a másik fél lássa be tévedéseit, és bocsánatért esedezzen. Semmiképpen sem építő jellegű, ha úgy kérünk bocsánatot, hogy a sértődést nem érezzük jogosnak, és ez pusztán a másik fél – esetleg jogtalan- duzzogásának csökkentését célozza meg. Mindig el kell mondanunk, hogy cselekedeteink, szavaink mögött milyen érzelem vagy szándék áll, és fel kell hívnunk a sértődésre hajlamos felet arra, hogy nem csak nekik, hanem nekünk is vannak érzelmeink és véleményünk.

2. A gyermeki létben való leragadás

Egy extrém módon érzékeny és sértődékeny személy valójában felnőttként is gyermeki módon viselkedik.
A gyerekek szüleikkel szemben alkalmazott eszköztára is hasonló, mikor hisztivel, duzzogással és sértettséggel igyekeznek céljaikat elérni, és irányítani egy adott helyzetet vágyaik megvalósulásának érdekében. Csak míg a gyermekek ezt esetleg könnyebben elérik a feléjük áradó feltétel nélküli szeretet által, egy felnőtt embernek már tennie is kell azért, hogy elfogadják őket és elnyerjék mások figyelmét, szeretetét. A sértődékeny személyeknek általában ezzel a felismeréssel van problémájuk.

3. Negatív önértékelés és állandó külső visszaigazolás keresése

A sértődékeny személyek nagy része látszólag nagy egóval és erős habitussal rendelkezik, de a felszín alatt valójában nagyon is bizonytalanok saját értékességüket illetően, és állandó visszaigazolásra van szükségük megfelelő önértékelésük kialakításához.

Ezért a legkisebb kritikát, ellentétes véleményt is azonnal támadásnak veszik, mely súlyosan összeroppantja labilis önértékelésüket.

Kedélyállapotuk visszaállításához elengedhetetlen a dícséret alkalmazása, ami az esetleg kritizált pontokat ellensúlyozza. A sértődést okozó, számukra bántó véleménynyilvánítás negatív hatásait is csak úgy tudjuk tompítani, ha emellett kiemeljük erényeiket, pozitív tulajdonságaikat.

4. Belső magány

A sértődékeny emberek nagy része legbelül egyedül érzi magát, és úgy gondolják, egy adott pontnál közelebb nehezükre esik bárkit is közel engedni. Sokat segíthetünk nekik a szeretetet és megértés tanúsításával, és éreztetnünk kell, hogy cselekedeteinkkel, megnyilvánulásainkkal a javukat akarjuk.