Kisboldogasszony napján Szűz Mária születésnapjára emlékezünk. A keresztény és ortodox egyház egyik legnagyobb Mária-ünnepéhez számtalan népszokás és rítus kötődik, melyet a mai napig tartanak a hívők.
Az ünnep időpontja, szeptember 8-a eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna templomnak a felszentelési dátuma volt, amely Szűz Mária szülői házának helyén épült, és ahol Mária megszületett. Bár az ünnepet az 5. század óta tartják, a magyar Kisboldogasszony elnevezés a 15. században jelent meg. Az 1800- as éveket követően vált igazán ismertté, többek közt a számos hozzá kapcsolódó népszokásnak köszönhetően.
Magyarországi megemlékezések
Hazánkban közel 180 Kisboldogasszony-templom van, melyek többségében ezen a napon megemlékezéseket tartanak. A legismertebb magyarországi zarándokhely a máriaremetei Kisboldogasszony-templom, ahol már számos csodaszámba menő jelenést figyeltek meg.
A régi időkben az asszonyok még napfelkelte előtt a szabadba mentek, és az angyalok seregéhez „ csatlakozva” énekszóval dícsőítették Mária születését. Aki pedig méltó volt rá, annak a felkelő napfényben megjelent maga Szűz Mária is.
Népszokások és az ősz kezdete
Kisboldogasszony ünnepe gyakorlatilag az ősz kezdete is. Ezen a napon elbúcsúztatják a nyarat, és felkészülnek a hidegebb évszakra – a népszokások középpontjában ezért a mezőgazdasági munkák és termések állnak.
Népi megfigyelés alapján elődeink úgy vélték, ezen a napon távoznak a fecskék. Éppen ezért emlegetik gyakran Mária ünnepét Fecskehajtó Kisasszony napjaként is.
Kisboldogasszony napján a gazdák és asszonyok nekiláttak a megérett gyümölcsök, zöldségek, egyéb termések betakarításának.
Ezen a napon vette kezdetét a dióverés is, úgy tartották, hogy a dió zöld burka ekkor magától repedezésnek indul.
A hiedelem szerint szept. 8- a volt az utolsó nap, mikor még elvethették az őszi búzát a megfelelő termés érdekében. A gazda szétterítette a magokat a földön, a pap pedig szenteltvízzel meglocsolta és felszentelte a csírákat. A vetés végeztével a zsákot a magasba hajították hosszúra növő búzaszárak reményében.
Gyógyító terméseket is készítettek Kisboldogasszony napján: a hagyomány szerint ezen a napon kukoricaszárat, fűzfát, szénát, három almát és három nádszálat szenteltek. Ha valamelyik állat beteg lett, ebből etették.
A mezőgazdasági munkákat leszámítva minden asszony számára dologtiltó nap volt.
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
