Haláltól a születésig

Rettegett a szüléstől

– Volt egy páciensem, aki képtelen volt rászánni magát, hogy gyermeket vállaljon, pedig minden körülmény adott lett volna a kisbaba érkezéséhez. Két éve boldog házasságban éltek a férjével, és az anyagi feltételek is megvoltak. A nő azonban minden terhességét elvetélte a tizedik és tizenkettedik hét között. Az orvosok azzal magyarázták, hogy gyenge a méhe, és vitaminokat, hormonokat írtak fel neki, de ez sem segített. Nyolc terhességet veszített el, mire felkeresett. A több alkalommal végzett hipnotikus kezelés során végre kiderült, mi okozza a terhességtől való rettegését. Édesanyja, akit tízévesen elveszített, rengeteget mesélt neki arról, hogy milyen fájdalommal, kínokkal járt számára a lánya születése. Páciensem hipnózisban beszámolt egy emlékéről, így szólt: Hatéves vagyok, anya ölében ülök, anya szeret és puszilgat, és mesél. Most nagyon szorosan ölel, ez már egy kicsit fáj, és most veszem észre, hogy anya sír. Anya azt mondja, de jó, hogy vagy nekem, majdnem mindketten belehaltunk a születésedbe. Ó, ha tudnád, micsoda kínokat éltem át, azt hittem, belehalok, mondja anya, és sír. Páciensem életében ez az emlék nem jelent meg a tudatos szintjén, elfojtotta. Amikor kiderült, honnan a szüléstől való megmagyarázhatatlan félelem, megbeszéltük, hogy nem törvényszerű, hogy ő is olyan nehezen és kínlódva szüljön, mint az édesanyja, hiszen ma már van mód a fájdalom csillapítására. Egy évre rá megszületett a kisfia, akit természetes úton, érzéstelenítés nélkül, eseménytelen terhesség után hozott a világra.

Egy másik életében művész volt

– Az esetek többségében a szorongató élmény a páciens gyerekkorából származik, de történt olyan is – folytatja dr. K. -, amikor a betegem hirtelen a háború előtti időszakról kezdett mesélni, amit egy angol nyelvterületen, valószínűleg Skóciában élt át. Az illető alig volt harminc éves, nem élt tehát a háború előtt, és bár beszélt angolul, korántsem olyan folyékonyan és választékosan, mint hipnózisban. Az ő problémája, ami miatt felkeresett az volt, hogy úgy érezte, minden hiábavaló amit csinál, értelmetlen nyűglődés az élete. Építészmérnökként dolgozott, a szakmájában sikeresnek számított, mégsem talált örömöt a munkájában. Valamiféle megmagyarázhatatlan hiányérzetről panaszkodott, ami se dolgozni, se aludni, se örülni nem engedte. A negyedik hipnózis során egyszer csak negyven évvel a születése előtt találta magát, amint egy szeles, viharos tengerparton áll, és fest. Csodálatos elégedettség ült ki az arcára, míg erről beszélt, látni lehetett, hogy ott és akkor nagyon boldog volt. Amikor visszatért a tudatos szintjére, nagyon elcsodálkozott azon, hogy egyáltalán volt előző élete, és hogy akkor festő volt. Kérdeztem, mostanában nem fest-e, és azt felelte, a gimnázium alatt járt képzőművész szakkörre, amit nagyon szeretett, de az apja hallani sem akart róla, hogy ilyen haszontalan foglalkozása legyen. Így lett inkább építészmérnök. Balázs már a kezelésről hazafelé beugrott egy művészellátó boltba, és vett vásznat, ecseteket, festéket. Nekiállt alkotni. Azóta is csak hobbyként űzi a festegetést, de kiegyensúlyozott lett, és megtanulta értékelni az élete más területeit is, hiszen az alkotás során annyi energiával töltődik fel, hogy azt a munkájában és párkapcsolatában is kamatoztatni tudta. – Vannak tehát olyanok, akik a szorongásaik gyökerét nem ebben, hanem egy másik életükben találják meg, mégsem veszélytelen az időutazás a hipnózisban – mondja dr. K. – Ha ugyanis hozzá nem értő végzi a hipnózist, előfordulhat, hogy a régmúltból előkapart trauma pluszként ül a páciens lelkére, és nem hogy megszabadulna a jelenlegi szorongásaitól, de még meg is tetézi azokat.

Életek között

Amerikai pszichiáterek hasonló tapasztalatokkal gazdagodtak a hipnózisos kezelések során. Lejegyezték, összegyűjtötték a páciensek másik életükből való beszámolóit, és felismerték, hogy a halál és az újraszületés között van, hogy sok évtized, akár évszázad is eltelik. Arra lettek kíváncsiak, vajon mi történik a lélekkel abban az időszakban, amikor nem ölt testet, vagyis nem születik meg erre a világra. A Létköz című könyvben két pszichiáter, dr. J. L. Whitton és J. Fisher esettanulmányait ismerhetjük meg, vagyis olyan beszámolókat olvashatunk, amelyek két élet közötti időből származnak, vagyis a létközből. Döbbenetes felismerni, hogy a megkérdezettek egytől egyig hasonló élményekről számolnak be, egy olyan határtalanul boldog és könnyű állapotról, ahová mindvégig visszavágynak. A földre azért jönnek vissza, hogy fejleszthessék a lelküket, vagyis jóvátegyék azokat a hibákat, amiket előző életükben elkövettek. Eszerint magunk választjuk meg, hová és mikor szülessünk, hogy szegény, avagy gazdag családba pottyanjunk-e, hogy egészségesen élhessünk, vagy valami fogyatékossággal kelljen küzdenünk életünk során. Hátborzongató, tanulságos olvasmány, ajánlom mindenkinek.

LÉTKÖZ (Megtudhatod, mi célból születtél) Írta: dr. J. L. Whitton és J. Fisher „Egy élet véget ér, kezdődik egy újabb. Egy lecke véget ér, kezdődik egy újabb. De mi történik két életút között? Ki, mikor és hogyan dönti el további sorsomat? Milyen céllal születtem erre az életre? Egyáltalán mi az élet értelme? Megtudhatjuk ebből a könyvből.” (Megrendelhető a www.agykontroll.hu oldalon)