John Ruskin gondolatai ma is különösen aktuálisak, amikor a világ gyakran a hibák, a hiányosságok és a különbségek kiemelésére ösztönöz.
„Minden emberben, aki a közeledbe kerül, keresd azt, ami jó és erős.”
A fenti kijlentés John Ruskintól származik, aki a 19. század egyik kiemelkedő angol művészetkritikusa és gondolkodója volt, és gyakran foglalkozott az emberi lélek nemesítésével és a társadalmi felemelkedés kérdésével. A tőle származó gondolat – „In every person who comes near you, look for what is good and strong”– olyan erkölcsi útmutatás, amely messze túlmutat a művészeten: életfilozófia, amely a másik ember valódi értékeinek felismerésére, a megértésre és a tiszteletre tanít.
Mindenkiben van valami jó
Első pillantásra a mondat egyszerű jótanácsnak tűnhet, ám valójában mélyebb emberismereti bölcsességet hordoz. Arra emlékeztet, hogy minden ember magában hordoz valamilyen különleges képességet, erőt vagy jóságot, még ha ez elsőre nem is látszik. A társadalom azonban hajlamos inkább a negatívumokra koncentrálni: a versengés, az ítélkezés és a gyors következtetések kultúrája háttérbe szorítja a türelmet és a megértést. A gondolat elfogadása ezért tudatos döntést igényel: azt, hogy ne a hibákon keresztül szemléljük a másikat, hanem az értékein keresztül, ami jó és erős.
A mondat a pozitív pszichológia alapelvével is rokon: azzal a felismeréssel, hogy az emberi kapcsolatok akkor erősödnek és válnak gyümölcsözővé, ha képesek vagyunk meglátni egymás erőforrásait. Ez a hozzáállás nem csupán a másiknak ad támogatást, hanem visszahat ránk is. Az, aki másokban a jót keresi, saját személyiségét is gazdagítja, hiszen nyitottabbá, befogadóbbá és elfogadóbbá válik. A világ, amelyben él, ennek következtében barátságosabb és biztonságosabb hellyé alakul.
A megértés első lépései
Természetesen nem arról van szó, hogy idealizálni kellene az embert, vagy figyelmen kívül kell hagyni annak hibáit. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a negatívumok önmagukban nem írják le az embert. A „jó” és az „erős” keresése azt jelenti, hogy legyünk képesek komplexen látni a másikat, nem csupán a felszínt figyelve. Mindenkinek vannak nehézségei, gyengeségei, de ugyanakkor vannak olyan tulajdonságai is, amelyek méltók a megbecsülésre. A másik ember pozitívumainak felismerése így valójában a megértés és a bizalom építésének első lépése.
A mindennapokban ezt úgy lehet alkalmazni, hogy a találkozásaink során – legyen szó családról, barátokról, munkatársakról vagy akár idegenekről – tudatosan figyelünk azokra az értékekre, amelyek építőek. Egy türelmes szó, egy váratlan kedvesség, egy jól végzett munka vagy egy belső tartás mind olyan erő, amely – ha észrevesszük – tiszteletet ébreszt bennünk. Ezzel szemben, ha a negatívumokra fókuszálunk, kapcsolatok akár ki sem alakulnak, vagy megromolhatnak, és közben mi magunk is szűkebb látókörrel élünk.
A hétköznapokat is áthatja a változás
Ennek a megközelítésnek különös súlya van a mai, gyors és sokszor felszínes kommunikáció világában. A közösségi platformok, a rohanó életmód és az erősödő társadalmi feszültségek mind hajlamosak a türelmetlenség és az ítélkezés irányába terelni az embereket. Ebben a közegben a másik ember jóságának keresése szinte radikális cselekedet: olyan választás, amely békét, méltóságot és emberi mélységet hoz a hétköznapokba.
Összegzésként elmondható, hogy ez ez egyszerű, mégis rendkívül gazdag értelmű megfigyelés ma is irányt mutathat. Arra tanít, hogy a világ nyitottabbá és emberségesebbé válhat, ha a másikban nem a hiányt, hanem az értéket keressük. Ha képesek vagyunk minden találkozásban felfedezni azt, ami jó és erős, akkor nemcsak másokat, hanem önmagunkat is felemeljük, ezzel pedig az emberi kapcsolataink minőségét alapvetően meghatározzuk.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
