Babavárás – spirituális szemmel

Bizonyos keleti filozófiák szerint az Univerzumban tartózkodó lelkek olykor leköltöznek a Földre, hogy fejlődhessenek. Hogy ittlétük valóban épülésüket szolgálja, szándékosan olyan helyszínt és körülményeket választanak maguknak, ami ezt elősegíti. Nem véletlen tehát, ha valaki olyan helyre születik, ahol nincsen elég ennivaló, vagy háború dúl. Dolga van ebben a szituációban. Ahogy az se véletlen, ha valaki betegnek, fogyatékosnak születik. Leírni is borzasztó, de a spirituális elméletek szerint ő maga akarta így. Ahogy a helyszínt, időt és körülményeket, úgy a szüleinket is magunk választjuk meg. Kinézzük őket „onnan föntről”, és beköltözünk. Az első három hónapban módunk van arra, hogy meggondoljuk magunkat, és mégis elhagyjuk az anyaméhet. Az első három hónapban még nem kötelezi el magát a lélek, sőt, a terhesség első harmadában ki-be járkál a teste (illetve az anyaméh) és az univerzum között. Hogy mitől gondolnánk meg magunkat? Például attól, ha az anya által kibocsátott energiák nem megfelelőek a számunkra. A stressz, a gyűlölet, a harag, a szorongás, félelem mind, mind negatív energiák. Nem kedveznek annak a kis léleknek, aki földi élete első pillanataiban biztonságra, szeretetre vágyik. De térjünk vissza Klára történetére. Miután a nőgyógyász nem talált fizikai okot arra, miért nem esik teherbe, azt javasolta, hogy keressen fel egy pszichológust. Arra gyanakodott, hogy a legtöbb pszichoszomatikus probléma okozója, a stressz áll a háttérben. De Klára alapvetően nem élt stresszes életet. Férje jól menő üzletember volt, ő pedig kisgyerekeket tanított hegedülni egy kellemes magániskolában. A kollégái szerették, a munkaideje nem volt több heti tizenkét óránál. Miért stresszelt volna? Több hetes kezelés után derült ki, mi okozza Klára sikertelenségét. A pszichológus felszínes hipnózisba vitte, és a saját születéséről érdeklődött. Klára zaklatott lett, hadarva, akadozva beszélt, majd kibökte, hogy elakadt a szülőcsatornában, és csak nagyon nehezen tudták megmenteni. Tudattalanul ettől a helyzettől rettegett. Édesanyja többször is elmesélte neki a szülőszobai „horrort”, beszélt a fájdalomról, a rémületről, a kétségbe esésről. Honnan is tudhatta volna, hogy ezzel a történettel milyen károkat okoz a lánya lelkében. A kezelések folytatódtak, és a pszichológus megtanította Klárát félelmek és indulatok nélkül emlékezni a születésére. Így már nagyobb eséllyel várhatta a következő terhességi teszt eredményét. A kezelések után két hónappal teherbe is esett, maholnap a hatodik hónapban van. Egy nő fiatal éveiben anya szeretne lenni, gyermekekről ábrándozik. Optimális esetben tudattalanul és tudatosan is vágyunk ennek az érzésnek a megtapasztalására. Ösztönösen bennünk él a törődés, a gondoskodás, a szeretet, az aggódás iránti vágy. De mi történik akkor, ha mindez csupán vágyakozás marad? Ma már tudjuk, hogy sok-sok lelki sérülés, negatív élmény érhet bennünket a fogantatásnál, majd magzatként, később a születés alatt is. Hiszen a magzat, mint egy szivacs fogadja magába az élet összes történetét, legyen az pozitív vagy negatív dolog. Az anyaméhben megélt élmények meghatározhatják egész életünket. A magzat pontosan átéli mindazt, ami az édesanyával történik a 9 hónap alatt. Az anya stressz-hormonjai bekerülnek a baba vérkeringésébe, a magzat nagyon jól tudja és érzékeli, hogy mi történik odakint, hiszen az anya lelkiállapotára van ráhangolódva. Részt vesz az anya érzelmi megrázkódtatásában, szorongásaiban, depressziós hangulatában, szexuális izgalmában, vagy éppen elégedett, boldog és szeretetteljes érzelmeiben.

Mi történik, ha…

– a baba nem kívánt terhesség következménye? Hiába dédelgetjük, kényeztetjük, amikor már megszületett. A terhesség idején ő is megérezte, hogy az anyukája megrémült attól, hogy ő megjelent. Sajnos az ilyen gyerekek gyakorta szenvednek önbizalomhiánytól, a feleslegesség érzésétől. Gyakran jelentkeznek náluk problémák a szeretet-kapcsolataikban. A nem kívánt terhesség gyakori oka lehet a meddőség kialakulásának is. Hiszen melyikünk költözne szívesen egy olyan házba, ahol nem látnak örömmel? – Ha a szülők fiút vártak, és lány lett, vagy fordítva… Az ilyen gyerekek tudattalanul is megpróbálnak megfelelni szüleik elvárásainak, és a másik nemhez illő dolgokat művelnek. A lányok szívesebben fociznak és nem hajlandóak szoknyába bújni, a kisfiúk pedig szívesebben pusmognak a lányokkal, és babáznak. Sajnos a később életükre is rányomhatja bélyegét a szülők korai elvárása, még akkor is, ha egy-két hét, hónap alatt megbékéltek az „eredménnyel”. Az ilyen felnőtt gyakran küzd nemi identitás-zavarral, vagyis lelke mélyén a másik nemhez tartozónak érzi magát. – Ha az anya retteg a terhességtől, a szüléstől? A gyermek, míg az anya közelében él, tükröt tart az anyának. Minden cselekedetével abban próbál segíteni, hogy az anya meglássa benne önmagát, és végre észbe kapjon. Ha azt tapasztalja, hogy az anya hajlamos a szorongásra, alaptalan félelemre, ő is szorongó lesz. – Ha a baba művi megtermékenyítés következtében jön a világra? Az Univerzumból a Földre érkező lélek szempontjából majdnem mindegy, milyen megtermékenyítés útján keletkezik a test, amibe beköltözhet. Az viszont már nem mindegy, hogyan viszonyul az anya ehhez a szituációhoz. A lombikos anyukák, sajnos – mivel orvosi beavatkozásról van szó – nem tudják olyan önfeledt boldogsággal fogadni a megtermékenyülés pillanatát, mint teszik azt a természetes úton, vagyis szeretkezés közben megtermékenyülő társaik. A terhesség időszakában is sokat stresszelnek, vajon minden rendben lesz-e a babával, nem lesznek-e szövődmények. Mint ahogy azt az előbb már említettük, a baba tükrözi ezt a stresszt. Természetesen utólag nem tehetjük „jóvá”, ha nem úgy viszonyultunk a terhességünkhöz, ahogy az a babának legjobb lett volna. Teljesen feleslegesen kezdenénk hibáztatni magunkat, vagy a szüleinket, amiért esetleg nem kívánt terhességből származunk. El kell fogadni, hogy bár a baba nyilván jobban érezné magát, ha harmonikus állapotok közé érkezne, nem tarthatjuk vattába csomagolva. Minden kihívás, akadály, ami a kis életét nehezebbé teszi, végül is lelki fejlődését szolgálja. A mi dolgunk, hogy szeressük, amennyire csak tudjuk.