Álomjóga: a felébredés művészete

A titkos tudás

A fenti idézet Namkhai Norbutól, egy Olaszországban élő tibeti mestertől származik, aki fiatalon menekült el Tibetből a kialakult politikai helyzet miatt. Hazájában rekedt szeretteivel az álomjóga segítségével tartja a kapcsolatot.  Tibetben az álmok világát ugyanis nem tartják kevésbé valósnak, mint a nyugatiak a materiális világot. Az álmok misztikus valóságáról több évezredes tudás terjedt szájról-szájra, mesterről tanítványra, amikor Tibetben úgy „döntöttek”, hogy a nyugati világnak szüksége van erre a tudásra. Így jelenhetett meg a módszer nyomtatott formában is a könyvesboltok palettáján. Namkhai Norbu Álomjóga című könyve magyarul is kapható. A könyvben leírt tapasztalatok azonban nem ránták le a leplet a gyakorlatok „rejtélyességéről” - a titkos tanítás így továbbra is ugyanolyan titkos maradt-, hiszen a tan nem megértés, hanem hanem megtapasztalás által terjed. A legkitartóbbak számára is hosszú hetekbe telik, mire a gyakorlás eredményt hoz.

A pszichológia szerepe

Az álmok iránti érdeklődés nem a világi (a vallás témájában nem járatos) emberek sajátossága. A nyugati kultúrában egyedül a pszichológusnak van jogosultsága arra, hogy az álmokkal elmélyülten foglalkozzon, mivel a társadalom azt sugallja, hogy az álom nem lényeges része az életnek, és eltereli a figyelmünket a valóban fontos dolgokról. A pszichológusok ugyan felismerték, hogy az álmainkban szereplő szimbólumok olykor komoly jelentéstartalommal bírnak, sőt sok esetben megfejtették, mitől fél, mire vágyik, vagy mit szeretne az álmodó, de a páciens továbbra is csak passzív szereplő maradt álmában.

Mire jók az álmok?

Tarab Tulku buddhista tanító 1997-ben a Magyarországon tartott álomjóga tanfolyamán felhívta a hallgatóság figyelmét a következőre: Az álom olyan életterület, amelyben azért találkozunk ”testet öltött” félelmeinkkel és vágyainkkal, hogy ténylegesen foglalkozni kezdjünk velük. Hasznos tanácsokat kapunk tudatalattinktól arról, hogy melyek azok a felgyülemlett félelmek, amelyeket hajlamosak vagyunk elnyomni - ami éppen ezért gátként akadályozna bennünket életünk során. Amikor az elnyomás még csupán az álom szintjén történik, esélyes a gyógyulás. Adott a lehetőség, hogy álomban  – biztonságos terepen – nézzünk szembe korlátainkkal, az önmagunk által teremtett szörnyeinkkel, és legyőzzük őket. Ha nem figyelünk az álmokra, egy idő után észrevesszük, hogy sorozatosan ugyanazzal a problémával szembesülünk, és nem értjük, hol hibázunk. Nem látunk rá önmagunkra és a mozgatórugóinkra, mert a félelem vagy valamiféle mentális képzet láthatatlanul uralja életünket.

Egy éber álom

Uralni a cselekmény fonalát

A fenti álomból is kitűnik: a módszer sajátossága abban rejlik, hogy az álmodó tudatában van, álmodik, így kezébe veszi az álom fonalának irányítását. Kedve szerint formálja álmát – képes repülni, emberekkel találkozni, utazni – élményeinek csak hite és képzelete szab határt. A pszichológusok „éber álomnak” nevezik a tudatosan megélt álmot. A gyakorlók előszeretettel használják különféle önképzésre - síelni tanulnak, vagy hangszeren tökéletesítik tudásukat. A tibetiek felhasználási skálája igen széles - képesek álomban felülemelkedni időn és téren, és ahogy a legelső álom is igazolja, az álomjóga gyakorlásával a jövőbe is bepillantást nyernek. A tibeti tanítók szerint valamennyien rendelkezünk az „éber álmodás” képességével. Nehézsége onnan ered, hogy műveléséhez le kell tennünk a magunkon hurcolt fölösleges feszültséget, amely akadályoz bennünket ahhoz hasonlóan, mint amikor futás előtt levetjük a mázsás csizmánkat és a télikabátot.

Esély egy teljesebb életre

Fontos lenne, hogy emlékezzünk az álmainkra. Sokan úgy gondolják, hogy nem álmodnak, de csupán arról van szó, nem akarnak emlékezni az álmaikra. Az álmok tanítanak minket, s feldolgozásuk közben közelebb kerülünk önmagunkhoz, saját – eddig öntudatlanul létező – új arcunkat ismerjük meg általa. A gyakorlatok által jobb lesz az önérzetünk, megszilárdul az önazonosságunk, amely mély bizonyosságot nyújt az élet dolgait illetően. Megvilágosodni nem fogunk, de lehet, hogy kapunk egy órát ajándékba…