Nem jó és kevés vele a szex, mégis…

Kicsi rövidáruboltomat egyik napról a másikra be kellett zárnom, és ez mélypontra juttatott. Kellett a hely, valami nagy centrumot szándékoztak csinálni és az én húsz négyzetméteremet is beleszámították. Padlóra kerültem, édesanyám és tizenéves fiam eltartása miatt főként, de azért is, mert jelentős hitelt kellett törlesztgetnem. Anyám az érettségi vizsgám óta beteg, az összes ízülete, izma fáj, munkaképtelen, még ha fiatal is. A fiamat egyedül nevelem, tizenkét éves és az apja nemhogy pénzt nem küld, de még csak meg sem látogatja.

Kiút a nyomorból

Elképzelni sem tudtam, mi lesz velünk, ám hirtelen csoda történt. Egyik nap azt mondta távoli férfi ismerősöm: ne aggódj, adok neked egy túlélési lehetőséget, kapsz tőlem egy kis zugot, ahol árulhatod a cuccaidat, míg nem találsz jobbat magadnak. Boldogságomban elsírtam magam. Akkor még nem tudtam, hogy az egész életem gyökeresen megváltozik. Egy szépészeti szalonban kaptam tíz négyzetméternyi helyet, de én ezért is hálás voltam. Antal segített selejtezni, költözködni, szakemberei pultot, polcrendszert, picinyke raktársarkot varázsoltak nekem.

– Hogy tudom ezt neked meghálálni? – kérdeztem, mert féltem, hogy előbb-utóbb rájön majd, hogy nem nagyon illik az én kis boltocskám az ő előkelő vendégeinek látókörébe. Bár, ahogy költözködés előtt válogattunk, kedvesen rávezetett, hogy legyen nálam finom méteráru, igényesebb top és póló is, ne csak gombok, csatok, cipzárak és patentok. Mire észhez tértem, már luxus harisnyák, márkás zoknik és divatos műhajak lepték el a falatnyi helyiséget. Szóval, a hogy tudom ezt neked meghálálni kérdésre (őszintén kérdeztem, mert felsejlett előttem a jövő képe, amikor talán még az eddiginél kicsivel jobban élhetünk, mert adva volt Antal vendégköre és az enyém, akik bizonyára követnek), egyszerűen válaszolt: – A sors majd megadja a lehetőséget, te csak dolgozz! Csodálkoztam Antin, sosem volt figyelmes vagy kedveskedő ember, magát szókimondóan őszintének tartotta. Én figyelmetlen bunkónak, így aztán magamban bocsánatot kértem tőle és gyorsan beleszerettem. – Új embert fedeztem fel benned – mondtam neki egyik este, zárás után, amikor mindketten fáradtan ültünk le, hogy kiszámoljuk, mennyi volt az aznapi bevételünk. – Pedig én ugyanaz vagyok, aki voltam. A barátnőd a megmondhatója… Olvasd tovább a történetet a Kiskegyeden >>>