Többször átvert, mégis tudtam: ő az igazi

Egy szerelem nem olyan egyszerű és könnyű, hogy csak úgy feladjuk és eldobjuk. 21 éves voltam, amikor véget ért egy 7 éves kapcsolatom, és albérletbe költöztem. Munkahelyem volt, de mégis nagyon nehéz volt egyedül egy faluban. Interneten ismerkedtem egy fiúval. Már régóta beszélgettem vele, és annyira háborított az, hogy dacos és makacs, gondoltam majd én megszelídítem. De később rájöttem, hogy csak azért kellett, mert nem akartam egyedül lenni. Találkoztunk, aztán hétvégenként egymáshoz jártunk – kb. 100 km-re lakott tőlem -, majd annyira utáltam már egyedül lenni, hogy magamhoz költöztettem, ami hatalmas hiba volt, hiszen nem szerettem, csak ragaszkodtam hozzá.

Eltartottam, mégsem becsült

Nem dolgozott, én tartottam el, de kevés volt a fizetésem albérletre és két ember eltartásához. Dolgozni nem akart, így nehéz volt. Aztán egy év múlva sikerült szétválnunk, ami újra egyedüllétbe sodort. Megint interneten kezdtem ismerkedni, sok férfivel találkoztam, volt akivel csak szexuális kapcsolatot létesítettem, gondoltam, nem találok már senkit magam mellé, hiszen senkiben nem volt meg az, amit kerestem.

Aztán megismerkedtem Tiborral, aki teljesen elvarázsolt. Könnyedén mesélt a problémáiról, hetente többször is jött, majd egy hónap után kimondta a „szeretlek” szót, ami simogatta a lelkemet, és éreztem, végre megnyugodhatok. De tévedtem, közben ő az interneten becsajozott, majd dobott. Teljesen összetörtem semminek éreztem magam, bizalmatlan lettem. Hogy lehet valaki ilyen gonosz, hogy a legszebb szót csak így dobálja? Nagyon nehezen tettem magam túl magam rajta. Kutyaharapást szőrével A csalódás ellenére nem hagytam abba az ismerkedést, sőt túlzásokba estem. A napjaim arról szóltak, hogy dolgoztam és fanatikusan kapcsolatot kerestem. Aki szeretett volna, az nekem nem kellett, így olyan pasikat fogtam ki, akik bántottak, én meg csak egyre gyengültem. Mások előtt nem mutattam, de nagyon elvoltam keseredve. 4-5 társkeresőn is fent voltam már, mire rátaláltam és rákattintottam egy igen helyes srácra (valami volt benne). Zolinak hívták, és ő visszajelölt engem. A levelek után MSN-en folytattuk a beszélgetést. Jól elviccelődtünk, de semmi komoly dolog nem történt, mert messze volt. Egyszer aztán véletlenül (vagy talán direkt) azt írta, hogy „6 hónapja szeretem az Orsit”. Kicsit érdekes volt a szitu, de annyira nem érintet rosszul, mint vártam. Minden héten egyszer rámírt: „Mért nem laksz te közelebb?”. Közben megismerkedtem Zsoltival, aki lejött melózni a falunkba. Találkozgatni és beszélgetni kezdtünk, de semmi nem történt közöttünk – barátok lettünk, azt hiszem. Aztán Zoli januárban ezt írta nekem: „Szingli vagyok :)” … Kattints a folytatásért a Kiskegyed-re! >>>