Sejtjeid elárulják a jövőd!

Kiskunlacháza mellett, egy erdei kis faházban lakik egy hölgy, Jován Filoména akihez messze földről járnak látogatók. Magányosan él, még sincs egyedül. Két ló, öt macska, és számtalan madár az ő társasága. És persze vendégei és barátai is gyakran adják egymásnak a kilincset.

– Kik a látogatóid, és miért keresnek fel téged?

– Egyszerű és művelt, tanult emberek egyaránt járnak hozzám, hogy különleges képességemmel segítsem őket. Tanácsot adok egészségügyi kérdésekben éppúgy, mint munkahelyi vagy párkapcsolati problémáikat illetően.

– Miben áll a te képességed pontosan?

– Sejtlátó vagyok. Minden sejt információkat ad le magáról, és ezeket az adatokat eljuttatja más sejteknek. Itt nincsenek határok: az egyik egyed sejtjei beszélnek a másikéval. Ez a képesség tulajdonképpen természeténél fogva minden embernél megvan, csak általában az embereknél ez a tudattalanban marad.

– Úgy is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen mindenki tud mindent a másikról és magáról, csak nincs tudomása róla?

– Az ember sejtjeiben tárolódik a sorsára vonatkozó információ. Csak ez tudat alatt marad, nem is sejtheti előre, mert akkor nem tudná végigcsinálni. Mondok egy példát: valaki elvégez egy orvosi egyetemet, de ha tudná, hogy végigtanulja az öt évet, és utána soha nem fog praktizálni, akkor esze ágában nem lenne elvégezni az iskolát. Viszont el kell, hogy végezze, mert épp arra a megtapasztalásra van szüksége, hogy azt az öt évet végigcsinálja. Ugyanis ez által fejlődik szellemiekben és lelkiekben is.

Van, akinél erősebben működik egyfajta intuíció, de én szó szerint tudok olvasni az emberek életében. „Látom”, hogy mi történt és mi fog történni velük, mikor várható nagy sorsfordulat náluk, milyen betegségeik vannak, vagy mire hajlamosak, és így tovább.

– Volt-e valami különleges eseted, például amikor vigaszt tudtál nyújtani valakinek azzal, hogy előre láttad a sorsát?

– Igen, járt nálam egy asszony, aki már tíz éve hiába próbálkozott, hogy anya lehessen. Teljesen kétségbeesett, már mindent feladott. Én megmondtam, hogy ne aggódjon, másfél két éven belül gyermeke születik. És úgy is lett.

Sokan keresnek fel párkapcsolati problémákkal is. Sokan vergődnek rossz kapcsolatban, és én előre látom, hogy mikor jön el a szakítás ideje, vagy van-e remény a változásra, javulásra.

– Minden előre meghatározott?

– Nem egészen. Van tere a szabad akaratnak is, de vannak sorsfordulók, nagy tendenciák, amik eleve elrendeltettek, sejtjeinkbe, génjeinkbe kódoltak. Azokon nem változtathatunk.

– Ilyen lehet egy nagy találkozás?

– Igen. Az emberek, aki az utcán „véletlenül” találkoznak, szavak nélkül is szüntelenül információkat cserélnek egymással. Ha valakiket egymásnak rendelt a sors, akkor egymás közelébe érve nem tudnak csak úgy elmenni a másik mellett. A sejtjeik már egymásra ismertek, már tudják, hogy együtt van dolguk, holott még egy szót sem szóltak egymáshoz.

– A régiek szerint az emberek valaha kétneműek voltak, de az istenek, látva, hogy milyen erősek, ketté szakították őket: férfiakra és nőkre. Azóta egymást keresik, folyvást a másik felüket az ellenkező neműek között, ezért gyengék lettek. Pedig ketten alkotnak egy párt. Mostanában sokat hallunk a duálpárokról, lelki társakról. Mi erről a véleményed?

– Az ilyen találkozás ritka, és az isteni törvény szerint nem is maradhatnak együtt. Én úgy értelmezem, a sejtinformációk letapogatása révén úgy tapasztaltam, hogy az ilyen párok, ha találkozhatnak is, és rövid ideig együtt maradhatnak (mely időszak a tökéletes boldogság állapota és a kínzó szenvedély és boldogtalanság váltakozása lesz), mégsem tölthetnek el egy életet egymás mellett. Így ugyanis nem fejlődnének. Az egyformaságuk, az összeillésük megakadályozná őket ebben. Márpedig azért születtünk e földre, hogy fejlődjünk.

– Mennyire érdemes előre nézni a sorsot?

– Általában egy másfél évre előre nézem a sorsát annak, aki meglátogat. Előbbre nem érdemes, mert a jövő változik, mindig az adott tendenciákból kell kiindulni, arról beszélnek a sejtek. Az egészségügyi állapotát is megnézem a látogatóimnak. Ha valakinél komolyabb betegséget, vagy annak lehetőségét érzékelem, akkor javaslom neki, hogy gyakrabban, két-három havonta látogasson meg.

Nagyon sok embernek megváltozott a sorsa, miután járt nálam, de nem azért mert én befolyásoltam. Nagyon figyelek arra, hogy ne befolyásoljak, s azt sem hagyom, hogy engem befolyásoljanak. Épp ezért a látogatóimnak nem kell „elárulniuk” magukról semmit, én először mondom, amit tapasztalok, hogy tiszta képet adhassak. Ha befolyásolni akarnám őket, akkor azzal a saját sorsomat rontanám.

Nagyon fontos nálam a kontroll is. Azért is kezdem az egészségi állapot elmondásával, mert azzal nagyjából minden ember tisztában van, hogy milyen betegségei vannak. Ha én ezt minden előzetes szóbeli közlés nélkül elmesélem neki, akkor jobban bízhat abban, amit a sorsára, a közeljövőjére vonatkozóan mondok. Mindig kérek visszajelzést is a látogatóimtól, hogy magamat is tudjam ellenőrizni.  Pandora