Mi történik a lélekkel, mielőtt megszületne? 1. rész

Anne és Daniel Meurois-Givaudan rendkívüli emberek. Mindketten rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mentálisan elhagyják a fizikai testüket, és a szellemi vezetőik segítségével kalandozzanak az asztrális világban. A Hét lépés: a születés és az újraszületés története című, franciául megjelent könyvükben részletesen írják le, miken megy keresztül egy lélek a fogamzástól a születésig. Rebeka mesél Anne és Daniel egyik asztrális utazásuk során kapcsolatba kerülnek egy lénnyel, aki épp az inkarnálódás folyamatában van. Rebekának nevezi magát, és egy fiatal nő képében jelenik meg – ilyen volt a legutóbbi életében. Amikor megmondták neki, hogy vissza kell mennie a Földre, erős vágyódást érzett, ugyanakkor nagyon félt is attól, hogy újra megszülessen. Egy szobának tűnő térben találkoznak számos alkalommal, ami egy állandóan odateremtett dolog, és folyamatosan változik, ahogy Rebeka gondolatai, érzései is változnak. Olyan, mint egy buborék a két világ között. Október Rebeka megmutatja leendő anyukáját: valahol az amerikai nyugati parton egy fiatal nő teherbe esett. Elmondja, hogy amikor egy lélek újra inkarnálódik, egy lelki buborékot hoz létre magának, a saját kis világát a két világ között. Ez egyfajta védelem, ami segít az újraszületés hatalmas lépését megtenni. Mindenki maga teremti ezt a buborékot, Rebeka számára ez egy ház belseje, ami folyamatosan változik a saját emóciói és létállapota szerint. Miután egy ideje már az asztrálvilágban élt, egyre többször kezdett vonzódni azokhoz a fizikai világban élő emberekhez, akiket korábban ismert. Ez egy meghatározhatatlan, de erős érzés, ami egyre közelebb húzta a fizikai síkhoz. Egy nap asztrális barátai keresztülvitték egy fényalagúton, aminek a végénél megállva egy fiatal párt látott szerelmeskedni. Tudta, hogy ők lesznek a szülei, és úgy érezte, mintha már ismerné őket régebbről. Úgy tűnik, a fogamzást a párok lelkei már három hónappal korábban eltervezik, nem tudatosan, hanem egy másik lelki síkon. Rebeka szüleit a barátai választották ki, de sokan vannak, akik maguk választanak szülőket. A fogantatás után Rebeka többször meglátogatta leendő szüleit, de egyik alkalommal sem volt képes sokáig maradni, valamilyen erő mindig visszahúzta. A léleknek hozzá kell szoknia a növekvő magzathoz, és az ahhoz való kapcsolatához. Nagyon érdekes, hogy képes látni azokat az energiákat és erőket, amik segítik a magzatot, az új fizikai testét a fejlődésben. Amikor először megdobbant a szíve, a huszonegyedik napon, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy bekucorodjon a mamája hasába, de megint csak nem tudott sokáig maradni. A mama hasában tapasztalt hangok és zajok elsőre elviselhetetlen intenzitásúnak tűntek. Az első látogatásai így rövidkék voltak, de a kötődés elkezdett kialakulni. November Eljött az első alkalom, hogy Rebeka és leendő mamája az asztrális síkon találkoztak. Miközben az anya alszik, asztrálteste „odavonzódik” Rebekához. Bár nem beszélnek, mivel az anya nincs igazán tudatában a találkozásnak, azért szeretet áramlik közöttük, ami nagyon jó érzés. Rebeka mostanra tudja, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek a szülei, mik az erősségeik és a hibáik, és ő hogyan fog ehhez viszonyulni. Közben Rebeka vezetője elmondja, hogy túl gyorsan próbál kapcsolatot teremteni a fizikai világgal, ami feszültségeket és nehézségeket eredményezhet később, amikor próbál hozzászokni az új életéhez. Ráadásul ez felgyorsítja a magzat körüli energiákat is, ami koraszüléshez vezet. Amikor a szülők egy gyorsétterembe látogatnak, Rebekát nagyon zavarják a kaotikus hangok és az erős zene. Ezek az étellel együtt olyan fullasztó, fájdalmas környezetet teremtenek számára, hogy megint nem tud velük maradni, és vissza kell vonulnia a az asztrálsíkra, a buborékba. December Amikor a szülők alszanak (és a tudatuk az asztrális síkon álmodik), Rebeka megpróbálja kommunikálni nekik az új nevét, amit kapni szeretne. Hogy végül milyen név mellett döntenek, az mindig azon múlik, mennyire nyitottak a szülők a kommunikációra. Rebeka egyre tudatosabbá válik a saját hibáival kapcsolatban, amiken még dolgoznia kell, és tényleg nagyon elszánt, hogy az új életében sokat fejlődjön. Az asztrális világban mondták neki, hogy a tudatosságát olyan sokáig kell éberen tartani, ameddig csak lehetséges, ha a következő életében emlékezni akar a szándékaira és terveire. Rebeka igyekszik még tudatosabb kapcsolatot teremteni az anyjával, ami nem könnyű. A mama általában elhessegeti a gondolatot, de sokat tűnődik azon, hogy mintha érzett vagy hallott volna valamit. Január Rebeka anyukája leesett a lépcsőről, és kórházba vitték. Szerencsére semmi komoly, de az ijedtség és a sokk ugyanolyan mélyen érintette Rebekát is. Kizuhant a fizikai testéből (a magzatból), amiben már egyre több időt képes eltölteni. Ahogy a hetek telnek, és a magzat fejlődik, Rebeka tudata egyre többször terelődik el. Kezdi elveszíteni a mostani egyéniségét, és közben mintegy beleoldódik abba az energiahullámba, ami a fizikai világból és a szüleiből érkezik. Leendő édesanyját már mamának hívja, amikor „beszél” róla, ez azt mutatja, hogy egészen közeli kapcsolatban van vele. Gyakran aggasztják édesanyja gondolatai és érzései, és szeretné megnyugtatni, szeretetet adni neki. Folytatjuk!