Megcsalásra kódolva?? Na ne már!

„50 éve együtt.” „Sosem csalnám meg a feleségem”, a minap ezt a két mondatot olvastam egy magazin címlapján, s közben elmosolyodtam. Végre. A mai világban, amikor a sztárvilág-pletykákból, a filmekből, a lapokból ömlenek felénk a megcsalásról szóló történetek, két ilyen mondat úgy kell nekünk, mint egy lélegzetvételnyi levegő. Amikor  a legutóbbi randimon a pasi első találkozásunk alkalmával ecsetelni kezdte, hogy szerinte mik nem számítanak megcsalásnak, és hogy egy-két félrelépés még megbocsátható, először csak szemöldökömet összehúzva hallgattam. Majd kifejtettem az ellenvéleményemet. Másnap aztán írtam neki egy üzenetet, hogy szerintem nem vagyunk egymáshoz valók. Valóban akkora nagy „bikák” a pasik, mint amilyennek mutatják magukat? Nem hinném! Keverjünk össze némi kis egyetemi pszichológiai előtanulmányt, egy-két témába vágó könyvet, és egy csipetnyi emberismeretet, s máris megvan a varázsszer, aminek a segítségével a látszat mögül előcsalható a lényeg. Nézzük rögtön a férfitársaságban legnagyobb hódítóként tetszelgő pasikat! Darabszámot és intenzitást illető szexuális felfokozottság. Pazar. Csakhogy a kidüllesztett  mellkas nem takarja ám el az érzelmi zárkózottság növesztette kajla nyuszifüleket. Igazából nem élcelődni akarok. Ami e dolog mögött lappang az sokkalta szomorúbb, mintsem vicces. Az okokat a családban kell keresnünk. A szülők érzelmi intelligenciájának fejlettsége ugyanis jelentősen befolyásolja a gyerekét. Ha egy férfi az apjától nem látja a nők, ill. a feleség, anya felé irányuló gyengédséget, vagy tapasztalja, de csak nagyon ritkán, akkor az sajnos nem rögzül később követhető viselkedésmintaként. „A gyengédségre szocializálás az apa felelőssége.” A mama érzelmileg hiába kifinomult , ha az apa nem az. A fiú számára ugyanis ő a követendő példa, a férfi, az idol. Az ilyen pasik tehát a nélkül nőnek fel, hogy megfelelő érzelmi viselkedésformát látnának maguk előtt, s később gyűjteni fogják a nőket, mint annó a Playboyt.

A „szakirodalom” a következő  okokat jelöli meg a megcsalásra vonatkozóan:

Elsők között szerepel a következő: a férfi már nem tud felnézni a nőre hiteles nőként. Ennek az oknak talán örülhetünk, mert ez olyasvalami, amin az előbbi mondat hátterének feltárásával partnerként adott esetben változtathatunk például azzal, hogy nem hanyagoljuk el magunkat, megkíséreljük fenntartani a fizikai vonzalmat, s törekszünk rá, hogy partnerünk nőként, szexuális partnerként is tudjon ránk tekinteni. /Persze, ott van a terhesség, mikor eltorzul az a testkép, melybe a partnerünk beleszeretett. De úgy hiszem, mindez nem lehet baj, ha a kapcsolat nem csupán a testi vonzalmon alapul, hanem mély, szívből jövő érzelmeken?(Hiszek benne, hogy azért sok ilyen van!)/ A következő ok már sikamlósabb. Ez nem más, mint az önbizalomhiány. ?De miért kellene egy pasinak az önbizalmát más nők megszerzésével tuningolnia, ha tőlünk is megkaphatja mindazokat a bókokat, melyekkel elégedett lehet? A férfi félrelép, ha nem tudja kivel megosztani a gondolatait. Mert igen, ők is vágynak erre. Úgyhogy azt hiszem, jobb, ha kerüljük a túl sok zsörtölődést! (Ami persze nem is olyan könnyű, ha alapos ok lenne rá?) Néhány csendben figyelő, ‘mondd csak el szívem, mi bánt’ pillanat sokat ér! Jó, ha tudjuk, „szeretetkurva” (l. előző blog) pasiban is van. Közöttük is van olyan, aki egy kis simogatásért hajlandó szexet adni cserébe. Vigyázzunk hát, hogy a párunk tőlünk kapja meg a megfelelő odafigyelést és törődést! Jó hír hölgyeim, hogy az ún. vadászösztön csupán hiedelem! A pasik nincsenek genetikailag megcsalásra kódolva. „Ezek a fajta csajozások csak akkor indulnak be, ha az adott pasi elégedetlen az életével, vagy annak egy nagyon fontos szeletével, amelyen nem mer változtatni.” Azok a férfiak tehát, akik ezzel takargatják súlyos jellemhibájukat csupán saját „lúzerségüket próbálják kompenzálni”. Aztán ott a jó öreg felelősségvállalás kérdése, mert ugye tudjuk, ez is mekkora mumus a legtöbb férfi számára. Az a pasi, aki önmaga szemében nem hiteles az élet különböző területein, ha egyre nagyobb felelősség kerül rá pl. eljegyzés, gyerek, az önző egoizmusában dagonyázva bizony le fog lécelni. Hogy lesz-e bűntudata? Szembenéz-e valaha elhibázott tetteivel, fejletlen érzelmi intelligenciájával, esteleges lelkiismeret-furdalásával? Talán csak élete vége felé, mikor rájön, ezt bizony elbukta. A család, a felelősség, az önzetlen szeretet terén zéróra vizsgázott. És egyébként is, lehet lelkiismeret-furdalással boldognak lenni?? Az utolsó kategória, akikkel talán a legnehezebb bármit is kezdeni -de talán nem is kell- az olyan nagy hatalommal bíró férfiak, akik azt hiszik, nekik mindent lehet. No komment? „A nyitott házasság általában akkor következik be, amikor valakinek a kapcsolata már egy kalap szart sem ér.” A felek ilyen esetben gyávaságból, kényelmi okokból együtt maradnak nem törődve azzal, hogyan fognak elszámolni az életükkel később. Sajnos ez esetben is előjön a korábban említett családi háttér probléma. Aki ugyanis gyerekként azt látta, hogy a papa szeretőt/szeretőket tart, az anya meg csak tűr, esetleg ő is ugyanezt teszi, annak sajnos felnőttként is ez lesz a normális. Ezek után már csak azt sajnálom, hogy a kiszemelt pasitól nem kérhetünk az első randin családi háttér- elemzést? Milyen kár. Lehet, sokszor jobban járnánk? „A gátlástalanság személyiségfüggő.” Vannak férfiak és nők, akik sosem tennének meg olyasmit, amit esetleg mások rendszeresen elkövetnek. S nem azért, mert nem merik megtenni, hanem mert ilyen a szívük, a lelkük, ilyenek ők maguk. Tisztelem ezeket az embereket, s kívánom, hogy legyen belőlük minél több! Őrizzük hát a szerelmet! Legyünk őszinték, figyeljünk egymásra, beszéljük meg a problémákat, tartsuk be az ígéreteinket, mondjuk el bátran az érzelmeinket, s tiszteljük egymást! Ha valami nem megy, nem kell erőltetni. De be lehet valamit fejezni elegánsan, anélkül, hogy a másik lelkébe taposnánk! Mert jó lenne, ha az nem is lenne kérdés, hogy ha már valaki mást kívánunk magunk mellé, akkor befejezzük a kapcsolatot, ahelyett, hogy megcsalással a saját lelkünknek / lelkiismeretünknek adunk egy hatalmasat csattanó pofont. Sok hűségben eltöltött évet kívánok nektek szeretettel! Adela