A sungazing, vagyis a napmeditáció, nem csupán egy ősi meditációs technika, hanem mély belső átalakulás útja is lehet. A 9 hónapos gyakorlatsor a fény által egy új tudatállapotba vezethet, amely során a test, az elme és a lélek finoman újrahangolódik. De vajon mit nyerhetünk, és mire érdemes vigyáznunk ezen a napfény-ösvényen?
A Nap közelsége nemcsak melegséget, hanem belső békét, boldogságot is ad. A sungazing – azaz napmeditáció – egy ősi, mégis ma is élő spirituális gyakorlat, amely a Nap fényének segítségével hoz testi-lelki feltöltődést. De hogyan működik, mikor és hogyan lehet biztonságosan gyakorolni?
Előző cikkünkben leírtuk, hogyan kell elvégezni a napmeditációt. Most azt vesszük sorra, hogyan kell felépíteni tudatosan a sungazing gyakorlatát a teljes, hosszútávú hatás érdekében.
264 nap
Minden napi elfoglaltságra kell készülni. A tempó fokozatos legyen, az 1. napon csak 10 másodperccel szabad kezdeni, majd ezután az időtartamot minden nap további 10 másodperccel szabad csak növelni, de mindig csak a biztonságos napszakokban, azaz napfelkeltekor, vagy a napnyugtakor, amikor a Nap sugárzása nagyon mérsékelt, azaz az UV-sugárzás a legalacsonyabb. A maximum periódus, amíg ez végezhető – 44 perc. Amennyiben naponta fokozatosan, rendszeresen és tudatosan gyakoroljuk a Nap felé nézést, a 44 perces záró szakaszhoz a 264. napon jutunk el.
És itt jön a meglepő párhuzam. Az emberi élet kialakulása biológiailag is hasonló időívet ír le, a magzat fejlődése az anyaméhben 266 nap, vagyis alig 2 nappal hosszabb ennél a napfény-ösvénynél. A folyamat során valami új növekszik bennünk: nem hús és vér szerint, hanem szellemi értelemben – tudat, fény, csend és erő szerint.
Újfajta figyelem, letisztult gondolatok
Ez alatt az aktivizált belső fény kilenc hónapja alatt új valónk születése megy végbe, ami jelent újfajta figyelmet, új érzelmi hőmérsékletet, tisztább gondolatokat, letisztultabb vágyakat, mélyebb kapcsolatot a természettel, önmagunkkal és a világgal. Természetesen ennek az eredménynek is ára van, mert – mint minden belső átalakulás – ez is időt, figyelmet, türelmet és odaadást kíván.
Ahogy a gyermek kilenc hónap után készen áll a világra, úgy mi is készen állhatunk valami másra: a belső világosságra, ami már nem kívülről jön, hanem belül gyullad meg, s így a fény mi magunk vagyunk.
Sok követő ugyanakkor elmondja, hogy a rendszeres gyakorlás hatására – a tobozmirigy aktiválódása révén – tisztul a test, az elme és a lélek. A melatonin és szerotonin egyensúly révén javítja a hangulatot és az alvást, enyhíti a szorongást és mentális zavarokat, erősíti az intuitív képességeket és segíti a belső fényhez való kapcsolódást. Beszámolnak fokozott életenergiáról, kevesebb fáradtságról, csökkenő éhségérzetről, tisztább gondolkodásról, mentális békéről, hangulatjavulásról, depresszió enyhüléséről, jobb látásról, sőt spirituális tapasztalatokról, aktívabb intuitív megérzésekről.
Miért nem lehet ezt megunni?
Mert ez egy találkozás a Nappal, egy belső csend, egy pillanat, amikor az ember önmagára emlékezik. Ez az élmény mindig más: a színek, a fény minősége, a természet hangjai, az aznapi lelkiállapot – mindig új, mindig friss, mindig most történik. Ez a lélek napfürdője, egy emelkedett belső figyelem, amely során az ember a „külső napban” a belső napját ismerheti fel. Sokan érzik úgy, mintha a lélek emlékezne valamire, amit az anyagi világ már elfeledtetett velük. A Nap itt nem csupán egy égitest, hanem a tudatosság szimbóluma, amely újra meg újra „megszólítja” azokat, akik készek hallani.
A Nap felé nézni nem múló divat, hanem időtlen kapcsolat
Nem egy trend, hanem egy visszatérés – ősi, természetes, ösztönös viszonyulás a fényhez. Aki a Nap felé néz, az nemcsak az eget kémleli, hanem önmagába is tekint. Talán ezért nem lehet megunni: mert mindig ugyanaz, és mégis mindig más – mint maga a lélek.
A módszert, saját felelősségre, több ezren követik világszerte, ugyanakkor a tudományos világ óvatosságra int. A közvetlen napba nézés – akár napkeltekor is – tartósan károsíthatja a retinát, vakságot is okozhat! A napfény nemcsak látható, hanem infravörös és UV-sugarakat is tartalmaz, amelyek még alacsony szögben is veszélyesek lehetnek, különösen érzékeny szemű embereknek. Orvosi nézőpontból a hosszú távú sungazing veszélyes, ha valaki nem tartja be a szigorú szabályokat. Hira Ratan Manek kísérlete nem került hivatalos, peer-reviewed publikációba, így sok kutató szkeptikusan kezeli a módszert.
Hely a józanságnak és a megérzésnek
A sungazing lehet egy értékes meditációs vagy természetközeli gyakorlat, ha szigorúan betartjuk az időzítési szabályokat. Pozitív hatásai miatt inspiráló lehet – de követése felelősséget és tudatosságot kíván.
Ezek is érdekelhetnek