Menni vagy maradni?

A legtöbb ember kételkedve hallgatja, hogy a jövőjük kulcsa a saját kezükben van. Valahogy szívesebben vennék, ha azt mondanám: nem ő volt a hibás, hogy romba dőlt a házassága… egyszerűen így rendelték a csillagok. Pedig a bolygók legfeljebb arra utalnak, hogy milyen jellegű akadályok tornyosulhatnak a következő hetekben-hónapokban, de hogy azt ki milyen energiával tudja majd legyőzni, feldolgozni, az tényleg rajtunk, a hozzáállásunkon múlik.

Szerelmes éjszakák, riasztó nappalok

Amikor Márti hozzám jött, maga sem tudta megmondani, összetartozó pár-e ő és Péter. Mert akkor már épp negyedszerre költöztek szét. – Nagyon akartam Pétert. Tudom, a bolygók szerint nagyon ellentétes a világlátásunk, az érdeklődési körünk, de még a legegyszerűbb hétköznapi teendőkben is teljesen másként működünk. Ezen én csöppet sem csodálkoztam. Péter Skorpió és Oroszlán keveréke, szertelen, bohém, Márti Bak és Szűz adottságú: még a kanalakat, villákat is katonás sorrendbe rakja a fiókban. Péter korán fekszik, hajnalban kel, lovagol, jógázik, búvárkodik, teniszezni jár, és boldog, ha a maximumnál egy picit többet kihozhat magából. Márti nem szereti a fizikai terhelést, szívesen olvas késő éjjelig, reggel viszont megőrjíti, ha valaki már öt órakor körülötte szöszmötöl.

Érzelmi függőség

A bolygók szerint tényleg jobb lett volna, ha külön élik le az életüket. De ők úgy érezték: a szerelem majdcsak átsegíti őket ezeken az „apró” problémákon. A képletükben szinte minden bolygó feszült fényszöget alkot a másik bolygóival, csupán a Mars és a Vénusz jelez nagyon erős (szexuális) kötést. A szex valóban tökéletes köztük, az ágyban többnyire mindig sikerül kibékülniük (persze, ha sikerül megtalálni azt a pillanatot, amikor mindketten kívánják a másikat, mert Péter inkább hajnalban bújna Mártihoz, a lány meg inkább este kényeztetné a kedvesét). Amikor tehát együtt vannak, egymás idegeire mennek, amikor külön élnek, akkor folyamatosan az jár az eszükben, mit csinálhat a másik. Ilyenkor mindig tanácsot és segítséget kérnek a barátaiktól, akik persze mindig a saját példatárukból próbálnak megoldást kínálni, de az többnyire nem működik az ilyen szélsőséges kapcsolatban. Úgyhogy a harmadik-negyedik szétköltözés után már csak a vállukat vonogatják a kívülállók. A szerelmesek pedig úgy érzik magukat, mintha az agyuk, a lelkük hullámvasúton rohanna. Egyszer fenn, egyszer lenn. Egyszer vele, egyszer nélküle. S közben mindig ott zakatol bennük a kérdés: „Szeret-e még? Vagy én szeretem-e őt eléggé?” „Miért gyűlölöm ennyire? Vagy  inkább ő gyűlölt meg engem örökre?” Mivel mindkettőjük képletében a Neptunusz uralja a szerelem területét, azt hiszem, olyan ez a kapcsolat számukra, mint a szenvedélybetegség. A kapcsolatuk már nem a szerelemre épül, hanem a kölcsönös függőségre. Az első újra egymásra borulás még a boldog visszatérés élményét adta. A második már kétségekkel volt teli. A harmadik után hanyatlik az önbecsülés, csökken az önérzet. Aki egy megrázó szakítás után képes újra és újra visszatérni, az előbb-utóbb önmagában sem fog hinni. A végén már úgy tér vissza a régi partnerhez, mint a kábítószerhez, pedig legbelül pontosan tudja, érzi, hogy ez a szenvedély káros. Aztán már a saját érzelmeinek sem hisz, és mégis újra kezdeményez – vagy visszafogadja a másikat.

Mindent megold a szex?

Ahelyett, hogy egyszer kitartanának következetesen a búcsú és a magány fájdalmas elviselése mellett, a régi szép emlékeket idézik fel, és az elhagyott partnert dicsérik. A realitásérzék így hamar eltűnik. Elfelejtődnek a csúnya megaláztatások, az egymással szembeni hatalmi játékok, az elviselhetetlen nappalok, magányos délutánok, veszekedéssel teli éjszakák. – Miért? – kérdem Mártit. – Miért nem hiszed el, hogy mással boldogabb lehetnél? Miért nem próbálsz legalább egyszer végleg elszakadni. Miért kezded mindig elölről? Ez nem is az a szokásos „karmikus egymásra találás”, amikor a másikban fel kell oldódnunk, hogy végre önmagunk lehessünk. Neked önmagadat kellene legyőznöd, hogy megtalálhasd azt, akit a sors tényleg neked szánt. – Én is ezt érzem, ezért is költözöm el Pétertől. De amikor magamra maradok, felébred bennem a féltékenység, a félelem, talán még a vágy is, hogy végre újra leteremthessem. És akkor visszasomfordálok hozzá. Vagy próbálok olyan helyzeteket teremteni, hogy ő érezze: mástól nem kaphatja meg azt a testi örömöt, amit tőlem, tehát vissza kell jönnie. Amikor öszszebújunk, néhány órára mindenért kárpótol a nagy egymásra találás, az isteni szex.  Katasztrofális viszonyokban a testi szenvedély sokkal nagyobb szerepet játszik, mint más kapcsolatokban. Itt ugyanis állandóan a fejük fölött lebeg a szakítás, amitől felerősödnek a szenvedélyek. És a menekülés bevált útja ez: Mindent megold a szex.

Merj végleg szakítani!

– Az utóbbi időben egyre gyakrabban kérdezem magamtól: mi egyáltalán a szerelem? Szenvedély vagy tökéletes megértés? Védelem? Esetleg búvóhely, ahová a párommal visszavonulhatok a kegyetlen világ elől? És valahogy mindig megrettenek attól, hogy mi lesz, ha Péter nem jön vissza, és akit helyette találok, nem azt adja az ágyban, ami nekem kell… Természetesen a jótékony, feloldó, boldogító szex normális párkapcsolatban is hozzásegít az újra egymásra találáshoz, mondjuk egy kiadós veszekedés után. De akit a partnere igazán elhagy, az többé nem akar vele testi kapcsolatot sem! Egyfajta egészséges védekező mechanizmus ez: akit elhagytak, az végzetesen megsérült, és mindent el akar kerülni, amivel a másik előtt megnyílhatna. Gyakran ezért teljes az érintkezéshiány a frissen szakítók között, s még telefonon sem hívják egymást. Ez a józan, egészséges védekező mechanizmus az olyan katasztrofális kapcsolatokban, amilyen Márta és Péter között van, nyilvánvalóan nem működik. – Valójában ez az igazi karmád: meg kell tanulnod felülbírálni a vágyaidat! Tudatosan legyél képes a változtatásra. Ne akard olyan valakinek odaadni magad, aki állandóan megsebez, akit te is büntetni akarsz, mert „megérdemli” – ez több mint egészségtelen. Fontos, hogy a szerelmes, szédítő együttléteket, és a fájdalmas, kiábrándító nappalokat egyaránt mérlegre téve kellő időben, következetesen és végleg merj szakítani! Mártinak erre a huszonnyolcadik születésnapja kínál esélyt. Ekkor éri el a Szaturnusz azt a pontot, ahol a születésekor állt. Ilyenkor mindenki megpróbálja átrendezni az életét, új fogódzókat keres. Márti is megtanulhat egyedül élni, s ha ez sikerül, megtalálja a hozzá illő társat! (folytatjuk) A blog további részeit itt olvashatod >>>