Sorsok és tragédiák

– Nekem ikreim vannak, két kisfiú, tehát nemcsak ugyanazon a napon, de ugyanabban az órában is születtek, alig tíz perc köztük a különbség, a bolygóknak tehát egyformán kellett hatni mindkettőjükre, és mégis: anynyira eltérőek, mint a tűz és a víz. Hogy melyik milyen, arról nem beszélt. Csupán a születési adataikat adta meg.

Az egypetéjű ikrek sem egyformák

A két képletet elkészítve kiderült: ez az alig tízpercnyi különbség azt eredményezte, hogy Ádám aszcendense még a Szűz jegybe esik,  Ábelé viszont már a Mérlegbe, és az aszcendens néhány fokos eltérése bizony a képlet többi pontját is módosította, előrevetítve, hogy nemcsak a természetük eltérő, hanem a rájuk váró sors sem azonos. Ádámnak (aki előbb született) épp a karrierpontján áll a Szaturnusz, és a munkát, a megpróbáltatásokat jelző 6. házban van az Uránusz. Egész élete a bizonyítás, a megfelelni akarás jegyében telik majd. Rendkívül kritikus önmagával, és persze a világgal szemben is. nehezen barátkozik, nem tud lazítani, mindig a maximumot akarja kihozni magából, minden elvárásnak meg akar felelni. fontosnak tartja, hogy mit gondolnak róla az emberek, és nagyon elkeseredik, ha valami nem az elképzelései szerint  alakul. Ábel viszont „laza”, igazi társasági lény, és mivel a Szaturnusz a 9. házba esik, az sem zavarja majd, hogy lassan szerzi meg a diplomáját (ha egyáltalán megszerzi), az Uránusz ugyanis az ő képletében az 5. házba esik, jelezve, hogy nem igazán tud beosztottként dolgozni, az ötleteit inkább saját vállalkozásaiban valósítja meg. Amikor mindezt megírtam Annának, a válaszlevele csupán egyetlen kérdés volt: „Biztos, hogy nem érdeklődött a környezetünkben a két gyerekről?” Nehezen hitte: nem a szomszédoktól hallottam, „csupán” a csillagok állásából derültek ki a tények?

Egy elejtett mondat tragikus valósággá válik…

Amikor már azt hittem, mindent tudok a csillagok hatásáról, hiszen már vagy öt éve tanultam, gyakoroltam a bolygójárás elemzését, és egyre bátrabban avatkoztam bele mások sorsába, iszonyú nagy hibát követtem el. Akkor megfogadtam: többé előrejelzést nem adok senkinek. És majdnem nyolc évig tartottam is a fogadalmamat. Marika, a kolléganőm döbbentett rá, mennyire felelősségteljes dolog valakinek az életét feltérképezni, és milyen veszélyes, ha valaki a féligazságok birtokában ad tanácsokat. Ő is egyike volt azoknak, akiken a jellemrajzelemzést próbálgattam. Tudta, nagyjából hol tartok a tanulmányaimban, szíve szerint sürgetett volna, hogy haladjak már kicsit gyorsabban, mert most már nem önmagáról szeretne még többet megtudni, hanem a jövőjéről. A jellemét, az adottságait, titkos vágyait, önmaga előtt is titkolni próbált negatív tulajdonságait ugyanis olyan pontosan sikerült feltérképeznem, mintha együtt töltöttük volna a gyermekkorunkat. Pedig alig másfél éve ismertem.  Addig nyaggatott, míg végül kötélnek álltam. Egyike volt azoknak, akiknek az első „komoly” elemzést elkészítettem. Az idézőjel nagyon helyénvaló, ugyanis hamarosan rá kellett döbbennem, menynyire komolytalan voltam. Marika hónapokig ostromolt, hogy nézzem meg, mi van megírva számára a csillagokban. Nagyon szerette volna tudni a jövőjét. Akkoriban ugyanis feltűnt a közelében egy rajongó, és az akkor harmincöt éves asszony hirtelen összezavarodott. Az addig nyugodt házasságát szürkének, unalmasnak érezte. Hirtelen rádöbbent, hogy a párja (aki mellesleg érzékeny lelkű művészember volt) többet foglalkozik a saját karrierjével, mint vele. Gyermekük is azért nem született, mert a férje még negyvenévesen sem érezte magát „elég érettnek” az apaságra.– Figyelj, muszáj segítened. Most nem is az én jövőm izgat, hanem a férjemé. Az én adataimat felejtsd el. Csak őt nézd! Annyit biztosan ki tudsz már olvasni a csillagokból, hogy sikeres lesz-e, vagy belebukik az új vállalkozásába! Tele van félelemmel, szorongással, közben nagyon szeretne bizonyítani. De attól félek, most nagyon mélyponton van, és nem lesz elég kitartása, ereje, hogy  végigcsinálja. De ha belebukik, az még rosszabb lehet, mert akkor jön a depresszió. Ha azt látod, hogy bukást ígérnek a bolygói, akkor inkább rábeszélem, hogy most menjen ki Amerikába. A nagynénje évek óta hívja. Szóval, semmi mást nem kellene megnézned, csak azt: siker vagy bukás?  Utazás vagy munka? – Oké, csak őt nézem. És csak a munkáját! – adtam be a derekam, és kapóra jöttek az év végi ünnepek, a karácsonyt is, a szilvesztert is elemzéssel töltöttem. Örültem az eredménynek, hiszen a bolygókból azt olvastam ki, hogy Marika férjének a karrierje szépen alakul a következő hónapokban. A nyilvános szereplés, a közönség előtti megmérettetés nagyobb sikert hoz, mint amiről álmodni mert. – Ez az évetek boldog lesz. És még a külföldi utazásra is sor kerülhet – mondtam lelkesen. Aztán a végén, csak úgy mellékesen még hozzátettem: – Azért azt is jó, ha tudod, hogy a férjednek csak két nő fontos az életében: az édesanyja és te. Azt hiszem, addig nem is tud „felnőni”, amíg a mamája él. Ezért nincs gyereketek. De hozzád ennél is szorosabb szálak fűzik. Ha te eltűnnél az életéből, az a karrierje végét jelentené. Abba talán bele is halna. Kicsit aggódva vártam a fejleményeket. De úgy tűnt, minden rendben: Marika szakított a lovagjával, hogy a férjével lehessen, akinek a karrierje megállíthatatlanul ívelt fölfelé, egyik művészeti díjat kapta a másik után. Másfél év múlva Amerikába is elutaztak – kettesben, pihenni. Amikor hazajöttek, Marika nyúzott volt, sápadt, rosszul érezte magát. Ekkor már kéretlenül nyúltam a születési adatai után. Rémülten láttam, nagy a baj. Olyan nagy, hogy nem is szóltam róla. Hetek múlva az orvostól úgyis megtudta: rákos, méghozzá már az utolsó stádiumban, talán néhány hete van hátra. Már alig volt jártányi ereje, de bejött hozzám. Leült, és kétségbeesetten csak ennyit mondott: – Nem tudok nyugodtan meghalni, mert örökké az cseng a fülemben, amit mondtál. Hogy ha én nem leszek, a férjem… – kitört belőle a zokogás. Két hét múlva meghalt. És a temetés után nem sokkal utána ment a férje is. Előbb csak a munkáját hanyagolta el, később inni kezdett, aztán öngyilkos lett. Nem tudta elviselni Marika elvesztését. Én pedig évekig nem tudtam szabadulni a lelkiismeret-furdalástól, hogy miért csak a férj képletét néztem meg annak idején. Ha Marikáét is látom, biztosan nem úgy mondom a tényeket, ahogyan egy képlet ismeretében. Mert az csak az igazság egyik fele volt.

(Folytatjuk) A blog további részeit itt olvashatod >>>