Különös múmia a nászágyban

Például elképzelhetetlen, hogy itt-ott az idő lassabban vagy gyorsabban múlik, esetleg ellenkező irányban halad. Természetesen mindehhez az összehasonlítási alapot az egyetlen igazán ismert világ – a Föld és az emberek világa – adja.  Elméleti kérdés volt csupán a kis számú ezzel foglalkozó kutató körében: vajon előfordulhat-e, hogy ezek a mindenhol jelenlévő, de számunkra érzékelhetetlen terek felbukkanjanak egymásban? Összecsúszhatnak-e, egymásba nyúlhatnak-e, ha csak rövid időre is? Ez megmagyarázná sok eltűnést, amelyre egyelőre nincs magyarázat. Aztán történt valami, ami ugyan nem magyarázott meg semmit, de némi támpontot adott. 1961 novemberében az észak-angliai Darlingtonban David Lowe negyvennyolc éves hivatalnok és negyvenkét éves felesége egyik este otthon ült, tévézgetett. Az asszony egy idő után megunta a műsort, és felment a hálószobába. Lowe még lent maradt. Utólag azt vallotta, valamivel több mint egy órát nézte még a filmet. Amint az véget ért, követte a feleségét a hálószobába, ahol sötét volt és csönd. Nem is kapcsolta fel a lámpát, hogy ne ébressze fel asszonyát. Levetkőzött, és már-már lefeküdt, de furcsa érzése támadt. Nem hallotta felesége szuszogását. Így mégiscsak felkattintotta a lámpát. És szörnyű látvány tárult elé. Az asszony már nem élt. A teste megbarnult és összeaszott. Az iszonyodó férj az ágyában egy múmiát talált. Nyitott szájából kiállt hiányos fogsora. A rendőrök és orvosok később felfedezték, hogy a holttesten kívül más furcsaságok is vannak a hálószobában. Az egyik virágvázában elfeketült növényi maradványokat találtak: ezek valaha régen virágok voltak. De mikor? Az ágynemű és a bútorszövet is magán viselte az eltelt hosszú idő nyomait, holott Lowe-ék csak egy évvel korábban, újonnan vásárolták bútoraikat. Feltűnt még, hogy a padlót és a tárgyakat olyan vastag porréteg fedi, amilyen csak több év alatt rakódhatott le. Pedig az elhunyt feleség aznap délelőtt is kiporszívózta a hálószobát. Lova felismerte a halottban a feleségét, bár az ágyban talált test nem negyvenkét éves, hanem jóval öregebb asszonyé volt. Az elhunyt saját nagyanyjára hasonlított, akit Lowe régebben még ismert. A holttestet vizsgáló szakemberek az előzményeket nem ismerték; a boncolás során arra a megállapításra jutottak, hogy a halott körülbelül 85-90 éves nő, aki legalább 20-30 évig temetetlenül feküdt, és holtteste a száraz levegőn mumifikálódott! Csakhogy az asszony – akinek a keze összezsugorodott, és a feje is jóval kisebb volt, mint életében – a halála előtt és után mindössze körülbelül 80 percet volt egyedül a hálószobában. Mi történt hát ezalatt a Lowe-ház emeletén? Mitől szaladt előre az idő legalább 70-75 évet? Talán egy másik dimenzió „csúszott át” a miénkbe, ahol az idő (a miénkhez képest) sokkal gyorsabban száguld? Percek alatt éveket? Lowe felesége elaludt az ágyban, és háromnegyed óra alatt csaknem ötven évvel lett idősebb, majd – szintén álmában – meghalt, és a hátralévő közel fél óra alatt „évtizedeken át” feküdt holtan az ágyában? Lehetséges, hogy ennyi idő elég volt neki a teljes mumifikálódáshoz? És ha tényleg más – egészen más! – viszonyok uralkodtak is a ház emeletén – hát miért csak ott? Semmilyen ehhez fogható, vagy erre csak távolról emlékeztető eseményt nem tapasztaltak a ház földszintjén, a szomszédoknál, vagy a tágabb környéken. Az ügy annak idején nem kapott szélesebb nyilvánosságot, de szakmai körökben mindmáig keresik a rejtély megoldását. További érdekes cikkeket, olvasnivalót, játékot és ajánlót a Kiskegyed Horoszkóp Magazin nyári számában találsz. Keresd az újságárusoknál!