Jött egy magas, nagyon vékony, ijesztő arcú fura ember, és szorosan mellém állt. A szobámban álltunk, bár a szoba egyáltalán nem hasonlított arra, ahol lakom. A falat néztük meredten, a falon (ezt csak éreztem, nem láttam) festmények voltak, azt bámultuk.
A tag egyszer csak megszólalt, bár akkor sem nézett rám. Azt kérdezte, nem tudom-e véletlenül, hol vagyok én. Vagyis valahogy úgy mondta, hol van ő, és rám célzott. Mondtam, hogy itt vagyok én, én vagyok én. Ekkor sem nézett rám, csak azt kérdezte: biztos ez? Röhögnöm kellett, de nem mertem. Irtó vicces volt, hogy bizonygatnom kell, hogy én vagyok én. Aztán elment. És amikor elment, a nevethetnékem is elmúlt, mert már egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy igazat mondtam-e. Hogy tényleg én vagyok én.
Fenti történet részlet az álomnaplómból. Ez az álomnapló csak olyankor bővül, ha egy kis zűr van az életemben. Ez persze helytelen, mert sokkal jobb lenne, ha akkor is írnám a naplót, amikor minden rendben van. Megfigyeltem egyébként, hogy amikor szépen, gördülékenyen halad az életem, nem is nagyon álmodom. Ami pedig nem igaz, mert az ember mindig álmodik. Ez az alvás egyik szakasza. Muszáj álmodnunk, mindig és mindenki álmodik, méghozzá egyetlen éjszaka alatt nem is egyszer, ez egészen biztos. Aki nem álmodik, belehal. Álmodunk, csak nem biztos, hogy emlékszünk is rá. Az agykontrollosok ismernek több technikát is arra, hogyan férkőzzenek az álmaikhoz. Az álom ugyanis a tudattalan üzenete, melyeket szimbólumok, érzések formájában próbál a tudatos agyunknak eljuttatni. Az elalvás előtti, már majdnem alvó, ám még merengő, de mindenképpen ellazult, szorongásmentes állapotot nevezik az agykontrollban alfa állapotnak. Azért így, mert műszerekkel mérhető, hogy az agyhullámok ebben az állapotban lelassulnak, lassabbak, mint éber, aktív állapotban, és ezek a hullámok az alfahullámok. Amit ilyenkor gondolunk, az sokkal erőteljesebben jut el a tudatalattinkhoz, mint amiről ébren gondolkodunk. A dolgunk tehát annyi, hogy ebben a meditatív alfaállapotban azt mondjuk magunkban: ma éjjel álmodni fogok, és miután felébredtem, emlékezni fogok az álmomra. Lehet, hogy első alkalommal még nem sikerül, de ha éjszakáról éjszakára néhányszor elismételjük ezt, bizonyosan kapunk választ az álmainktól.
Konkrét kérdésre is választ kaphatsz
Apropó, válasz. Nem csak arra bírhatjuk rá a tudatalattinkat, hogy mutassa meg, milyen álom fogalmazódott meg bennünk, hanem arra is, hogy az álom egy konkrét kérdésre adjon választ. Az elalvás előtti alfában tehát meg kell fogalmaznunk, amit szeretnénk, és a kérdést is, amire választ várunk. Nem árt papírt és tollat készíteni az ágy mellé, mert gyakran előfordul, hogy ébredés után már nem fogunk emlékezni arra, mit álmodtunk, legfeljebb csak valami zavaros „érzésgombócra”. A éjszakai ébredés során persze nem kell hosszú, részletes elemzést készíteni az álmunkról, elég csak kulcsszavakat lefirkantani, amelyek reggel segítenek majd a visszaemlékezésben. Egy agykontrollos barátom nagy dilemmában volt, egy üzleti vállalkozásba szerette volna belevonni egyik barátja. A társuláshoz pénzt is kellett volna beleadnia az üzletbe, ami azzal járt volna, hogy komoly kölcsönt kellett volna felvennie. A barátban megbízott, az üzleti terv jónak, biztatónak tűnt, mégse tudta eldönteni, belevágjon-e. Alkalmazta tehát az álomtechnikát. Az elalvás előtti alfaállapotban megkérte a tudatalattiját, adjon választ számára álom formájában arra a kérdésre, nem veszélyes-e belevágnia abba a bizonyos üzletbe. Aznap éjjel azt álmodta, hogy teljesen egyedül üldögél egy üres teremben, ahol sötét és hideg van, és senki nem nyitja rá az ajtót. Rossz érzés volt ott üldögélnie, éhes is volt és félt is, mégse moccanhatott onnan. Egyszer hirtelen nyílt az ajtó, és Margit néni toppant be hozzá, akik kiabált vele, és még meg is akarta pofozni. Barátom számára egyértelmű volt az üzenet: az üzletbe nem szabad belevágni. A sötét, hideg terem, ahol rajta kívül egy lélek sem volt, azt szimbolizálta számára, hogy az üzletben nem lesz forgalom, sőt, teljesen magára maradna benne. Margit néni pedig a rég halott tanítónője volt még az általános iskolából, aki megrögzötten próbálta őket tisztességes viselkedésre és takarékosságra szoktatni. Elég veszekedős teremtés volt, mégis mindenki szerette, mert tudták, hogy jót akar. Az óvó intelem tehát Margit néni képében érkezett. Van úgy, hogy az álom nem ad konkrét választ, sőt, még csak nem is arról szól, amit kérdésként feltettünk. Emiatt nem szabad elbizonytalanodni, mert a választ akkor is magában hordozza, nekünk csak meg kell fejtenünk. Koncentráljunk ilyenkor arra, milyen érzelmeket vált ki belőlünk az álombeli történet, vagy azok a szereplők, akik jelen voltak benne. Gyakran az érzelmeink adják meg a választ az adott kérdésre. Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
