Rohanó életmódunk közepette gyakran érzékeljük úgy, hogy legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerül egyensúlyban tartanunk energiaszintünket. A következő 5 pontban csokorba szedtük azokat a „ láthatatlan” energiarabló elemeket, melyek nagyban hozzájárulhatnak alacsony energia- és rezgésszintünkhöz.
1. Túlgondolkodás
Az egyik legfőbb és leggyakoribb oka az energiaszint csökkenésének a túlgondolkodás és túlanalizálás.
A szükségesnél jóval több időt és energiát fektetünk a többnyire fiktív problémáink és ebből fakadó lehetséges jövőképünk vizsgálatába.
„Mi lesz akkor, ha…”, vagy „mi történne, ha a másik opciót választanám?”
Érvek és ellenérvek kavarognak bennünk folyamatosan, melyek olyan ellentmondásosak, hogy általában megóvnak bennünket a gyakorlati cselekvéstől. Ezáltal javarészt fiktív problémákat teremtünk magunknak, melyek elvonják a figyelmet a jelen pillanatban létezéstől.
2. A napi rutinfeladatokra való állandó fókusz
Már reggel úgy ébredünk, hogy a napi szükséges teendők végeláthatatlan listája lebeg a szemünk előtt. Természetesen ezek jelentős része valóban nem kikerülhető, de nagyon fontos, hogy felállítsunk egy prioritási sorrendet: melyek azok a teendők, melyek mindenképpen szükségszerűek, és mik azok, amik opcionálisak- hiszen akadnak köztük pusztán önmagunkkal szemben elvárt extra elemek is, melyek a megfelelési és teljesítménykényszerünkből fakadnak. Ha úgy érezzük, fogytán az erőnk, muszáj ezekből lefaragnunk kicsit.
3. Haszontalanság érzete és a fejlődés hiánya
Ha hosszú ideje úgy gondoljuk, sem a munkánk, sem a magánéletben betöltött szerepünk nem szolgálja fejlődésünket, értelmetlennek érezhetjük a napi robotot. Bár ez egy olyan komplex csomag, melyen nem lehet egy szempillantás alatt változtatni, apró lépéseket azért tehetünk: keressünk minden nap egy olyan, akár apróságnak tűnő feladatot magunknak, amelyben fejlődést és örömet találunk. Készítsünk el egy eddig sosem próbált receptet, rendezzük át a szekrényünket, vagy vegyünk kezünkbe egy régóta a polcon pihenő, el nem olvasott könyvet. A lényeg az újdonság érzetén és felfedezésen van.
Ez is érdekelhet
Ez a 8 jele, hogy a spiritualitás útján jársz
Életünk egyik legfontosabb célja a szellemi, spirituális fejlődés. Bármilyen vallás vagy spirituális irányzat határozza is meg az életünket, a következő 8 pontban összefoglalt jellemzők megmutatják, valóban a szellemi fejlődés útján járunk-e?
4. Értelmetlen, irreális célok hajszolása, sóvárgás
Mind szellemi, mind testi síkon komoly energiacsökkentő hatása van az üres vágyakozásnak és sóvárgásnak. Mikor nap mint nap azokra a dolgokra, helyzetekre áhítozunk, melyek extrém távol állnak az aktuális élethelyzetünktől és lehetőségeinktől, komoly energiadeficitet okozunk saját magunknak.
Bár ez a fajta álmodozás pillanatnyi gyógyír lehet aktuális lelkiállapotunknak, de valójában elszakít bennünket az egészséges energiaáramlástól, és semmi köze a tudatos tervezéshez és reális manifesztációhoz.
5. Múltban élés és megbocsájtási képtelenség
Az előző pontok a „jövőben élés” problémáira világítottak rá, de ami legalább ugyanennyire kártékony energiavámpír, az a múltban ragadás és elengedési képtelenség állapota.
Ha nap mint nap a múlton rágódunk, melyen már semmiképpen sem tudunk változtatni, teremtőerőnket elveszíthetjük, és komoly energiahiányt tapasztalhatunk.
Meg kell próbálnunk megbocsájtani másoknak és önmagunknak, mert amíg túl intenzíven őrizzük negatív emlékeinket, nem leszünk képesek visszanyerni erőnket. A múltban birtokolt helyzetek, állapotok iránti sóvárgás szintén jelentős energiaszint csökkenést okoz.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
