Bűn vagy áldás?

Amikor az astronet.hu weboldalon évekkel ezelőtt megindult az internetes tanácsadás, az első üzenetek között érkeztek Józsi szemrehányó sorai. „Én nem hiszek a jóslásban, akkor se, ha azt a csillagok járásához kötik. Sőt azt még nagyobb bűnnek tartom, mint a kártyavetést. Lehet, hogy a jó dolgokat előre megtudni jó, de mi van a rossz dolgokkal? Mi van, ha nem válik be a jóslat a rossz dolgokról, annak ellenére, hogy az életünket úgy rendeztük? Jézus tudta, hogy mi fog vele történni, és egyáltalán nem örült annak, hogy kereszthalált kell halnia. Ezt abból tudjuk, hogy az utolsó vacsora után az olajfák hegyén úgy imádkozott: Ne az én akaratom teljesüljön? De az emberek többsége nem ilyen erős. Nem tud ellenállni a kísértésnek, és igyekszik kibújni a rossz alól. Ne akarj beleavatkozni Isten dolgába. A jövőt csak ő tudja, az események tőle függnek. Nekünk nincs jogunk beleavatkozni. Jó lenne, ha elolvasnád a Bibliát, és magadba szállnál.” Mivel már korábban is kaptam hasonló szemrehányást, újra átolvastam a Bibliát, mert nem emlékeztem, hogy ennyire ördögtől valónak mutatta volna be a csillagjóslást. Sőt! Számomra az derült ki, hogy már kétezer évvel ezelőtt is fontos volt ismerni a bolygók üzenetét. A Bibliában ugyanis szó esik a „napkeleti bölcsekről”, akik a bolygók állásából tudták, hol és mikor fog megszületni a Megváltó. Ezért is indultak el a felkutatására. (Az a bizonyos „égi jel” egyébként a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt a Halak jegyében. Ez az égi konstelláció segítette később a naptárkészítőket abban, hogy Krisztus születését pontosítsák, és az időszámításunkat a ma is érvényes módon reformálják.) Egyébként, ha „Istennek nem tetsző” dolog volna az asztrológia, aligha foglalkoztak volna vele a középkor (az inkvizíciójáról híres középkor) magas rangú egyházi méltóságai! Márpedig a történelem máig megőrizte égi megfigyelésen alapuló jóslataikat. Józsinak ezt próbáltam megfogalmazni úgy, hogy ne sértsem vallásos hitét. Ugyanis tisztelem mindenkinek a meggyőződését. – Nem hiszem, hogy Isten elleni bűn, ha segítem az embereket, hogy jobban megismerjék magukat, és hogy kihasználják az égi segítséget. Ha jobban belegondolsz: Isten épp a bolygók járásával „írja meg” a lehetőségeinket. Az asztrológusok csak lefordítják az ott olvasható jeleket. Nem akarják befolyásolni, megváltoztatni az ég akaratát, csupán tolmácsolják azt. S hogy mennyire haragszanak rám az égiek? Azt hiszem, inkább kedvelnek. Eddig ugyanis háromszor olvastam ki a bolygók helyzetéből, hogy „akár meg is halhatok”, és mindhárom esetben csodával határos módon életben maradtam. Azt hiszem, az nem bűn, ha valakinek segítek abban, hogy jobban megismerje önmagát és a környezetét. Ha erről a témáról továbbra is szeretnél „beszélgetni” velem, szívesen várom soraidat. Sejtettem, hogy Józsi válaszolni fog. De amit írt, azon én lepődtem meg a legjobban. Megadta a születési adatait, kiderült, hogy még nincs negyvenéves. Túl van egy rossz házasságon, gyermeke nem született. Pedig nagyon vágyott egy utódra, akiben „tovább élhetne”. Azt kérte, nézzem meg, mi vár rá. Mert nagyon fél, hogy nem éri meg a jövő évet. A képletében semmi ijesztő nem volt. Betegség igen, talán kórházi kezelés is szóba kerülhet, de nem tragikus? Gyermekáldásra pedig úgy két év múlva van esély, előtte azonban még jön a nagy szerelem? – Szerelem? Gyerek? Viccelsz? Én a halálra készülök. Daganatom van. Az ultrahang kimutatta. Már az öngyilkosság is eszembe jutott, s ha nem lennék vallásos, már talán el is köszöntem volna ettől a világtól. Most az egyetlen, amit tehetek, hogy nem megyek vissza az orvoshoz. Nem hagyom, hogy rajtam kísérletezzenek. Nem akarok szenvedni. Ha így kell lennie, legyünk túl rajta mielőbb. – Daganat és daganat között nagy különbség lehet. Van jóindulatú is, van olyan, amit ha időben észrevesznek és kezelnek, nem rákosodik el. Szerintem vissza kellene menni ahhoz az orvoshoz! Még mielőtt tényleg komolyabbra fordulna a dolog. A bolygók szerint ez a probléma könnyen orvosolható. És az orvosi kezelés csak ötven százalékban segít. A másik ötven százalék a hitedben rejlik! Józsi nem válaszolt. Múltak a hetek, de nem jelentkezett. Mivel az astronet.hu oldalon csak jeligével váltunk szót, én nem is tudtam volna keresni. Bár eleinte kíváncsi voltam rá, mi történt vele, az idő múlásával lassan elfelejtettem. Jó két év múlva jelentkezett. Ha nem azzal kezdi a levelét, hogy „Én vagyok az, aki a Biblia mögé bújva kritizáltalak?”- már nem is emlékeztem volna rá. Szavai viszont megnyugtattak. – Nagyon örülök, hogy hallgattam rád és a bolygókra. Igazatok volt. Jóindulatú vastagbéldaganatot szedtek ki belőlem. Fél évig ugyan még rettegtem, hogy talán csak vigasztalni akarnak az orvosok, de aztán kezdtem elhinni, hogy tényleg meggyógyulok. És ebben az a kedves ápolónő is sokat segített, aki végig biztatott, segített, és a kórház után is tartotta velem a kapcsolatot. Három hónapja összeházasodtunk. És képzeld: apa leszek! Az ultrahang szerint fiam lesz? Azt hiszem, neked volt igazad. Az asztrológia nem Isten ellen való dolog. Azóta kétszer is átolvastam a Bibliát?