Elszalasztott boldogság

– Vagy nem akkor mentél férjhez, amikor a házasságkötésednek a bolygóid szerint itt lett volna az ideje, vagy nem ahhoz mentél feleségül, akivel a bolygóid harmonikusan összekötöttek volna. Mindig sürgetted az időt, megpróbáltad kierőszakolni a sorstól azt, amit akartál. Csakhogy amit akartál, általában ellentétes volt azzal, amire ezoterikusan szükséged lett volna. Láttam, hogy a szavaim szíven ütötték, valahogy nem ezt a választ várta. Jobban esett volna neki, ha azt hallja,  amit korábban egy másik asztrológustól hallott: hogy a bolygók akadályozták a boldogságát, s nem ő maga rontotta el újra és újra az életét. Ez ugyanis fölmentette volna a történtek miatt. Az alapképletében ugyanis a párkapcsolati házban ott állt a Szaturnusz, jelezve, hogy minden kapcsolata tartogat valamilyen életfeladatot, amit ha meg tud oldani, elnyeri a feltétlen boldogságot. Mert ez a karmája, ez a mostani földi küldetése.

A sors nemhogy üldözte volna, inkább nagyon is kegyes volt Ágneshez, hiszen már tizenhét évesen útjába hozta az igazit, Lászlót. Soha olyan harmonikus bolygókapcsolódást nem láttam, mint az övék. A születési adataikat elemezve ugyanis kiderült, hogy nemcsak a Mars és a Vénusz, illetve a Vénusz és a Nap, a Mars és a Hold alkotott harmonikus fényszöget egymáshoz viszonyítva, de ami minden bolygókötésnél erősebb: a férfi aszcendense hajszálpontosan Ágnes aszcendensével szemben állt, épp ott, ahol a „Te, énünk másik fele” jelentkezik a képletben.   Amikor találkoztak, Ágnes tizenhét éves sem volt, László huszonhárom. Szerelem volt első látásra. Laci ugyan egy lánnyal ment abba a szilveszteri buliba, ahol összefutottak, de már Ágnest kísérte haza. A fruskának tetszett az egyetemista fiú, és bár fogalma nem volt  még az életről, a szerelemről, érezte: ez a fiú kell neki. Mindenáron meg akarta szerezni. Ő erőltette ki a testi kapcsolatot, és ismeretségük harmadik hónapjában már az esküvőt sürgette. A fiú szerette őt, ilyennek képzelte majdani asszonyát, de úgy gondolta, előbb leteszi az államvizsgát, megszerzi a diplomát, megpályázik egy állást, és ha sikerült megszereznie, akkor jöhet a családalapítás. A képletükben esküvőre utaló bolygóállás épp három évvel későbbre volt. Ágnes ezt nem sejtette, csak azt tudta: fél, hogy elveszíti a szerelmét. S hogy senki ne csaphassa le a kezéről, egyik este azt súgta László fülébe, hogy terhes. Ez a varázsszó hatott. Az orvosnak készülő fiú hallani sem akart abortuszról. Megtartották az esküvőt, és László szüleihez költöztek. Ágnes kimaradt a gimnáziumból, nem érettségizett le. Készült az anyaságra. De a negyedik hónapban elvetélt. Hiába óvta a férje, ő imádott bulizni, táncolni, és egy átmulatott éjszaka után a kórházban kötött ki. Ezután nem igazán volt maradása az anyósa előtt. Amikor csak lehetett, megjegyzést tett rá, Lászlót örökké Ágnes ellen hangolta, és a fiú nehezen tudott dönteni szertelen felesége és imádott anyja között. Egy heves vita után Ágnes összecsomagolt, és hazaköltözött a szüleihez. És a régi környezetben a régi életét kezdte újra, a barátokkal-barátnőkkel járt, hiszen már nem voltak kötelezettségei. Lászlót bántották a történtek, úgy érezte, Ágnes becsapta, magára hagyta. Ezért aztán, amikor friss diplomával a zsebében egyik barátja Angliába invitálta, megpályázott egy szigetországi ösztöndíjat, és egy évre kiment Londonba. Ágnes igazi Oroszlán lévén élvezte, hogy körüludvarolják, hogy ő a társaság közepe, irigylik a barátnői. Alighanem Zoltánnak is azért mondott igent, hogy pukkadjanak a lányok. Zoltán ugyanis csaknem húsz évvel idősebb volt Ágnesnél, jól menő külkeres, nyitott sportkocsival hozta-vitte a lányt, elegáns éttermekben vacsoráztak, drága ékszerekkel lepte meg, és az Adriára vitte nyaralni. Itt kérte meg a kezét is. Ágnes hazatérve beadta a válókeresetet. László lélekszakadva hazarepült Londonból, kérte, kezdjék újra, hiszen ő még mindig szereti. Abban bízott, hogy ez a néhány hónap arra volt jó mindkettőjüknek, hogy ráébredjenek, egymás mellett a helyük. Ágnes a szíve mélyén ugyanezt érezte, de a gazdagság már teljesen elkápráztatta, és sírva adta ki László útját. Alighogy elvált, megtartotta az esküvőt Zoltánnal. A képletüket visszanézve, bizony ezt a házasságkötést a bolygók nagyon szigorúan annak mutatták, ami: üzleti kapcsolatnak. A következő házasságkötés ugyanis csaknem négy év múlva lett volna esedékes az égi jelek szerint.

László az esküvő hírét hallva végleg Angliában maradt. Ágnes jó két évig élte a gazdag feleségek látszólag irigylésre méltó életét, azt viszont még a barátnőinek sem merte elárulni, hogy esténként bőgve alszik el, mert Zoltán még az esküvő napján kikötötte: gyereket nem akar, ahhoz már túl öreg, élni szeretne és szórakozni. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy szórakozni sem biztos, hogy csak Ágnessel akar.  Sokszor fel is hozta budai villájukba a legújabb barátnőjét, végül nyíltan is egy húszéves nővel járta az éjszakát és a külföldi nyaralóhelyeket. Ágnes majdnem hét évig bírta az aranykalitkát. Aztán beadta a válókeresetet. Harmincévesen ismét egyedül maradt. S egyre jobban gyötörte a gyermek utáni vágy. Andrással, a volt férje kollégájával bevallottan csak azért bújt ágyba, mert remélte, hogy teherbe esik. És így is lett. Andrással végül azért nem házasodtak össze, mert a férfi gyakran nézett a pohár fenekére, és amikor berúgott, vadállattá vált. Ágnest nyolc hónapos terhesen is megütötte. Az asszony úgy szülte meg a kislányát, Klárikát, hogy nem nevezte meg a gyerek apját és nem kért Andrástól gyerektartást. Klárika születését jelezték a bolygók. És azt is, hogy a kislány sok mindenre megtanítja. Például alázatra. S talán türelemre is. – Az utóbbi időben gyakran álmodom Lászlóról. Hogy hazajön, és ott folytatjuk, ahol annak idején még nagyon boldogok voltunk együtt.  Úgy hallottam a régi szomszédoktól, hogy a volt anyósom nagyon beteg, és László a kedvéért hazatér. És az angol felesége nem biztos, hogy követni fogja… A bolygók mindenesetre azt jelzik, hogy ha későn is, de megtalálhatja végre a boldogságot. (folytatjuk) A blog további részeit itt olvashatod >>>