Karmikus anyajegyek

Tény, hogy számtalan olyan esetet jegyeztek fel, amikor regressziós hipnózis alatt a páciens – miközben korábbi életeiről beszélt – pontosan le tudta írni azokat a fizikai sérüléseit, amelyek szélsőséges esetben akár a halálát okozhatták. Egy fiatal ápolónő beszámolt arról, miszerint egyik korábbi életében az I. világháború idején katona volt. 19 évesen, saját önfejűségének köszönhetően veszítette el az életét egy lövészárokban, amikor az ellenséget parancs ellenére megközelítette, majd tapasztalatlanságában nem tudott elmenekülni szorult helyzetéből. Elfogói a helyszínen agyonlőtték – a golyó, amely a mellkasába fúródott, azonnal végzett vele. A nő a regressziót követően, meglepetten döbbent rá: a mellkasán, pontosan a szíve fölött található, tenyér nagyságú bőrelszíneződés arra az életére emlékezteti, amely során „engedetlensége” miatt, elveszítette a legdrágábbat: az életét.

Pénzért lefejezve

Számtalan más esetet is feljegyeztek, amely hasonló párhuzamot vélt felfedezni a régmúlt és az evilági életünk között. Az egyik leghíresebb történet egy Ravi Shankar nevű indiai kisfiútól származik, aki 6 évesen (!) azt állította, hogy előző életében lefejezték. A fiú nyakán hatalmas vágás alakú heg éktelenkedett születése óta, noha semmi magyarázat nem volt arra, hogy került oda. A gyerek hipnózis nélkül, kristálytisztán emlékezett a történtekre: váltig állította, hogy saját rokona ölte meg, méghozzá a pénzéért. A szülők sokszor hallották a gyerek „meséjét”, ám többnyire fantáziálásnak tulajdonították a történetet. Ám a kisfiú újra meg újra rákezdett, és igaztalan végét hangoztatva kérte szüleit, hogy higgyenek neki. A szülők végül a hatóságokhoz fordultak, akik utána néztek a gyerek által említett neveknek és időpontoknak – és igazolták azok egyezését…

Különös sebek

Egy másik eset szintén egy gyermektől, egy alaszkai kisfiútól származik. Jimmy Svenson – indiai társához hasonlóan -, élesen emlékezett előző életére és halálára. Azt állította, hogy születése előtt szintén ebben a családban élt, mint a tulajdon nagybátyja, aki máig tisztázatlan körülmények között halt meg. A nyomozást sosem zárták le, a halott férfi aktájában mindössze annyi állt, hogy halálát puskagolyók okozta hasi lőtt seb okozta. A kisfiúnak senki nem hitt, a szülők úgy vélték, a gyerek esetleg elcsíphette valakitől a családi dráma egy-egy morzsáját, és ezekből rakta össze a maga történetét. Arra azonban senki, még az orvosok sem tudtak választ adni, miért vannak a gyermek hasán puskagolyó ütötte sebekhez hasonló bőrelszíneződések?

Hihetetlen emlékek

Wijerante, a szingaléz fiú egyike a legfiatalabb „emlékezőnek”, aki egy születési rendellenesség következtében torz karral született. A kisfiú különös történetet mesélt a szüleinek arról, hogy beteg karja nem a véletlen műve, hanem büntetés, azért a gonoszságért, amit korábban elkövetett. Szülei a döbbenettől szóhoz sem jutva hallgatták végig gyermeküket, aki azt állította, régen Ratran Hami-nak hívták. Kitartóan bizonygatta, hogy valami nagyon rosszat csinált, de senki nem hitt neki, és nyomozást sem kezdeményeztek az ügyben. Teltek-múltak az évek, és a fiúban nem hogy halványodtak, de egyre erősebben kezdtek felszínre törni az emlékek. Már fel tudta idézni korábbi felesége, az áldozat nevét, a helyszínt, a gyilkossághoz használt fegyvert, és még a korabeli bírósági eljáráson elhangzott védekezését is teljes egészében el tudta mondani. A fiú és családja nyomozásba fogott: felkeresték az ügyben közreműködő hivatalokat, utánajártak a részleteknek, majd megdöbbenve tapasztalták: minden elhangzott szó igaz volt.

Igazolást nyújtó anyajegyek

William George, egy észak-amerikai halász esete a legmegdöbbentőbb: aki azt állította, érzi, hogy hamarosan meghal, ám annyira szereti családját, hogy következő életében újra velük akar együtt élni, s ezért úgy döntött, a saját unokájaként fog megszületni. Családtagjai hüledezve hallgatták a nagypapa eszmefuttatását, aki azt állította, előre megbeszélt helyen különféle anyajegyei lesznek, amelyek majd bizonyítják, hogy a kicsi testében ő kelt új életre. Az öreg William nemsokára eltávozott az élők sorából, s menye nem sokkal ezután gyermeket szült. A kisfiún pontosan olyan anyajegyek voltak, mint amilyeneket korábban a nagyapja leírt. A fiú az évek múlásával külsőre is a nagyapjára kezdett el hasonlítani, és ráismert nagyapja több olyan személyes tárgyára, amit korábban sosem láthatott. A történetek elgondolkodtatóak, és bár a reinkarnáció tényét mindannyian azonos szemszögből vizsgálják, mégis felvetik a kérdést: mi történik a Felejtés Óceánjában, amelyben minden eltávozott lélek alámerül, hogy megszabaduljon levetett élete emlékeitől, örömeitől és fájdalmaitól – ha néhányan mégis képesek emlékezni? Ti mit gondoltok? forrás: Paul Roland: Reinkarnáció