Az Ezüstszál láthatatlan köldökzsinór földi megtestesülésünk és a lelkünk között, amely velünk együtt érkezik meg születésünkkor, és amely halálunk után elszakad, hogy szabadon engedje lelkünket – levetett porhüvelyünk fogságából.
Úgy tartják, az Ezüstszál köti össze testünket a lelkünkkel, ezért nem vagyunk képesek a Bibliai történetek főszereplőihez hasonlóan kilépni a testünkből és tetszőleges helyeken megjelenni. A Szentírás szerint csak Jézus, az angyalok és a szentek képesek elhagyni a testüket, hiszen őket nem korlátozza az Ezüstszál, amely minket életünk végéig „röghöz köt”. Ők bármikor képesek hirtelen (akár egyszerre több helyen is) megjelenni, eltűnni, vagy akár más alakot felvenni. A halandó ember testét és lelkét összekötő Ezüstszál azonban érintetlen marad élete utolsó pillanatáig. Az elszakadás nem magától történik meg, hanem a Halál Angyala (Mihály arkangyal) pendíti meg oly erősen, hogy elszakadjon, s az eltávozott lélek vele mehessen – jó esetben a mennyországba.
Minden álom egy kis halál
Sokak szerint az álom olyan, mint megannyi kis halál. Leszáll az éjszaka csendje, s mire szemünk az álomtól elnehezedvén lecsukódik, a lelkünk útra kel. Magunk mögött hagyjuk a fájdalmat, bánatot, nehézségeket, s kíváncsian nézelődünk álmaink új helyszínén: olykor idegenekkel, máskor ismerősökkel találkozunk. Néha idegenben találjuk magunkat, máskor viszont derengeni látszik egy-egy ismerős vidék, ám mire azonosítanánk a látottakat, felébredünk. Az Ezüst szál bizonyára jó hosszú és erős, akárcsak az újszülöttet édesanyjával összekötő köldökzsinór, hiszen az álomkutatók szerint éjjelente gyakran más dimenziókban, előző vagy párhuzamos életekben járunk, s az Ezüstszál mégis érintetlen marad…
Az Ezüstszál a képzőművészetben
Az Ezüstszál létét számtalan nép és vallás örökítette meg festményeken az évezredek során. A testet és lelket összekötő láthatatlan köteléket általában vékony, fehér, tekergőző fonalként ábrázolják, amely a fizikai testet az éteri testtel a homlok(csakrán) keresztül köti össze. Ezt a feltevést erősítik azok a klinikai halált átélt emberek beszámolói, akik úgy írták le „halálukat”, hogy lelkük a homlokukon (fejükön) keresztül távozott a testükből, majd sokáig magasan földi testük felett lebegett, teljes életnagyságban, külső szemlélőként látva azt. Majd amikor Isten engedélyével visszaszállhattak testükbe, a fejükön keresztül bújtak vissza. Egészségügyi dolgozók azonban inkább megfoghatatlan, aura-szerű fénycsóvát látnak a haldoklók feje fölött, amelyről ez idáig nem tudták bizonyítani, hogy vajon a test körül tekergő Ezüstszál, vagy maga a távozó Lélek látható-e ilyenkor? A test pedig szó szerint (is) megkönnyebbül. Magyarázat nincs rá, de a halál beálltának megállapítása után a fizikai test kb. 30-40 dkg-mal könnyebbé válik… Ordódy Eszter Forrás: Darshan Singh: Titkok tika Visszatérés – A reinkarnáció tudománya
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
