Gyógyítás – a másvilágból

Donna Eden, neves energiagyógyász, ezoterikus író a következőképpen ír erről az Energiagyógyászat című könyvében: 1981 nyarán tanfolyamot tartottam a Palomar Főiskolán, San Diego közelében. Egy nő felkeltette a figyelmemet, mert sosem vett részt a csoportmunkában, és az előadás vége után általában rögtön távozott. Úgy tűnt, erős fizikai fájdalmai vannak. Később megtudtam, hogy ez a fajta gyógymód, Jézus segítségül hívása nélkül, ellentmondásban állt vallásos hitével, ezért összezavarodott. Végül azonban kért tőlem egy időpontot. Betty nagyon sok fájdalomtól szenvedett a bal oldalában, mióta gyermekbénuláson esett át. Most, a hatvanas évei elején csontszerkezete és izomzata nem volt megfelelő állapotban, és a fájdalom erősödött, különösen a bal vállában és a csípőjében. Sok orvosnál járt, de egyikük sem tudta említeni a fájdalmát. Azt mondták neki: „Ez egyszerűen olyan dolog, amivel meg kell tanulnia együtt élni.” Kellemesen meglepődött, amikor fájdalma lényegesen enyhült az első, majd a második kezelés hatására. A harmadik kezelés alatt folyamatosan úgy éreztem, hogy egy vörös energiát látok a szoba sarkában. Nem foglalkoztam vele. Megpróbáltam elhessegetni, de nagyon követelőző volt. A kezelés hirtelen félbeszakadt. Egy kísértetszerű emberi alak állt a sarokban. Az Anna és a király című filmből Yul Brynnerre emlékeztetett, még kopasz fejével is. Királyhoz méltó módon rendelkezett: „Bakasheem vagyok. Állj az asszony vállához!” Az asszony vállához álltam, és rátettem az ujjaimat. Hirtelen olyan érzésem volt, mintha ez a lény belépett volna a testembe. Úgy éreztem, két kezem középső ujjai acélrudakká váltak,és belefúródtak az asszony vállába. Nem tudtam elmozdítani a kezemet. Olyan erős energia lüktetett a testemen, és ki a kezemből, hogy az asszony erősen remegni kezdett, míg végül úgy tűnt, mintha rángógörcse lenne. Megdöbbentem, de nem voltam képes elhúzni az ujjaimat. Az asszony fel-le, fel-le mozgott a remegés és a rángógörcs határán, és végül leesett az asztalról. Csak ekkor szakadt meg a kapcsolat. Gyorsan odaléptem hozzá, és ezt gondoltam: „Jajj, Istenem, vajon jól van?” Betty fékezhetetlenül zokogott a padlón, és semmivel sem tudtam leállítani a sírását. Végül így szólt: „Nézze!” Megmutatta, milyen széles mozdulatra képes, és azt állította, nem érez fájdalmat. A legcsekélyebb fájdalmat sem. Teljesen elmúlt. Már a gyermekbénulás előtt sem volt képes nagy ívű mozgásra, és a fájdalma hosszú évek óta nem enyhült. Izgatottan, fennhangon kérdezgetni kezdte, én vagyok-e „Mária, Jézus anyja”. Semmiféle más magyarázat nem felelt meg számára. Én pedig azt mondtam neki: – Betty, nem én voltam. Olyan volt, mintha egy szellem költözött volna belém. Balasheemnek nevezte magát. – Mária volt és Jézus! – sikoltotta izgatottan. – Nem – feleltem. – Azt mondta, Balasheemnek hívják, és úgy nézett ki, mint Yul Brynner. Betty összezavarodott. Ez nem illett semmihez, amiben hitt, állapotának javulását viszont nem tagadhatta. Vallási közösségében mesélni kezdte, hogy a Szűzanya gyógyításra használja a testemet. Elárasztottak a telefonhívások, amelyekben az emberek azt mondták, szeretnék, ha meggyógyítanám őket. Először megpróbáltam megmagyarázni: „Nem így történt, nem vagyok Mária”. Végül magam is beláttam, hogy bizonyára átjött valami isteni gyógyító erő. Hamarosan elutaztam, és nem tudtam több új klienst fogadni, de megegyeztünk Bettyvel, hogy még egyszer találkozunk. Ezen a kezelésen tele volt kérdésekkel: – Miért én? Nem tudtam válaszolni neki, de valahol mélyen éreztem, hogy személyesen Balasheem állt az asszony mellé, nem pedig valami általános égi erő, aki mindenki számára elérhető. Ezt elmondtam Bettynek, aki így felelt: – Hát, ha megint eljön, szeretném tudni, hogy miért közvetlenül velem beszél! Hirtelen éreztem, hogy Balasheem a szobában van. Ezt mondtam: – Betty, azt hiszem, itt van. Ingerültem felet: – Nos, kérdezze meg tőle! Hallottam a választ: – Egész életében megpróbáltam elérni Bettyt. És most rendkívül fontos, hogy higgyen nekem. Ennyi volt, eltűnt. Nem tudtam, mit jelentenek a szavai, hogy rendkívül fontos, hogy Betty higgyen neki. Az asszony még mindig zsörtölődött, de megigézte őt az élmény, és úgy érezte, akárhogyan is akarom nevezni a szellemet – aminek az én spirituális hiedelmeimnek lehetett köze -, ő tudta, hogy a Szűzanya megáldotta az életét.Hazamentem. Hónapokig nem beszéltem Bettyvel. Majd egy napon, amikor a parkban sétáltam, szemben találtam magam Balasheem jelenésével. Azt mondta, hívjam fel Bettyt. Speciális étrendi utasításokat adott, amelyeket közvetítenem kellett az asszonynak. Az utasítások 9 vitaminra és ásványi anyagra, a szükséges mennyiségekre és az egyensúlyból kibillent dolgokra vonatkoztak. Egyenesen a telefonhoz mentem, és ezt mondtam: – Betty, épp az imént láttam Balasheemet a parkban, és azt mondta, hívjam fel Önt. Elmondtam neki az étrendjavaslatot. Hosszú csend következett. Végül arra kért, ismételjem meg, amit mondtam. Éppen akkor hívtam, amikor felnyitott egy borítékot, amelyben egy teljes kivizsgálás laboreredményei voltak. Az általam mondottak pontosan megegyeztek a laborból kapott eredményekkel, egészen vészesen alacsony káliumszintje felismeréséig. Ez még a gyógyításnál is nagyobb szenzáció volt, és ennek hatására Betty elfogadta Balasheemet. Személyes angyalának nevezte, és befogadta hitrendszerébe. Legközelebb nyáron mentem tanítani San Diegóba. Hirtelen megláttam Balasheem alakját a szélvédőn át. Azt mondta, hívjam fel Bettyt. – Mondd meg neki, hogy nem az ő hibája, ami az imént történt. Izgatottan kerestem egy telefont és felhívtam Bettyt. Egy férfi vette fel a kagylót. Azt mondtam, Bettyvel szeretnék beszélni. Ezt felelte: – Sajnálom, most nem tud vele beszélni. – Kérem, muszáj vele beszélnem! – Lehetetlen! Kérem, hívja később! – Nem, most kell vele beszélnem. Kérem, mondja meg neki, hogy Donna keresi, és beszéltem Balasheemmel. Amikor a férfi elmondta Bettynek, hogy én keresem, az asszony odajött a telefonhoz. Beszélni kezdtem: – Betty, ne mondjon semmit – és elmondtam neki, hogyan jött Balasheem a szélvédő elé, és kérte, közöljem vele: „Nem az Ön hibája, ami az imént történt.” Betty felsikoltott és zokogni kezdett. Valaki megpróbálta elvenni tőle a telefont, de ő tiltakozott. Majd úgy tűnt, egy kicsit megnyugodott. Megkérdezte, mondott-e még valamit. Azt feleltem: – Még nem, de úton vagyok San Diego felé. Betty, mi történt? – A fiam épp az imént ölte meg magát. Amikor San Diegóba értem, egyenesen Bettyhez mentem. Éppen aludt. A férje elmondta, hogy mielőtt hívtam, szívritmuszavara volt, de most már nyugodtabb. Beszélt az őket ért csapásról és a bűntudatukról. Betty szeretete a fia iránt határtalan és gyötrően bonyolult volt, de férje gyászát nehezítette, hogy az ő viszonya a fiával az utóbbi időben elhidegült. Betty kettőjük között állt, és arra kényszerítette magát, hogy felvegye a „keménykezű szeretet” hozzáállását, amely ellenkezett anyai ösztöneivel. Hallottam, hogy Betty felkelt, és bementem megnézni őt. A szoba annyi szeretettel és gyengédséggel volt tele, hogy rögtön tudtam, Balasheem is itt van. Rendkívüli részvét és a helyzet súlyossága iránti tisztelet sugárzott belőle. Úgy éreztem, valami szokatlanul meghitt dolog részese vagyok. Ezt mondtam: – Betty, itt van Balasheem. Jelentős információk derültek ki. A fiú teste olyan rossz állapotban volt az évek óta tartó kábítószerezéstől, hogy néhány éven belül valószínűleg meghalt volna májbetegségben. Testének kémiai sajátosságai nem engedték meg, hogy drogokkal játszadozzon. De azzal, hogy most lépett ki az életéből, úgy érezte, megakadályozza, hogy baj érje szeretteit. Felismerte ugyanis, hogy nem tudja megállni, hogy borzalmas dolgokat tegyen a drog megszerzéséért. Az öngyilkosságot választotta, mint kevésbé rettenetes lehetőséget. Ez letaglózott. Nem fogadom el az öngyilkosságot. Annyira ellentétes az ösztöneimmel, hogy nehezen tudtam kibékülni Balasheem szavaival. A következő három napban találkoztam Bettyvel, és Balasheem minden alkalommal megjelent. Elmagyarázta, hogy az öngyilkosságot megelőző év során a jelenései megállíthatatlanok voltak. Ezért intézte úgy, hogy először Donna megérintse a vállát, hogy tudassa a jelenlétét Bettyvel. Az asszony testének meggyógyítása jelentette a kapcsolatteremtés és a bizalom kialakításának eszközét, majd kibontakozott az elmesélt történet. Balasheem számára nyilvánvalóvá vált, hogy Betty szíve nem volna képes túlélni fia öngyilkosságát, ezért olyan körülményeket teremtett, amelyek minimalizálták az elkerülhetetlen öngyilkosság romboló következményeit. A harmadik kezelés közben Bettynek elállt a lélegzete: – Látom őt! LÁTLAK! Beszélni kezdett Balasheemmel, és hallotta őt, így többé nem volt szükség közvetítőre. De Betty valójában a fia hangját akarta hallani. A szívét annyira terhelte a fia hiánya, hogy nem tudta megszüntetni a fájdalmat. Hat hónapon keresztül minden nap kiment a fiú sírjához, és friss virágot vitt neki. Egy napon, miután beszélt hozzá és lerakta a virágokat, megfordult, hogy hazamenjen, és ekkor a fia hangját hallotta olyan tisztán, mintha a háta mögött állna. Ezt mondta: „Jajj, Mami, vidd haza a virágokat, és gyönyörködj bennük!” A gyász rettenetes gyötrelme megszűnt. Forrás: Donna Eden és David Feinstein: Energiagyógyászat Édesvíz Kiadó