A boldogságot gyakran úgy kezeljük, mint egyéni célt – pedig annál sokkal több. Egy kiegyensúlyozott, boldog ember pozitív hatással van a családjára, munkahelyére, sőt, a társadalom egészére is. A boldogság keresése nem önzés, hanem felelős döntés, amely jobbá teszi a világot.
Azt hihetjük, hogy a boldogság egyéni kérdés – valami, ami csak ránk tartozik, amit csak magunknak kell keresnünk és megélnünk. Pedig a valóság ennél sokkal mélyebb. Egy kiegyensúlyozott, örömteli ember igenis hatással van a környezetére: a családjára, a munkahelyi közösségére, a lakóközösségére, tehát a társadalom egészére, sőt – hosszú távon – a nemzet lelkiállapotára is.
A boldog ember jobbá teszi a világot
Amikor valaki rendben van önmagával, az nemcsak azt jelenti, hogy jól érzi magát a bőrében. Azt is, hogy nem terheli rá másokra a saját feldolgozatlan fájdalmát, nem rombol kritikával, nem vetít ki félelmet, cinizmust vagy irigységet. Ehelyett jelen van, figyel, értőn kapcsolódik – és így biztonságosabbá, élhetőbbé teszi a világot mások számára is. A boldog ember türelmesebb, kreatívabb, nyitottabb és együttérzőbb. Olyan légkört teremt maga körül, amelyben mások is mintát vesznek, fejlődhetnek. A felelős ember nemcsak a saját életét akarja jobbá tenni, hanem a világot is, amelyben él, s azt is tudja, hogy ez belülről indul.
Gyógyító energia
A boldogság keresése tehát nem csupán jog, hanem felelősség is, nem egyéni kiváltság, hanem tudatos, érett döntés. Olyan út, amelyhez alázat, kitartás, és néha lemondás is kell – időt, energiát, tanulást és önreflexiót igényel.
De ez megéri az áldozatot, mert az megtérül, hiszen nemcsak bennünket emel, hanem a körülöttünk élőket is.
A „keresd a boldogságod” mondat sokszor félreérthető. Sokan úgy gondolják, hogy a boldogság hajszolása feljogosítja őket arra, hogy bármit megtegyenek, akár mások rovására is: elhanyagolják a kötelességeiket, elmeneküljenek a nehézségek elől, vagy akár fájdalmat okozzanak másoknak csak azért, mert „nekik valami jár”. Ez az önzés.
Pedig az igazi boldogság nem önző. Nem mások kárára születik, hanem mások javára. Nem rombol, hanem épít. Az emberi lélek állapota nem zárt rendszer. A hangulatunk, érzelmeink, belső világunk finoman – vagy épp erőteljesen – átsugárzik kapcsolatainkra, a beszédmódunkra, a döntéseinkre. Amikor valaki „jól van”, vagyis belül kiegyensúlyozott, harmonikus, nyugodt és derűs, azt a környezete is érzi – és többnyire reagál is rá. A jól-lét ragadós.
Egy kiegyensúlyozott szülő biztonságosabb, elfogadóbb közeget teremt a gyermeke számára. Egy boldog munkatárs építő energiákat hoz be a közösségbe, segíti az együttműködést, inspirál. Egy belső békében élő ember türelemmel és empátiával fordul mások felé, ami oldja a feszültséget, gyógyítja a sérüléseket, sőt: példát mutat.
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
