Ebben a cikkben azokat az egyszerű, gyakorlati pontokat gyűjtötte össze szakértőnk, Bolla Hajnal, ahol naponta vissza lehet venni az irányítást az egészség és az életmód felett. Mert nem az a kérdés, hogy meddig élünk, hanem az, hogy hogyan.
A legtöbb ember egészsége nem hirtelen omlik össze. Nem egyik napról a másikra lesz beteg. A leépülés lassú, észrevétlen, helytelen hétköznapi döntésekből áll össze a lesújtó eredmény. Apró engedményekből. A legtöbb leépülés csendben kezdődik, nem egy nagy döntéssel, nem egy drámai eseménnyel, hanem apró, ismétlődő helytelen szokásokkal. Egyre több ülés. Egyre kevesebb alvás. Egyre több feldolgozott étel. Egyre kevesebb emberi kapcsolat. Egyre több aggodalom.
És közben nem történik semmi látványos. Az élet megy, az ember működik – dolgozik, elintézi a dolgait – csak közben lassan elveszíti a formáját, az erejét, a rugalmasságát, a tiszta gondolkodását, az örömre való képességét.
Nem azért, mert „megöregedett”, hanem mert a rendszere felborult. Az egészség nem egyszeri teljesítmény, nem egy diéta, nem egy edzésprogram. Az egészség nem szerencse kérdése. Nem kiváltság, hanem rendszer, okos működés, állandó ritmus!
Ismerősök ezek a mondatok?
„Most nincs időm felállni.”
„Majd alszom hétvégén.”
„Bekapok valami gyorsat, most nincs időm rendesen enni.” „Majd máskor hívom fel, most nincs kedvem beszélgetni.” „Mindig van min idegeskedem.”
A test azonban nem felejt!
Mozgásban egész nap
Az emberi test mozgásra lett tervezve. A vérkeringés, a nyirokrendszer, az izmok, az ízületek – mind mozgásban működnek jól. Amikor órákon át ülünk, a keringés lelassul, a nyirok pang, az izmok „kikapcsolnak”. Sokan azt gondolják, hogy egy reggeli torna elegendő. Nem az.
A szervezet nem úgy működik, hogy délelőtt „feltöltjük”, majd egész nap feléljük. A mozgásnak rendszeresnek kell lennie, elosztva a nap során. A legegyszerűbb megoldás nem egy edzőtermi bérlet, hanem a ritmus.
Ülő munkavégzés mellett is óránként fel kell állni. Meg kell megmozgatni a lábakat. Minden nap legyen egy kiadós gyaloglás, séta. A test nem luxust kér. Csak használatot. A mozgás nem sportteljesítmény, hanem keringésfenntartás.
Alvás = karbantartás
Az éjszaka a szervezet regenerációs ideje. Az agy ilyenkor tisztít, rendez, javít. A hormonrendszer ekkor áll helyre. Az immunrendszer ilyenkor dolgozik a leghatékonyabban. Az 5–6 órás alvás hosszú távon nem hősiesség, hanem hiány. A kialvatlanság nem mindig látványos. Először csak ingerlékenység, majd memóriazavar, koncentrációs probléma, vérnyomás-emelkedés, anyagcserezavar.
Az alvás nem attól lesz jó, hogy „elfáradtunk”, hanem attól, hogy rendszerünk van:
– képernyőmentes este, – fix lefekvési idő, sötét, – hűvös hálószoba.
Az alvás minősége az egyik legerősebb hosszú távú egészségvédő tényező.
A zsír nem ellenség = a túlterhelt inzulin az
Ahogy idősödünk, az anyagcsere változik. Ami 30 évesen működött, 60 felett már nem úgy.
A túlzott finomított szénhidrát- és cukorfogyasztás folyamatos inzulinterhelést okoz. Ez hosszú távon gyulladáshoz, inzulinrezisztenciához, 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet.
A megoldás a szélsőségektől való tartózkodás.
Egyszerű szerkezet:
– Fehérje minden főétkezésnél.
– Zöldség rendszeresen.
– Minőségi zsírok használata mértékkel.
– Feldolgozott élelmiszerek, cukrok, szénhidrátok csökkentése.
Nem diétázni kell, hanem a táplálék bevitelét, mennyiségét és minőségét kell stabilizálni, mert a táplálkozás célja nem a kalóriaszámolás, hanem a hormonális egyensúly fenntartása.
Az ember társas lény – biológiailag is
A magány ugyan érzelmi állapot, de nem csak! Fiziológiai következménye van annak, ha tartósan izoláltan élünk, mert ez az állapot stressz-reakciót tart fenn, a szervezet veszélyhelyzetben érzi magát. Ennek az a következménye, hogy megemelkedik a kortizol szintje, ami miatt fokozódik a gyulladások kialakulásának lehetősége és ezzel egyidőben gyengül az immunrendszer is.
Nem az emberek tömegével megvalósuló kapcsolat számít, hanem a kapcsolat maga.
– Egy rendszeres beszélgetés.
– Egy közösség.
– Egy klub.
– A családi kapcsolatok fenntartása.
Az idegrendszerünk más emberek jelenlétében nyugszik meg. Ez nem filozófia. Ez biológia.
A kapcsolat nem érzelmi luxus, hanem védőfaktor.
A szorongás a legcsendesebb romboló
Vannak emberek, akik állandó készenléti állapotban élnek. Mindig várják a bajt, mindig a legrosszabbal számolnak.
A test ezt nem különbözteti meg attól, mintha valódi veszélyben lenne. Megemelkedik a vérnyomás, romlik az alvás, fokozódik a gyulladások kialakulása – azaz hol itt, hol ott fáj.
A megoldás nem az, hogy „ne aggódj”, hanem az idegrendszer tudatos szabályozása.
Ennek módjai:
– Napi séta.
– Lassú légzés tudatos kivitelezése.
– Hírfogyasztás korlátozása.
– A befolyásolható és nem befolyásolható dolgok szétválasztása.
Jegyezzük meg: a nyugalom nem passzivitás, hanem energiatakarékosság.
Az életet nem túlélni kell, hanem helyesen kell működni
Az egészség nem egyetlen döntésen múlik, hanem ismétlésen.
Mozgás.
Alvás.
Stabil étkezés. Emberi kapcsolatok.
Idegrendszeri egyensúly.
Ezek nem extrák. Ezek az alapok. Az életkor nagyban függ attól, hogy nap mint nap hogyan működünk. A test mindig reagál arra, amit rendszeresen csinálunk.
Ha rendszer van – regenerálni is tud, azaz hosszabbítani. Ha nincs, lassan leépül.
Az idő megy – s a kérdés nem az, hogy megáll-e, hanem az, hogy közben mi történik velünk.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
