A Hellinger-féle családfelállítás

Sorsunk összefonódik kibővített családunk tagjainak sorsával, problémáink gyakran szüleink, nagyszüleink nehéz sorsának továbbéléséből ered. Ezek tudat alatt mghatározzák, hogyan viselkedünk, hogyan reagálunk a minket érő hatásokra – évtizedeken át. Mintha lenne egy olyan közös családi lélek (morfogenetikus vagy szellemi energiamező), amelyben minden benne foglaltatik, ami a családban történt, függetlenül attól, tudunk-e a létezéséről, vagy sem. A családfelállítás ennek a mezőnek a „megkérdezése”. A gyógyulás azzal kezdődik, ha a múltat tisztelettel elfogadjuk, meghajlunk őseink sorsa előtt, és nyitottá válunk a jövő felé.

Bert Hellinger

A közös családi lelket összefogó szellemi energiamező, és az ehhez kapcsolódó terápia felfedezője, kifejlesztője Bert Hellinger 1925. december 16-án született Leimenben, Délnyugat – Németországban. Kölnben nőtt fel. Születési keresztneve Anton Johann volt, a Bert keresztnevet később maga vette fel. Filozófiát, teológiát és pedagógiát tanult, majd 1952-ben szerzetes lett, és 16 éven át egy katolikus misszionárius rend tagjaként Dél-Afrikában dolgozott a zuluknál. Ezekben az években gyakorolt rá meghatározó élményt a természeti törvényekhez még közel állók íratlan ősi törvényeinek a hatásai. 1971-ben kilépett az egyházközösségből és megnősült, gyermekük nem született. Pszichoanalitikus lett. A csoportdinamika, a primérterápia, a tranzakció-analízis és különböző hipnoterápiás eljárások megfigyelése közben, az 1980-as években alakította ki a saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismert családfelállítást. A gyakorlat sokat változott az elmúlt 20 év alatt, az aktív terapeuta az általa végzett családfelállítások tapasztalatai szerint most is folyamatosan változtatja. Jelenleg második feleségével, Maria-Sophie Hellinger-Erdödyvel él Bajorországban.

A módszer lényege

A családfelállítás módszerének lényege, hogy az egyén által magában hordozott rendszert a rendszer szereplőinek térbeli elhelyezkedésével jelenítjük meg. Alkalmazásával egy adott család tagjainak szellemi mezejére nyerhetünk rátekintést a képviselők testi érzetei, észlelései, mozdulatai alapján. Ez lehetővé teszi az elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák rendezését azzal, hogy az egyén – a felállítást vezető segítségével – rálát a családjához tartozók életének egy-egy fontos történésére, tehát felismeri a valóságot. A képviselők helyzetének megváltoztatása, bizonyos mozdulatbeli és szóbeli rituálék megtétele feltárja a fejlődés lehetőségeit is. Az egyén életében a változás lehetősége kezdődik azzal, hogy a feltárult múltat elfogadja. Ezáltal nyitottá válik a jövő felé, képes lesz maga alakítani az életét.

A család szellemi mezeje

A család szellemi mezejét az egyénhez tartozók, a vér szerinti családtagok, és a más kötődések miatt odatartozók alkotják. Ez a szellemi mező állandóan jelen van az egyén életében, és a mező törvényei irányítják az egyén életét. A Bert Hellinger által szellemi mezőnek nevezett jelenséget közel azonos időben Rupert Sheldrake, biológus morfogenetikus mezőnek írta le. Ebben a mezőben időtlenül működnek a kapcsolatok. A mező saját rendje szerint működik, és amennyiben rendetlenséget észlel, kényszerítő erővel törekszik a rend helyreállítására, a kiegyenlítésre. A családi szellemi mezőhöz elsősorban az alábbiak tartoznak: – az egyén, – a megszületett és meg nem született testvérei, ikertestvérei, (mindenki, akivel az egyén legalább egyik szülője közös, az testvér, a családi energiamező nem tesz különbséget „édes”- és féltestvér között) – a szülei, a szülők testvérei, – a szülők korábbi intim kapcsolatai (a korábbi intim kapcsolatok a kilépéssel – szakítás, halál – teszik lehetővé az egyén megszületését, ezek a személyek „helycsináló”-ként tartoznak a klánhoz) – a nagyszülők, a nagyszülők testvérei, a nagyszülők korábbi szerelmi kapcsolatai, Ugyanakkor szintén kötődés alakul ki a mély traumát okozó történések során keletkezett kapcsolatokkal. A klánhoz tartoznak ezek a személyek is, például: – háborúban a bajtárs, ha tragédia éri, és az egyén, vagy családtagja ennek köszönheti az életét, – a balesetekben a túlélő egyénhez kötődnek a sérültek vagy áldozatul esők, – az erőszakos cselekmények elkövetői és elszenvedői. Létezik a származási rendszer mellett egy úgynevezett „jelenlegi rendszer”, melyet az egyén partnerei és a velük nemzett gyermekek alkotnak.

A rend

A családunk szellemi mezejének rendjét úgy érzékeljük, mint az egyensúlyunk meglétét vagy hiányát. Az érzékszervünk ehhez Hellinger szerint a lelkiismeretünk, ami állandóan irányítja és visszajelzi mozgásunkat, őrködik a kapcsolatok felett, az odatartozás, a rend vagy rangsor megléte és az adás-kapás egyensúlya érdekében. Bert Hellinger megfigyelései szerint három alapvető törvény uralkodik a mezőben. Az első: Az odatartozás joga A második: A hely törvénye A harmadik: Az adok-kapok egyensúlya

Az odatartozás joga

Eszerint mindenkinek, aki a család szellemi mezejéhez tartozik, egyenlő a joga ehhez az odatartozáshoz. Senkit, aki a szellemi mezőhöz tartozik, nem lehet abból „büntetlenül” kizárni. Ha a mező tagjai valakit kitagadnak, annak következménye van.

A hely törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy aki előbb érkezett a mezőbe, a rendszerbe, annak elsőbbsége van mindazokkal szemben, akik később érkeztek. A helyek sorrendje ugyanakkor egy rangsort is jelent. Ez vonatkozik a legalapvetőbb elsőbbségre, ami a szülőknek a gyermeküket megelőzően van, valamint vonatkozik a testvérek születési sorrendjére, és a párkapcsolatok egymásutániságára is. Ha valaki akarva, vagy akár tudatlanul beáll az őt meg nem illető helyre, megsérti ezt a törvényt. Ehhez a törvényhez tartozik az adás és az elfogadás rendje. Aki előbb érkezett, az a Nagy, függetlenül attól, hogy később hogyan alakult a sorsa, a később érkező pedig a Kicsi. A Nagy ad, és a Kicsi elfogad. A Nagy korábban a nála Nagyobbtól kapott, és a Kicsi majd tovább ad a nála Kisebbnek. Az adás és az elfogadás egy felülről lefelé áramlás, amely az első embertől hozzánk hozta az életet a szüleinken, az ő szüleiken, és az ő szüleiken keresztül. Ez az áramlás megfigyelhető a testvérek sorában is. A Nagyobb ad a Kisebbnek. A párkapcsolatokban a korábban érkezett a kapcsolatból való kilépésével ad, „helyet csinál” a következőnek.

Az adok-kapok egyensúlya

Ez a szabályszerűség az egyenrangú kapcsolatokra: a párkapcsolatra, a munkatársi és baráti kapcsolatokra érvényes. Ha valaki kap, az adós lesz. Neki is adnia kell ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon. Jó esetben egy kicsit többet, így a partnere lesz azzal a kis különbséggel adós, és késztetése lesz ismét adni. Az így alakuló kapcsolat kiegyensúlyozott. Ugyanez vonatkozik a megbántás kölcsönösségére. „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” A megbántás visszaadása is nagyon fontos – a jó kapcsolat fenntartása érdekében lehetőleg egy kicsit kisebb mértékben. Az adok-kapok egyensúlyának elbillenése a kapcsolat felbomlását eredményezi, általában az adós nem tudja elviselni a kiegyenlítetlenség miatt rá nehezedő súlyt.

Elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák, a kiegyenlítődés törvénye

A család szellemi mezejének is van lelkiismerete, amely hasonlóan az egyén lelkiismeretéhez, érzékeli a rendetlenséget, és tudattalanul működik az egyensúly fenntartása vagy visszaállítása érdekében. Ha a családi rendszerbe tartozók közül valakivel életbevágóan rossz történik (kitagadják, nem kapja meg a helyét) akkor a rendszerben egy következő generációban született személy, a kiegyenlítés érdekében a nehéz sorsú családtag érzéseit, viselkedését, betegségét, sorsát fogja követni. A saját családi rendszerünket elképzelhetjük egy nagy, részekből álló, függőleges képnek, amelyben legfelül a Legnagyobb, az élet forrása van, alatta állnak az utána következő Nagyok, érkezési sorrendben és a hozzájuk tartozók. Legalul vagyunk mi, akik az életünket a nálunk nagyobbakon keresztül kaptuk. Ennek az életnek a kiteljesedéséhez, az életenergia kellő áramlásához szükséges, hogy az energiát minden hozzánk tartozótól megkapjuk. Legyen a kép teljes, minden egyes darabja legyen meg, és legyen a helyén.

Az elakadások gyakorlati okai

A mező alaptörvényei a következőkben felhozott esetekkel sérülhetnek például: – A családban egy halva született gyermeknek nevet sem adnak, és többet nem beszélnek róla, mintha a szülés meg sem történt volna – ekkor a halva született odatartozásának joga sérül, és ha később testvére is születik, aki úgy tudja magáról, hogy ő az elsőszülött, akkor a sorrendiség is. – Hasonló a helyzet, ha a testvérek sorában van egy másik kapcsolatból született gyermek is, akiről a testvérek nem tudnak, így sem az odatartozása, sem a helye nincs tiszteletben tartva. – Előfordul a tudott eseteknél jóval nagyobb számban, hogy a magzati fejlődés ikerterhességnek indul. Az egyik magzat elhal, a másik élve születik. Az elhalt magzatról sem az anya, sem az élve született gyermek nem tud. Csak az élve született lelke hiányolja, pedig az a magzat is a családhoz tartozik. – Egy nő azt mondja az udvarlójának, hogy Te vagy az első, holott korábban volt párkapcsolata – ebben az esetben is mindkét törvény sérül. – Ha az egyik szülő egyedül neveli a gyermekét, és egyenrangúként kezeli, gyakran válik a gyermek az őt nevelő szülő partnerévé. Itt megsérül a hely törvénye. – Amikor a gyermek szeretettel teli lelke egy nehéz sorsú családtagnak azt mondja, hogy a segítségedre sietek, akkor fölé helyezkedik, akár több generációval nagyobbnak képzeli magát. Így nem tudja a saját életét élni. Sérül a hely törvénye. A felsorolást sokáig lehet folytatni, a variációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen. Mindenki esete egyedi, így minden családfelállítás, és az oldódás is az. Forrás: http://anyulurege.hu http://hellingerakademia.hu