A szerelem színei

Kedvelem, szeretem, szerelmes vagyok belé, imádom, megőrülök érte… Bár azonos szavak, azért nem szükségszerűen azonos érzést fejeznek ki. A hetvenes években Z. Robin, amerikai szociológus, a „szerelem”-nek mondott érzés összetevőit a szerelmesek által használt kifejezéseket tartalmazó skálák alkalmazásával igyekezett vizsgálni. Megállapította, amit a legtöbb ember úgy is tud: a szerelem sokkal többet jelent, mint amikor csak szeretünk vagy kedvelünk valakit.

Aki szerelemes, nemcsak érzelmileg kötődik a párjához, nemcsak szereti, hanem idealizálja is, vágyódik utána, gondját akarja viselni, és azt szeretné, hogy akit szeret, egyedül csak az övé legyen.

A világon élő összes ember közül R. Sternberg az Yale Egyetem professzora az érzelmek kutatása közben megállapította: azzal vagyunk együtt a legszívesebben, akit szeretünk, gondolataink állandóan körülötte forognak, ha meglátjuk, kellemes izgalmat érzünk, az élet már unalmasnak, érdektelennek tűnik nélküle, és úgy érezzük, mintha el lennénk varázsolva.

Ezek a kutatók úgy találták, hogy a férfiak sokkal romantikusabbak, mint a nők: gyakrabban és gyorsabban lesznek szerelmesek, a nők óvatosabbak: hosszabb időre van szükségük és hamarabb képesek a szakításra. De ha egyszer a nő szerelemes lesz, sokkal boldogabbnak érzi magát, mint a férfi, nyíltabban mutatja ki érzéseit – és sokkal több hibát követ el mindennapos teendői végzése közben.
A házasság megváltoztatja a helyzetet: a kapcsolat romantikus jellegét a nők igyekszenek megőrizni.

A szerelem sokfélesége

J. Lee torontói szociológus történelmi személyiségek naplóját és levelezését elemezve a szerelem különböző megnyilvánulásait színekbe foglalta, és a színkör mintájára ábrázolta. Ahogyan a vörösből, a kékből és a sárgából végtelen sok szín állítható elő, a szerelem három alapvető megnyilvánulási formája is sokféleképpen kombinálódhat: a romantikus, a baráti-pajtási jellegű és az általa „játékos”-nak mondott érzések keveredése rengeteg változatot eredményez.

J. Lee a lehetőségeket a színkörnek megfelelően ábrázolta. Szerinte a szerelem három alappillére
– az erosz (a görög mitológiában a szerelem istene), a romantikus-érzéki vágyódás, melyet elsősorban a szépség vált ki, és amelyre az első pillantásra kigyúló vonzalom a jellemző –
– a ludus (latinul szórakoztató játék), a birtoklási vágy nélküli, könnyed felületes kapcsolat, – és
– a storge (görög: gyengédség, vonzódás), a lázas pillanatok, amikor az értelem háttérbe szorul, és lassan kifejlődik a békés, nyugodt, baráti-pajtási, mégis varázslatos érzés.

A szerelem e három megjelenési formájából – mint a színkör elsődleges színeiből – vezethetők le a kevert, másodlagos érzések:
– a mánia (görög: őrültség, dühöngés) az eros és a ludus kombinációja, melyre a szeretett lény iránti csillapíthatatlan, fájdalmas vágyódás a jellemző, a féltékenység, depresszió, kényszerképzetek által szinte elviselhetetlenné váló érzés
– a pragma (görög: célszerűen tevékenykedni) a ludus és a storge közötti állapot. Akire a “pragma” a jellemző, az gyakorlatiasan, a célt szeme előtt tartva igyekszik kisebb-nagyobb igényei, szükségletei kielégítésére, – végül
– az agape (ajándékozó, isteni szeretet), az eros és storge között elhelyezett érzés, melyet az önfeláldozás, a szeretett partner boldogságáért hozott áldozatok vállalása jellemez.

A vizsgálatok azt mutatták, hogy a szerelemesek többségének érzelmei az „eros” csoportba sorolhatók, és az is kiderült, hogy azok a kapcsolatok tartósak, ahol a szerelmesek érzése azonos jellegű. Az ellentétek ritkán vonzzák egymást, az életben épp ellenkezőleg: a tartósan egymás mellett maradó párok megjelenése és gondolkodása gyakran meglepően hasonló. Azok illenek össze, akiknek iskolázottsága, intelligenciája, egészségi állapota nagyjából azonos. Ha ezek a feltételek megvannak, a domináló férfi és az alkalmazkodó, gyenge nő kapcsolata tartós lehet, viszont a túlságosan kemény férfiak mellett kevés nő képes sokáig megmaradni.

A szerelem kémiája

Nagy kérdés marad azonban, hogy ugyanannak az érzésnek, a szerelemnek miért különbözhetnek olyan nagy mértékben a megnyilvánulásai? A lelki alkat, a korábbi tapasztalatok, csalódások és sikerek szerepe nyilvánvaló. Úgy látszik azonban, hogy még ezek kialakulásában is szerepe van bizonyos kémiai anyagnak, a szervezet által termelt drognak, annak a sok száz vegyületnek, amely az idegrendszer működését, a képzettársítások kialakítását teszi lehetővé. Ilyen vegyület a dopamin és a noradrenalin, mely az érzelmeket meghatározó agyi területen – a limbikus rendszerben – is hatást fejt ki.

Az utóbbi időben egyre többet beszélnek az amerikai kutatók a feniletilamin nevű vegyületről, amely – mint a mesék varázsitala – a szerelem érzését képes kiváltani, az endomorfin, a szervezetben képződő morfin-szerű vegyület pedig kellemes bódulatot idéz elő.

Ezeknek az anyagoknak a képződése azonban az első hetek-hónapok után fokozatosan csökken, a szerelmesek a felhők közül a földre kerülnek és a szerelem, a szexualitás varázslata szerencsés esetben a hétköznapok meghitt, békés, tartós együttlétére szelídül – vagy viták, csalódások, összeütközések robbantják szét a kapcsolatot.

Attól azonban – sajnos – nagyon messze vagyunk, hogy egy-két feniletilamin vagy hasonló injekcióval helyre lehessen hozni az elromlott házasságokat. Bármilyen csoportba tartozzanak is a szerelmesek, a tartós együttélés mindkét fél igyekezete, türelme, engedékenysége, jó szándéka nélkül a jövőben is elképzelhetetlen marad.

A szerelem színei

John Lee, kanadai szociológus a színkör mintájára ábrázolta a szerelem hatfajta változatát. Ezek az alapszíneknek és a másodlagos, keverékszíneknek felelnek meg és azt szemléltetik, hogy kombinálódásuk eredménye olyan sokféleség lehet, mint amilyen sokféle színtónus létezik.

(narancsszín) Mania – Kényszeres szerelem

(piros) Eros – Romantikus szerelem

(sárga) Ludus – Játékos szerelem

(ibolyaszín) Agape – Önfeláldozó szerelem

(zöld) Pragma – A célok által meghatározott szerelem

(kék) Storge – Pajtási szerelem

Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és friss infókért!