Európai szemmel a nőiség kiemelésére szolgál „csupán”, idegen szépnek látjuk az ősi és kultikus testfestést. Leginkább divat nálunk, popsztárok, szépségideálok, modellek és vagány fiatalok rajonganak és megőrülnek érte. De gyökereit, valódi jelentését nem
Mindez nem más, mint a mendhi, az ősidőkre visszavezethető kultikus díszítőfestés, az a díszítőművészet, mely évezredeken át csak a keleti kultúrákban volt jelen. Mára azonban a nyugati társadalmak magamutogató fiataljai körében hihetetlen népszerűségnek örvendő, a kezeket és lábakat díszítő, vallási, szociális és kulturális design, mely világhódító útra indult.
Életesemények
A hagyomány, a szertartás és a művészet eme összefonódása háromezer éves múltra tekint vissza. Az indiai nők életük két legjelentősebb állomásán díszítették kezeiket és lábukat. Először az esküvő alkalmával, majd az első születendő gyermek tiszteletére. E szerencsehozó dísz viselése később átterjedt a közelkeletre, majd a vallási, kulturális és társadalmi határokat félresöpörve egyesítette a muszlim, hindu és keresztény asszonyokat.
Szimbólumok
Mintái jelentőségteljes szimbólumok hordozói, mint például a lótuszvirág, mely a tisztaságot, a páva, mely a szenvedélyt, a kókuszdió, ami pedig a termékenységet jelenti, és egyben ezeket az értékeket erősíti is viselőjében. A csodakezű mendhi festők mindegyikének saját stílusa van, épp ezért tudott ez a díszítőművészet is oly sokrétűvé válni. Ma az önfejű és szabadelvű nyugaton sikere abban rejlik, hogy a kultikus mintákat ügyesen modernizálják, s leginkább napocskát, csillagokat és virágokat festenek a mesteri kezek.
Narancsszínű Henna
A henna, mely festékként szolgál a díszítéshez bronzosan fénylő narancsszínű anyag, ám ha gyógynövényekkel és különféle olajokkal keverik, sötétebb, esetenként fekete színárnyalatot is kaphat. Attól mindenesetre nem kell megijedni, ha egy-egy minta, vagy esetleg szín nem tetszik, hiszen a henna három hét elteltével lekopik viselője bőréről. Legismertebb a kéz és a láb díszítése, ugyanakkor különleges a köldök, a kar, a boka és nem utolsó sorban a gerincen végigfutó ornamentikus mendhi is. Ma már nálunk is művelik, méghozzá mívesen. Valószínűleg hamarosan nagy népszerűségnek örvend majd, hiszen nem agresszív és örök, mint a tetoválás, mégis egyedi, hiszen ugyanazt a mintát kétszer megfesteni nem lehet. A kérdés csak annyi: elég-e a szép, és nem hiányzik-e a kultúra, a tartalom?
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
