Miért menekülünk rémálmainkban? Vajon törvényszerű, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy álmodunk? Hogyan tudjuk irányítani a történéseket?
A titkos tudás
A fenti idézet Namkhai Norbutól, egy Olaszországban élő tibeti mestertől származik, aki fiatalon menekült el Tibetből a kialakult politikai helyzet miatt. Hazájában rekedt szeretteivel az álomjóga segítségével tartja a kapcsolatot. Tibetben az álmok világát ugyanis nem tartják kevésbé valósnak, mint a nyugatiak a materiális világot. Az álmok misztikus valóságáról több évezredes tudás terjedt szájról-szájra, mesterről tanítványra, amikor Tibetben úgy „döntöttek”, hogy a nyugati világnak szüksége van erre a tudásra. Így jelenhetett meg a módszer nyomtatott formában is a könyvesboltok palettáján. Namkhai Norbu Álomjóga című könyve magyarul is kapható. A könyvben leírt tapasztalatok azonban nem ránták le a leplet a gyakorlatok „rejtélyességéről” - a titkos tanítás így továbbra is ugyanolyan titkos maradt-, hiszen a tan nem megértés, hanem hanem megtapasztalás által terjed. A legkitartóbbak számára is hosszú hetekbe telik, mire a gyakorlás eredményt hoz.
A pszichológia szerepe
Az álmok iránti érdeklődés nem a világi (a vallás témájában nem járatos) emberek sajátossága. A nyugati kultúrában egyedül a pszichológusnak van jogosultsága arra, hogy az álmokkal elmélyülten foglalkozzon, mivel a társadalom azt sugallja, hogy az álom nem lényeges része az életnek, és eltereli a figyelmünket a valóban fontos dolgokról. A pszichológusok ugyan felismerték, hogy az álmainkban szereplő szimbólumok olykor komoly jelentéstartalommal bírnak, sőt sok esetben megfejtették, mitől fél, mire vágyik, vagy mit szeretne az álmodó, de a páciens továbbra is csak passzív szereplő maradt álmában.
Mire jók az álmok?
Tarab Tulku buddhista tanító 1997-ben a Magyarországon tartott álomjóga tanfolyamán felhívta a hallgatóság figyelmét a következőre: Az álom olyan életterület, amelyben azért találkozunk ”testet öltött” félelmeinkkel és vágyainkkal, hogy ténylegesen foglalkozni kezdjünk velük. Hasznos tanácsokat kapunk tudatalattinktól arról, hogy melyek azok a felgyülemlett félelmek, amelyeket hajlamosak vagyunk elnyomni - ami éppen ezért gátként akadályozna bennünket életünk során. Amikor az elnyomás még csupán az álom szintjén történik, esélyes a gyógyulás. Adott a lehetőség, hogy álomban – biztonságos terepen – nézzünk szembe korlátainkkal, az önmagunk által teremtett szörnyeinkkel, és legyőzzük őket. Ha nem figyelünk az álmokra, egy idő után észrevesszük, hogy sorozatosan ugyanazzal a problémával szembesülünk, és nem értjük, hol hibázunk. Nem látunk rá önmagunkra és a mozgatórugóinkra, mert a félelem vagy valamiféle mentális képzet láthatatlanul uralja életünket.
Egy éber álom
Uralni a cselekmény fonalát
A fenti álomból is kitűnik: a módszer sajátossága abban rejlik, hogy az álmodó tudatában van, álmodik, így kezébe veszi az álom fonalának irányítását. Kedve szerint formálja álmát – képes repülni, emberekkel találkozni, utazni – élményeinek csak hite és képzelete szab határt. A pszichológusok „éber álomnak” nevezik a tudatosan megélt álmot. A gyakorlók előszeretettel használják különféle önképzésre - síelni tanulnak, vagy hangszeren tökéletesítik tudásukat. A tibetiek felhasználási skálája igen széles - képesek álomban felülemelkedni időn és téren, és ahogy a legelső álom is igazolja, az álomjóga gyakorlásával a jövőbe is bepillantást nyernek. A tibeti tanítók szerint valamennyien rendelkezünk az „éber álmodás” képességével. Nehézsége onnan ered, hogy műveléséhez le kell tennünk a magunkon hurcolt fölösleges feszültséget, amely akadályoz bennünket ahhoz hasonlóan, mint amikor futás előtt levetjük a mázsás csizmánkat és a télikabátot.
Esély egy teljesebb életre
Fontos lenne, hogy emlékezzünk az álmainkra. Sokan úgy gondolják, hogy nem álmodnak, de csupán arról van szó, nem akarnak emlékezni az álmaikra. Az álmok tanítanak minket, s feldolgozásuk közben közelebb kerülünk önmagunkhoz, saját – eddig öntudatlanul létező – új arcunkat ismerjük meg általa. A gyakorlatok által jobb lesz az önérzetünk, megszilárdul az önazonosságunk, amely mély bizonyosságot nyújt az élet dolgait illetően. Megvilágosodni nem fogunk, de lehet, hogy kapunk egy órát ajándékba…
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
