Árulás, vallomás és szex?

Láttam rajta, hogy fellélegzett, és bizonyára azt gondolta, hogy „jaj, de jó, akkor most lefekszünk, és minden megy majd tovább a maga útján”. Akkor jött az első pofon, amikor én erre nemet mondtam. Korán érő típus voltam, és hiába volt még a hátsómon a tojáshéj (a szüleim szerint legalábbis), már nagyon vágytam valakire. Az igazira. Voltak persze próbálkozások, de soha egyetlen olyan srác nem akadt az utamba, akivel hosszú távon jól éreztem volna magamat. Márciusban a cég nagy vállalati bulit, nőnapi ünnepséget rendezett. A kolléganőimmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy kicsit szórakozni – már amennyire egy ilyen vállalati rendezvényen lehet.

Majdnem elkerültük egymást

Savanyú, hangulattalan terembe csöppentünk, ahol kisebb-nagyobb klikkek alakultak ki, inkább olyan osztályfüggő csoportok. Már éppen azon voltunk, hogy hazamegyünk (még csak este nyolc körül lehetett), de Ibi, a kolléganőm lebeszélt. Azt mondta, megbeszélte a férjével, hogy idejön érte, és kért, hogy mindenképpen várjam meg vele.

Nem sokkal később meg is érkezett három férfi. Ibi férje, Zoli igazi macsó volt. Magas, fekete hajú, barna bőrű. Őt már ismertük, gyakran bejárt a feleségéhez. Kiderült, hogy elcsalt magával még két mentős kollégát: Dénest és Pödrőt. Amikor Dénes megjelent és megállt az ajtóban (arcán elképedt és fitymáló kifejezéssel, amiből csak a vak nem olvasta ki, hogy „mi ez a borzalmas hely, ahová kerültünk?”), tudtam, hogy nekem ez az ember kell.

„Kell nekem!”

Erre szokták mondani, hogy szerelem első látásra. Ő nem sokat foglalkozott velem, nem igazán voltam a zsánere. Persze akkor sem voltam csont sovány alkat, a magam hatvanöt kilójával és a nagy hátsómmal nem voltam éppen nőideál. Olvasd tovább a történetet >>>