Árulkodó testbeszéd

Már több kötetre rúg a szakirodalom, ami ezzel a témával foglalkozik. Mert bármilyen egyszerű is a rejtett testbeszéd felfedezése, annyira nem egyszerű az értelmezése, megfejtése. Már csak azért sem, mert éppen azok, akiknek van mit takargatniuk, szántszándékkal meg is próbálják álcázni érzéseiket, igyekeznek felerősíteni hiányzó erényeik látszatát. (Aligha akad olyan ember, aki szívesen mutatkozik olyannak, amilyen. Mindenki megpróbál jó, sőt jobb színben feltüntetni magát az átlagosnál.)

Diana hercegnő teste is beszédes volt

Egy angol viselkedéskutató már akkor kimondta, hogy Diana hercegnő és Károly elhidegült, amikor a világ felé még mosolygós arcukat mutatták. Bejelentésére felhördült a család, és persze a közvélemény is. Erre az addig halk szavú tudós feltárta a testbeszéd szókimondó tényeit, amelyeket a pár nyilvánosság előtt zajló életéről készült fényképek, film- és televízió-felvételek dokumentáltak és őriztek meg. Ezeket tanulmányozva a laikusnak is szemet szúrhatott volna, hogy már a házasság harmadik évében megszaporodtak Diana részéről az elbizonytalanodásra utaló jelek, gesztusok: mint például a férjéről való megfeledkezés, vagy hogy gyakran nyúlt a nyakékéhez, babrált a fülbevalóján. Négy év után pedig már valóságos összhangnélküliség lett úrrá kapcsolatukon. Már nem nyújtotta meg a lépteit, hogy egyszerre léphessen a férjével, gyakran ráncolt a homlokát, sohasem mosolygott. S főleg úgy szólt Károlyhoz, hogy közben nem fordította felé a tekintetét, összeszorította az ajkát. Ha pedig őt hallgatta, máshová nézett, új pózt vett fel a keze-karja, gyakran a háta mögött kulcsolta össze a kezét, és túl gyakran szökött könny a szemébe. Károly mozdulatai hasonló elhidegülésről árulkodtak. Egymás mellett ülve a könyökét kifordította a felesége felé. A legnagyobb adu azonban a az volt a viselkedés-tudós kezében, hogy Diana és Károly már nem lélegeznek együtt, egyszerre, holott ez a szerelmesek esetében hétköznapi gyakorlat.

A mozdulatok kódja összetett

Ha nem lélegzik veled együtt a szerelmesed, erős gyanúval élhetsz az érzelmei őszinteségét illetően! De még tovább menve: a mimika és a gesztus átragadása felerősíti a beleérző képességet. Ezért olvasnak biztonsággal és tévedhetetlenül egymás lelkében a szerelmesek, anélkül, hogy egy szó elhagyná az ajkukat. A testbeszéd kódjának megfejtését éppen az nehezíti meg, teszi szinte lehetetlenné a laikus számára, hogy itt minden jel két- sőt többértelmű. És itt jön a neheze. Az egyes jeleket össze kell vetni a többivel, a sorozatos állítások, tagadások útján hámozható csak ki az igazság. Ami ugyanis az egyik esetben a többiekkel összevetve igaz, a másik vonalkódozásban hamis. Népenként, földrészenként ugyanis jelentős eltérés tapasztalható a viselkedés, az elvárás, a gesztusok tekintetében is. A hüvelykujj például évezredek óta a hatalom és a tekintély jele, a római gladiátornak az életet vagy a halált jelentette a fölfelé vagy lefelé mutató hüvelyk. De jelezhet ez az ujj felsőbbrendűséget önkéntelenül is. Például, amikor zsebre tett kéz esetén kikandikál a zsebből. Károly herceg egyik kedvenc póza ez. Munkahelyen a főnök járkál ebben a pózban – beosztottak közül azonban senki nem merészelne így állni a főnöke előtt.

Gyakori mozdulatok

A „fölfelé pillantás” – kislányos szokás lehajtott fejjel felpillantani a felnőttekre. Diana hercegnő művészi szinten gyakorolta a leszegett áll, fölfelé pillantó szem, félrebillent fej gesztuskompozícióját. Ez a gyermeki gesztus milliók apai-anyai ösztönét mozgatta meg, vagyis az emberek együttérzését váltotta ki. Az oldalpillantás: többféle jelentést hordozhat: érdeklődést, bizonytalanságot, de ellenséges érzelmeket is, attól függően milyen más mozdulatok kísérik. A szemmozgás egyébként elárulja, mire koncentrál az agy. Ha oldalt, de picit fölfelé néz valaki, az valamilyen képet próbál felidézni, ha vízszintesen pillant oldalra, akkor hangélményre próbál visszaemlékezni. A jobbra lefelé pillantás érzésekre, a balra lefelé néző pedig gondolatokra koncentrál. A gallérhúzogatás hazugságra vall. Desmond Morris észlelte az elsők között, hogy a hazugságnak „melléktünetei” vannak. Az érzékeny arc- és nyakbőrön csiklandozó, viszkető érzéssel jár, a vérnyomás megemelkedik, kimelegszik,ezért nyúl automatikusan a gallérjához az, aki nem az igazat mondja. Az ujjak vagy a lábfej mozgásának frekvenciája arányos a türelmetlenség fokával. Minél szaporábban dobol valaki, annál türelmetlenebb. Az áll simogatása döntéshozatalra utal. Ha valakihez nehéz kéréssel, kérdéssel fordulunk, vagy bírálatára várunk, érdemes odafigyelni a mozdulataira. Ha az áll simogatása után összefonja a karját, keresztbe teszi a lábát, hátradől a széken, alighanem nemet mond (de legalább is tagadásra gondol). Ha viszont az állsimogatás után előredől, karját széttárja, jó eséllyel számíthatunk az igenre. Érintés: ha valakinek vagy valaminek nekidőlünk, azt jelezzük, hogy jogot formálunk az illető személyre vagy tárgyra. De lehet a megfélemlítés eszközei is, ha ez a személy vagy tárgy már valakié. De hasonló birtoklási mozdulat az is, amikor az asszony láthatatlan pihéket kezd szedegetni a párja zakójáról, így jelzi a többi nőnek: ez a férfi foglalt! A láb is sokat elárul rólunk. Aki vigyázállásban hallgatja szavainkat, azt aligha tudtuk felvillanyozni mondandónkkal. Ez ugyanis egy érzelmileg közömbös testhelyzet. A terpeszállás „ágyékmutogatás”, férfigesztus (szinte nincs olyan film, amiben a keményfiúk ne így állnának meg vetélytársukkal szemben!). A lábkeresztezés – és az összefont kar – társaságban a kívülállást, a távolságtartást jelzi.