Bocsáss meg!

A sértődés, a bosszú, a nem felejtés elevenen elemészti lelkünket. Ilyen szituációkban valójában egónk sérül és önbecsülésünk az, ami nem akarja ereszteni a fájdalmas emléket, noha újabb és újabb sérüléseket okoz a kellemetlen percek átélése.

Életem csalódása

– Sosem fogom elfelejteni 1999 őszét. – meséli Emese (31 éves vegyész). A szerelmemmel egy munkahelyen dolgoztunk egy belvárosi irodaházban. Bár csak néhány hónapja voltunk együtt, mindketten úgy éreztük, egy életre társra leltünk egymásban. Egy reggel a kolléganőimmel kávéztam a konyhában, amikor megláttam, amint Viktor autója a cég parkolójába kanyarodik. Elmosolyodtam és éreztem, ahogy kipirulok az izgalomtól, hogy végre találkozunk, hiszen Viktor egész hétvégén vidéken volt. Örömöm azonban pillanatok alatt ürömmé változott, amint végignéztem, hogy párom a kocsi túloldalára sétál és széles mosollyal a száján, szerelmes pillantásokkal, udvariasan kisegít a helyemről egy vastag bundába öltözött, elegáns nőt. A szívem majd' kiugrott a mellkasomból… Úristen! Ki ez?! Mi ez?! Mi történik? – ordítottam volna legszívesebben, de viselkednem kellett, így nagyokat nyelve a helyemre vánszorogtam. Később persze Viktor tagadta, hogy köze lenne a kolleginához, elmondása szerint a villamosmegállóban szedte fel, mivel épp a pirosban állt. Hinni akartam neki, ezért megbocsátottam, noha a lelkem mélyén éreztem, itt nagyobb a baj, mint gondoltam. Hetekkel később kiderült, kedvesem hónapok óta viszonyt folytatott a kolléganőjével, velem párhuzamban. Szakítottunk, de máig nem értem, miért volt velem ilyen jellemtelen, miért volt szüksége rám, ha már nem szeretett. De már nem haragszom. Úgy érzem, mindez azért történt, mert nem voltunk összevalók.  

Sorsfordító üzenet

Boldog házasságban éltünk a férjemmel, akivel még az egyetemi évek alatt ismerkedtünk össze. – kezd bele történetébe Lovass Vera (35 éves tanárnő). Már a gyerekeket tervezgettük, és telket vásároltunk Vácon, hogy ha a kicsit nagyobbak lesznek, majd ott építkezünk. Egy délután furcsa e-mailt kaptam a munkahelyemen.

Mindössze egy utcanév szerepelt rajta és a férjem neve. Először arra gondoltam, valami meglepetést talált ki nekem, ezért felhívtam, hogy mi lesz az esti programunk. Legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, egy fogadáson kell részt vennie, ezért csak késő éjjel jön haza, ne várjam meg?Azonnal tudtam, mit jelenthet az üzenet és mélységesen elkeseredtem.Elmentem a megadott címre. A lépcsőházban végignéztem a postaládákat, de semmi különöset nem tapasztaltam. Már az ajtó felé indultam, amikor egy megmagyarázhatatlan érzésnek engedve lassan visszafordítottam a fejem. Szemem egyetlen fehér címkére fókuszált a nevek rengetegében: „Lovass Péter, Vágner Orsolya”. A térdeim hirtelen felmondták a szolgálatot, összerogytam. Fel sem tudtam fogni, mi történt velem. Kitántorogtam a ház elé, próbáltam levegőhöz jutni és görcsösen zokogni kezdtem. Orsolya a férjem egyik beosztottja volt, jól ismertem. Remegő kézzel felhívtam Pétert, és elmondtam neki mi történt. Kisvártatva a férjem autója fékezett előttem. Feldúltan kiszállt, majd felnyalábolt, és az ülésre tett. Némán indult el a kezemet szorongatva, majd egy csendes kis utcában félreállt és beszélni kezdett. Elmondta, hogy viszonya volt a kolléganőjével. Csak néhány alkalommal találkoztak itt, a nő lakásán, ám ő rádöbbent, hogy ennél sokkal fontosabb vagyok neki és nem akar elveszíteni, egy hirtelen jött fellángolásért és nagyon megbánta a történteket. Rettenetesen fájt, úgy éreztem belehalok ebbe az egészbe. Rettegtem, hogy most az következik: nem szeret és ezért elhagy engem. Férjem könnyes szemeiben azonban ugyanazt a fájdalmat és félelmet láttam, és tudtam, jobban szeretem őt önnön fájdalmamnál. Megbocsátottam. Azóta 8 év telt el. A kolléganőről soha többé nem hallottam, és soha többé nem aludtunk külön. Két gyermekünk született és felépült álmaink kertes háza. Nem bántam meg, hogy így döntöttem, és boldog vagyok, hogy együtt mindent rendbe tudtunk hozni.

A mérleg nyelve visszabillenhet

A kapcsolat érdekében nagyon fontos, hogy a megbántott fél képes legyen megbecsülni a bocsánatkérést és az ezt követő igyekezetet. Ilyen szituációban a másik félnek rendkívül empatikusnak kell lennie, hogy  követeléseivel ne feszítse túl a húrt, ne akarja utólag „kiegyenlíteni a számlát”, ellenkező esetben soha nem áll vissza a hőn áhított béke és harmónia. A válságba került házasságokban gyakran előfordul, hogy a krízis utáni megbékélés nem a bűnös, hanem a megbántott miatt fullad kudarcba, mivel sértettségén, haragján, féltékenységén nem képes túllépni, sőt, nem ritkán magasabb rendűnek érzi magát a másiknál. Ez nem vezet sehova, ráadásul többet rombol a kapcsolaton, mintha a pár a krízist követően kis időre különvált volna. A megbocsátás az egyik legmagasztosabb emberi erény. Sokan gyengeségnek látják, holott épp az erősek erénye. Azoké, akik felül tudnak kerekedni egójukon, és akikben van alázat. A „szemet szemért” – elv semmi jóra nem vezet, a rossz akarat rosszat szül. A megbocsátás próbára teszi a hitünket, a reményünket és a szeretetünket.   „Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.” (Lukács 17) Kapcsolódó anyagok: Teszt csalódott szeretőknek. Vajon meg tudsz bocsátani? >>>